Nem egészen egy nappal azután, hogy hazaértem a Dolomitokból, már haverommal söröztem egy, a Balkánt keresztülszelő vonaton. Célpontunk a Kotori-öböl térsége volt, utazásunk célja pedig, hogy utolérjük a pár nappal előttünk elindult magyar barlangász expedíciót az öböl feletti hegyekben.
Röpke 30 órás utazás után meg is érkeztünk a táborba, ahol közel két hetet töltöttünk több mint 80 társunkkal együtt. Montenegró kb. kétharmada karsztterület, és nagy részét még nem kutatták meg barlangász szempontból. Szóval az expedíciónak is az volt a célja, hogy a tábor tág környezetében (Lovcen Nemzeti Park) található barlangokat felkutassuk és bejárjuk, valamint a már ismert barlangokat tovább kutassuk. Ez tömören a következő tevékenységeket jelenti: kezdetben kis csoportok a felszínt bejárva lehetséges barlangbejáratokat keresnek, a talált objektumok koordinátáit rögzítik;
a következő lépésben visszatér egy csapat felszereléssel, és leszáll a barlangba; ha csak pár méter járatot találnak, és nem található hosszabb folytatás, akkor rajzolnak egy skiccet, csinálnak egy bejárati fotót, majd kap a barlang egy kataszteri számot, és bekerül a nyilvántartásba; ha méretesebb barlangot találnak, akkor többen ismét visszamennek, és elkezdik módszeresen kutatni, térképet rajzolnak és fotóznak. Vannak olyan barlangok, ahova évente rendszeresen visszatér a csapat, mert már akkorák, hogy mindig van velük munka. Az egyik ilyen barlangban idén egy nyolc fős csapat négy napot töltött lent folyamatosan, majd a tábor vége felé egy utolsó leszállásnál megint új részeket találtunk, így jövőre is van miért visszatérni.
Alapvetően már az is nagy élmény, hogy az ember kiszakad kicsit a mindennapokból, és olyan dolgoknak örül, minthogy négy-öt nap után végre tengerben vagy patakban meg tud fürdeni. Vagy, hogy napközben végre meleg van és nem fagy kockára mint éjszaka, amikor 10 fok körülire hűl le a levegő, hacsak nem tölti barlangban a nap nagy részét, mert akkor ugyanúgy szarrá fagy. Aztán a tábori körülmények között a kar(r)ba szarás is új értelmet nyer, tekintve, hogy egy felszíni, repedésszerű oldásformát nevezünk karrnak...
De az igazán leírhatatlan érzés, amikor több száz méter új járatban megy elöl az ember, olyan helyen, ahol előtte még soha senki sem járt. Persze az sem rossz, amikor 15 óra után újra felszínre érsz, vagy amikor reggeli közben megérkezik az előző nap reggeli után elindult csapat, és beszámol, hogy mit végeztek a barlangban a közel egy napnyi lent töltött idő alatt. Mindenesetre ezt az egész tábori légkört és az élményeket nehéz írásban átadni, így pár számszerű adat, aztán inkább nézegessétek a képeket! 13 munkanap, 40 barlang, megszámolhatatlan leszállás, 2,5 km új járat és rengeteg dokumentáció, melyeknek az utómunkálatai még mindig tartanak.