Verset cigarettacsikkből
2009. november 30. írta: Redakció

Verset cigarettacsikkből

  Kedves olvasóink figyelmébe ajánljuk a Szálinger Balázs barátunkkal készített interjút a KönyvesBlogon. Az egyre inkább befutó fiatal költő és drámafordító már csak azért is megérdemli a hírverést, mert öregecskedő fültanúk szerint ő volt az, aki valamikor az előző évezredben kitalálta a remek Utolsó Figyelmeztetés címet egy azóta kalandos utat bejáró újságnak. Zala megye egykori ifjú reménysége ma ott áll cigivel a kezében, valahol a fárosz felé félúton. Lapogatás vége, hajtás után egy vers tőle, találomra.

Szálinger Balázs

Az éhező Európa

            Az éhező Európára gondolok,
            aki otthon fekszik, és tizenegy van;
            a női aléltság legkedvesebbje
            ringatja lepedő hullámain;
            őszintébb a királylányi szerep
            sosem volt még; a sárga lepedőre
            tálak kerülnek, hússal, datolyával,
            és amíg alszik, nem tudja, hogy éhes.

            Az éhező Európára gondolok,
            aki otthon fekszik, és tizenegy van;
            minden hibát megfüröszt egy sajátban,
            most is, egész eddig, őt baszogattam;
            pedig nincsen élet őrajta kívül,
            és ha mégis: az fél egyig beleépül;
            szőlőt viszek, két szeme összekoccan
            csitt, amíg alszik, nem tudja, hogy éhes

            Míg alszik, hallgat a krumplisütős,
            hétkrajcár keresős, füstös napokról,
            amikor az szívja el az utolsót,
            aki több vért mutat fel kiskanálon
            Így éljük fel a macskánk hagyatékát:
            ő is él, amíg az utolsó bolha,
            pedig tudjuk, hogy ez már a mi vérünk
            kis pöttyök a lelkiismereten.

            Harmonizálódó életeink,
            mint Isten viccei, csak kezdetek:
            hogy, ha jók vagyunk, túlnőjünk a viccen,
            belezavarodjunk, s elmondjuk mégis,
            s társsá fogadjuk azt, ki belepisszen.
            S hogy ez már a vicc, s rég nem vitakezdet,
            bizonyítja: hogy már tudunk nevetni,
            húsz négyzetméterünket fölfeledni

            ötven fölé. Mert amióta nem
            biztos az, hogy jobbra valók vagyunk,
            a bágyadt misztikumnak adta át
            tereit a helyzet romantikája:
            a kiskörút legszebb lépcsőházát,
            észrevettük, két kőangyal vigyázza,
            a ház előtt is elsétált az ördög,
            formatervezett volt, friss és törődött,

            s az ágy, melyre gyümölcseit letette,
            lakásunknak még tizedét se fedte.

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr791564558

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Josef (K.) 2009.11.30. 20:33:02

Én csak arra emlékszem, amikor évekkel ezelőtt (azt hiszem a Grinzingiben) le akrata inni magát, mert valaki rossz kritikát írt a "A sík"-ról. Egy számára "fontos" személy írhatta a kritikát (erre tett valami utalást), de azóta se tudom, hogy ki volt az. (Most hirtelen nem is igen találtam rossz kritikát a műről a neten. Mondjuk nem is nagyon kerestem.)

Locassen 2009.11.30. 21:44:34

és amúgy a vers miről szól?

Locassen 2009.11.30. 21:52:38

és amúgy miről szól a vers?

ufó - tardai arc, modoroschan küldi a szlenget 2009.12.01. 00:10:18

Locassen gyönyörű 2soros verset írt :D
címe: blogmoto' faxol :D

yo, yo a versch amúgy, de nékem átlagosch
Balázs is tuggya ezt, de keresi
segítek, csak úgy európa meg minden asszociációra ...
buko bátyó segít:

Párizs

sohasem
még azokban
a szélcsendes időkben
sem álmodtam
arról hogy egyszer
majd a fény városában
biciklizem
egy svájci sapkával
a fejemen

és odaföntről
Camus
szép lágyan
a fejemre
vizel.

Josef (K.) 2009.12.01. 01:00:19

@ufó - tardai arc, modoroschan küldi a szlenget:

Ráadásul Bukó bátyó nagyon is felnézett* Szálingerre. Vagy az Salinger volt? Eh, mindig összekeverem e két irodalmi hírességet. Sok kavarodás lesz még ebből a névhasonlóságból az eljövendő diáknemzedékek irodalomóráin.

(*"Anymore, I don't like to read. It bores me. I read four or five pages, and I feel like closing my eyes and going to sleep. That's the way it is. There are exceptions: J.D. Salinger; early Hemingway; Sherwood Anderson". No meg talán a "Ham on Rye" cím is erre utalhat, hiszen akárkivel nem fricskázik az ember ;) .)

Grift · http://gozdom.blogspot.com/ 2009.12.01. 08:26:02

@Josef (K.):
élő irodalmi hírességek :) magánéletét kiteregetni, ejrópai szóval intimpistáskodás, konkrétan pedig minősíthetetlen tahóság. ha esetleg szálinger maga hatalmazott fel ezeknek a kis életképeknek a közzétételére, akkor bocsánat. ha nem, akkor a fentiek még egyszer.
ha majd a kiváló szerző megtér az úrhoz, és te még tovább torzítod az emberi létet, akkor már csak-csak lehet anekdotázni, de akkor is figyelembe kell ám venni, hogy a szerző a magánéletét nem a köznek szánja. normális esetben.
:)

Szt. Ahanov 2009.12.01. 08:38:50

@Josef (K.): Ez egész jó poén lett volna, ha nem magyarázod túl. ;)

X Y kronosz óra 2009.12.01. 09:37:52

Ő mosogat, s én hátulról című mesterremek megvan?

Talon Karrde · http://youtu.be/RNT_uICTe9M 2009.12.01. 11:26:59

@X Y kronosz óra: Igen, emlékszem.
Ha megvan illene ide bekopizni, nagyon LOL

Josef (K.) 2009.12.01. 15:19:57

@Grift:

Jogos, de hidd el, hogy a kiteregetésre való hajlam az egyetlen komoly hibám!

@Szt. Ahanov:

Jogos, de hidd el, hogy a túlmagyarázásra való hajlam az egyetlen komoly hibám!

Josef (K.) 2009.12.01. 15:21:16

@Josef (K.):

Eh...most látom csak, hogy ismétlem magam, de higgyétek el, hogy az ismétlésre való hajlam az egyetlen komoly hibám!
süti beállítások módosítása