2002. április 8-án Markó Béla „a magyarországi parlamenti választások első fordulójának eredménye tudatában, igen melegen gratulált a győztes szocialistáknak és eszdéeszeseknek, s ama reményének adott hangot, hogy az itt is szocialista, ott is várhatóan szocialista hatalom igen eredményesen fog majd együtt munkálkodni” (idézet a korabeli sajtóból). A meleg gratuláció után rögtön kiadták a jelszót, és azóta a harctéri RMDSZ-es vezércsődörök egy feszt zsolozsmázzák: ne importáljuk a magyarországi (nemzetibb változatban: anyaországi) megosztottságot Erdélybe. Nem engedhetjük meg magunknak a luxust, így az indoklás, értsd: a Fidesz csak szart kavar, elvtársak, mi csak menjünk előre az egy igaz úton. 2004. december 5-e után volt egy kis bizonytalankodás, ám 2007 őszén Tőkés László függetlenként való indulása az EP-választásokon még a legingatagabb RMDSZ-esben is megerősítette a fentebbi direktíva igazát, a 2008-as önkormányzati választásokon már egyebet sem hallottak az MPP-sek.
Ugorjunk egyet az időben, részlet a Háromszék napilap minapi összefoglalójából: „Hevesen támadja a román és a magyar sajtó egy része az Erdélyi Magyar Ifjak augusztus 5. és 9. között Gyergyószentmiklóson esedékes táborát, valamint Borboly Csabát, a Hargita Megyei Tanács elnökét, mivel az önkormányzat támogatja a rendezvényt. A támadások sorát az Új Magyar Szó napilap indította el Közpénzek a szélsőjobbnak című július 15-i anyagában, kifogásolva, hogy a Hargita Megyei Tanács támogatja az EMI-tábor megszervezését, amelynek előadói között a magyarországi Jobbik vezetői is helyet kapnak. Kifogásainak adott hangot Eckstein-Kovács Péter államfői tanácsadó, az RMDSZ Szabadelvű kör platformjának vezetője is, erre nyílt levélben válaszolt a szervezet, tiltakozásukat fejezve ki a szélsőséges megbélyegzés ellen. A hét elején az Evenimentul zilei napilap címoldalán jelent meg a Magyar szélsőségegesség a román állam pénzén című írás, melyben ugyancsak azt kifogásolják, hogy a Hargita Megyei Tanács 5000 lejjel járult hozzá a tábor finanszírozásához.”
Szálazzuk szét a sztorit, vegyük a szereplőket:
1. Erdélyi Magyar Ifjak – Ifjúsági mozgalom, erős Jobbik-szimpátiával, a zsidózó jobbszéle többnyire megjárta a HVIM-et. Néhány akciójuk ellenben ütött, olyan problémákra hívták fel a figyelmet, amelyek kimaradtak a nemzetpolitikai szórásból, nekem leginkább a magyar betegek nyelvi jogaiért való kiállásuk jött be, a kétnyelvű utcanévtáblák zsoldosai, további kulcsszavak: Wass Albert, autonómia, magyarságtudat stb.
2. Borboly Csaba – az RMDSZ saját nevelése, némi önképzéssel megfejelve. 2008 tavaszán tönkreverte Szász Jenőt a Hargita Megyet Tanács elnökségéért vívott harcban. A negatív kampány-blog szerzőinek egyik kedvence, szögény blogol, pedig mind a helyesírással, mind a fogalmazással hadilábon áll, kedvencem: „elpárolgott a bizalom utolsó szilánkja”, szép kép, az üvegházhatás poétikája. Viszont fejlődőképes, egy évvel ezelőtti bejegyzéseihez képest ma már akadémiai szinten fogalmaz (vagy alkalmazott valakit, amit én csak helyeselni tudok). Ifjúsági múltja minimum kétes, jelenleg már a következő mandátumra gyúr, twitterezés helyett sms-ben üzen a sajtónak naponta nyolcszor.
3. Új Magyar Szó – Verestóy szenátor napilapja volt, mára kiszállt belőle, mert még pártrendelésekkel sem tudták legalább nem nagyon vesztességessé tenni. Valahol a Népszava magasságában közöl publicisztikákat (át is írnak egyesek oda). Internetes verzióját kiegészítették egy ifjúsági élményportállal (erről még lesz szó), drága egy üzenőfal.
4. Eckstein-Kovács Péter – az egyetlen liberális politikus, akinek ezt elhiszik Erdélyben, RMDSZ-esként is rendszeres Tusványos-látogató. Többször beszólt Markóéknak, ennek ellenére még mindig topon van, jelenleg Băsescu tanácsadója kisebbségi kérdésekben.
Na, és akkor a történet pletykákból összerakva: Borboly érzi a Fidesz-kormány közeledtét (legalábbis ezt állítják ellenfelei), szerintem inkább arról lehet szó, hogy rájött, ha a megyei költségvetésből szétoszt 5.000–5.000 lejt (kb. 322.000 Ft) Tusványosnak és az EMI-tábornak, a megye nem hal bele, ő pedig támogatottságot szerez (kérdés, hogy a fiatalok mennyire hiszik el a jószándékot, de ezzel most ne foglalkozzunk). Sajnos, rosszkor lépett, időközben az ÚMSZ épp le akarná kaparni magáról az RMDSZ-szócső megkövesült szintagmát, ezért örömmel lecsapott a sztorira, nekiállt Borbolyt baszogatni függetlenségét bizonyítandó (belső, RMDSZ-es információ). Annál inkább fekszik nekik a téma, mert a volt főszerkesztőjük, Salamon Márton László mintegy delíriumban mindenütt antiszemitizmust lát, az élményportálon pedig a Szabadelvű Kör ifjú titánja, Czika Tihamér már júniusban megkongatta a vészharangot. (Őt a kuruc.info ki is szúrta, telefonszám kitéve, szokásos.) A románok pedig hátradőltek, kértek egy kávét, néha felhívnak egy-egy nevet a magyar sajtó alapján.
Három hamis premissza alapján habosítják a sztorit:
1. Magyarországról importáljuk a hülyeséget (olv. megosztottság, szélsőjobb, fasizmus, nemzetárulás etc.). Nem köll importálni, él az magától is, a kereskedelmi tévék és az internet borították a skanzen-fílinget, Székelyföldön Gyurcsány-Bajnait szidják és nem Emil Bocot, jobban ismerjük Magyarország gazdaságföldrajzát, mint Erdély más régióit (a Regátról nem is beszélve), Ábel kívülről fújja a pesti villamosok menetrendjét. Mivel a mai napig nem tudtunk összerakni egy „új transzszilvanizmust”, erdélyi identitást (benne a románokkal!), nem csoda, ha nálunk is működik a kis magyar logikácska. Egy a nemzet, ja.
2. Létezik erdélyi liberalizmus, elvek, értékek, miegymás. Eckstein személyében hitelesít ugyan valami effélét, de ő a kivétel, elvtársai, az összes többi három fiatal liberó agresszív butaságukkal folyamatosan lejáratják az eszmét.
3. Az egésznek bármi köze is volna Vonáékhoz vagy a Jobbikhoz.
És itt van egy pici kis különbség a két nemzetrész között: míg amikor az MSZP-SZDSZ jobbikozik, akkor tkp. fideszezik, és a hatalom megtartása motiválja őket, addig Erdélyben ezek a szerencsétlen, csőlátásban szenvedő diliberók a pálya széléről röhögtetik magukat.
