Megszületett az ítélet a per végén: Bakács Tibor Settenkedő bűnös, de ezért büntetés nem jár neki. Dodonai ítélet, mintha a bíróság azt szerette volna, hogy a kecske is jól lakjon, meg a káposzta is megmaradjon. Tulajdonképpen kivételesen nagyjából egyet is értek mind Bakács, mind Révész Sándor véleményével. Azaz (így Bakács) tényleg lehetett úgy is érteni, hogy Bakács két csoportot említett (habár efelől kétségeim vannak, hogy így is értette-e), amikor azt kérdezte, „Na mi van, gój motorosok, mi van fasiszták, nem ismeritek a történelmet?”; meg hogy ahol széleskörűen lehet kommunistázni, hogy lehessen fasisztázni is.

  Révész szerint pedig egyrészt „az üzenet, hogy a bűnös semmilyen büntetést nem érdemel, etikailag fölöttébb ártalmas”, másrészt a btk. 180. paragrafusának értelmében „bizony becsületsértők vagyunk mindahányan, akik a köz ügyeit becsületesen pertraktáljuk. Aki újságot olvas, hírműsorokat és politikusokat néz és hallgat, naponta százával találkozik feljelenthető <becsületsértő> kijelentésekkel”.

  A Gój Motorosokért nem rajongok, de tőlem motorozhatnak kedvükre, néha még örülök is nekik, ahogy a Népszavára ráijesztettek, az meg egyenesen zseniális volt. Fasisztának nem tartom őket, meg sokmindenki mást sem, akire ezt a címkét még akár a jobboldalon is ráaggatják, ezügyben Lukács Jánossal értek egyet (habár állítólag mindezt a Reakció nevének inspirálója Erik von Kühnelt-Leddihntől nyúlta, de ez igazából lényegtelen). Amúgy: A Gój robogó Motorosoknak tagja Tátrai Tibusz is, őt meg azért senki ne tartsa már fasisztának, mert lyukat röhögök a saját hasamba.

  Szóval: ha azt gondolom, hogy a holokauszttagadást (és -relativizálást, meg máshogy értelmezést) felesleges büntetni, mert nehezen meghatározható a tényálladék, és korlátozhatja a történészek munkáját, továbbá a zakkant lükéket nem lecsukni kell, hanem mondjuk átnevelő táborba küldeni, vagy egyszerűen iskolába, meg könyveket kell a kezükbe adni, akkor ennek megfelelően a fasisztázást is kár imigyen büntetni. Ha a radik, meg mindenki más, aki korlátlanul ragaszkodik a holokamuzás jogához (ez nem jelenti azt, hogy holokamuznak is kapásból, mielőtt valaki nekem esik), ha következetesek lennének önmagukhoz, akkor nem kéne fölháborodniuk, hogy mások ugyanígy ragaszkodnak a fasisztázás jogához. Ez ugyanakkor áll a másik oldalra is: ha a rettegdében ragaszkodnak a korlátlan fasisztázás jogához, akkor kéretik nem csorbítani akarni a mások holokamuzáshoz való jogát. És erre ne tessék azt mondani, hogy a fasisztázás véleményműfaj, a holokauszt meg ténykérdés, meg az ügy ugye ennél bonyolultabb, lásd a bekezdéseleji körmondatomat.

  Érdekes amúgy, hogy a ballibek, akik mindenféle büntetés, börtönbe zárás esetén hajlamosak a vádlott jogait védeni, meg hangsúlyozni, hogy a puszta lecsukás nem ér sokat, és az elkövető rossz gyerekkorára, az oktatásra, felvilágosításra, meg ilyenekre helyezik a hangsúlyt, és börtön helyett mindig inkább pszichológushoz küldenék az elítélteket, a holokamuzókat mégis kíméletlenül lecsuknák. Egyenlő bánásmód, teccikérteni.

  Ugyanakkor: annak azért mégis örülök, hogy ha ilyen nyakatekert és vitatható módon is, de végre valahára bíróságilag ki lett mondva, hogy nem lehet csak úgy össze-vissza fasisztázni. Végre rá lett ijesztve a rettegdére, hogy bizony priuszosok is lehetnek, ezért gondolják meg, mikor fokozzák a nemzeti és nemzetközi helyzetet némi fasisztázással. Persze lehet, hogy a rettegde csak egyirányúan tudja majd értelmezni az ítéletet, és azt rögtön a már a bírói függetlenséget is felszámoló (a bírákat megfélemlítő) általános fasizálódásnak tudják majd be. Na de mi legyen, ha beperelik őket emiatt? Vajon mit fog ítélni a bíróság? Konzervatív módon börtönbe, vagy inkább liberális módra tébolydába küldi a rettegdét? Szóval - Kristóf Attila-i dillemában lévén - én nem tudom, hogy büntessük-e a fasisztázást. Szerintetek?