Az MSZP nyugdíjügyben megint a legrosszabb énjét mutatta. Mit mutatta, mutatja folyamatosan. Úgy ugrott rá a Fideszre, mint az a pitbull, amelyik nem képes elengedni a felé nyújtott csontot, hanem minden erejét megfeszítve harapja és harapja. Mintha ez lenne az utolsó lehetősége. És valóban. Az MSZP-nek ez az utolsó lehetősége. Az egyetlen. A nyugdíjasok. Az ő szavazásra bírásuk még kimozdíthatja az MSZP-t abból a siralmas helyzetből, aminek a vége minden bizonnyal egy totális vereség lenne.

  Ezért aztán mindenbe belekapaszkodnak. A legalpáribb, legdemagógabb módon. Pont azok, akik egyébként nap nap után küzdenek a mindenható szakértelem nevében a populista szólamok, a demagóg ígéretek, a felelőtlen politizálás ellen. Én most nem is ezt a jelenséget akarom elemezni, ezt már Uj Péter kiválóan megtette. Ami viszont a január 22-ei reggeli Mokkában elhangzott, az a pofátlanságnak, a hülyének nézésnek és nem utolsósorban a nyugdíjasok tudatos lekezelésének a szokásosnál is súlyosabb esete.

Korózs Lajosé, az SZMM államtitkáráé, a nyugdíjszámítás hazai professzoráé a szó (szöveghű idézet következik):

Korózs Lajos: A nyugdíjastársadalom pontosan tudja, hogy ők mindig jobban járnak, amikor a szocialisták kormányoznak, mint amikor a jobboldal.

Műsorvezető: Ez azért érdekes, mert Iván László egyébként tegnap úgy volt itt a stúdióban, hogy felsorolta, hogy a Medgyessy-kormány, a Gyurcsány-kormány idején milyen volt a nyugdíjaknak az értéke (Korózs közbeszól: Lényegesen jobb mint az Orbán-kormány idején) és kiderült az, hogy az Orbán-kormány idején volt 22%-os emelkedés a Medgyessy-kormány idején csak 19,6%, és a Gyurcsány-korszak idején pedig -3,6.

 Korózs Lajos: Mekkora butaság ez, hát az Orbán-kormány idején kétszer akkora volt az infláció. Hát a szegény embernek nem a rossz kormányzati döntés az ellensége, hanem az infláció (sic!).

 (Az idézett rész 9:17-től látható)

  Arra nem vállalkoznék, hogy elmagyarázzam az államtitkárnak a reálérték és az infláció különleges szimbiózisát (az egri 2. sz. Ipari Szakmunkásképző szerszámkészítői bizonyítványa vagy az esti tagozaton szerzett érettségi nyilván nem a legstabilabb alapja a statisztikáról folytatandó diskurzusnak), és arról sem szívesen győzködném, hogy mi a kapcsolat a rossz kormányzati döntések és az infláció vagy akár a nyugdíjasok általános életkörülményei között. Inkább azt tegyük tisztába mindenki számára, hogy hogyan is alakult a nyugdíjak vásárlóértéke 1998 óta az azóta eltelt három kormányzati ciklusban.

  Annak a minisztériumnak a honlapján, amelynek egyébként Korózs operatív vezetője, legalább 2005 óta elérhető az a statisztika, amely szerint a Horn-kormány idején, amikor Korózs szerint a „nyugdíjasok mindig jobban jártak”, 11,9%-kal(!) csökkent a nyugdíjak vásárlóértéke, az Orbán-kormány idején a nyugdíjak reálértéke bármely más rendszerváltozás utáni kormányzati időszakot megelőzve 22,2%-kal emelkedett, a Medgyessy-Gyurcsány-kormány idején 19,6%-kal ugyan nőtt, de ez a szám még mindig kisebb, mint az Orbán-érában, 2007-től pedig a nyugdíjak reálértéke hol csökkent (2007: -1,4%), hol nőtt (2008: +4,1%), hol ismét csökkent (2009: pontos adat még nincs, de a 13. havi nyugdíj elvétele miatt újabb jelentős csökkenés várható – a kormány szerint -8,3%(!)). Egyelőre tehát Orbánéknál a pont.

  Sőt, jelenleg még az is kérdéses, hogy 2010-ben sikerül-e megőrizni a nyugdíjak reálértékét (a GKI szerint nem). Így összességében az a helyzet is előfordulhat, hogy a nyugdíjak vásárlóértéke a kormányzati ciklus végén a 2006-os szintet sem fogja elérni.

  Ha Korózs Lajos mea culpáját nem is, a következő havi közvélemény-kutatási adatokat mindenesetre alig várom, azokból ugyanis egyértelműen messze ható következtetéseket vonhatunk majd le. Ha jelentősen (értsd: 10 százalékpontnál nagyobb mértékben) csökken a két nagy párt közötti támogatottságbeli különbség, akkor azért, ha pedig változatlan marad, vagy a változás statisztikai hibahatáron belül marad, akkor pedig azért.

  Jelenleg az előbbinek jóval nagyobb esélye van.