Hallom, féltek. Színpadon, nézőtér előtt, kézenfogva. Egy kabarénak nevezett ripacskodásban. Remeg a hang, jön az Orbán.

  A hétvégén az ATV jóvoltából a Sas kabaré szórakoztatta a nemzetet. A Mikroszkóp színpad jobb sorsa érdemes társulata ezúttal Verebes István rendezésében mártózhatott meg a politikai humor legsötétebb bugyraiban. A műsor végén a színészek a színpadon összekapaszkodva együtt követelték, hogy elég volt a rosszul megvágott őszödi beszédből (?!), Verebes István pedig komolykodó arccal kijelentette, hogy fél. Fél, hogy mi lesz itt tavasztól, fél, mert könnyen lehet, hogy elveszik tőle a negyven évig kuporgatott kis vagyonát. Feszült a nyaki ütőér, legördült a függöny.

  Nem volt kedvem nevetni. Csak mosolyogtam. Mert tudjátok, az olyanoknak, mint ti, valójában nincs okuk félelemre. Ti nem vagytok bűnözők, ti nem vagytok újságírók, még csak humoristák sem. Ti csak lakájok vagytok. Csupa nagybetűvel.

  A lakájság pedig születt valami, a gyávaságnak és a tehetségtelenségnek a beteg frigyéből kel életre. A lakáj legjellemzőbb tulajdonsága, hogy szüksége van egy gazdára. Egy gazdára, aki eltartja őt, még akkor is, ha szipog, még akkor is ha beszédhibás, még akkor is, ha fogalma sincs, hogy milyen műsort vezet éppen. Sőt, a jó gazda akkor is ad neki kabarészínpadot, ha valójában egyáltalán semmi humora nincs. Szóval barátaim, ha ti féltek, akkor ti nem Orbán Viktortól féltek, hiába is próbálna Sas József egy Orbán-képpel a kezében az ATV sminkizzasztó kamerái előtt élő adásban lefogyni harminc kilót, nem menne. Ti a jó gazda hiányától féltek. Hogy majd nem lesz ember, aki az ostoba és kínos poénjaitokért kiállított számlát átveszi és kifizeti. Hogy majd csend lesz, hó és magány.

Sajnos ez nem vicc.

 Ez meg pláne nem az.