Amíg TuRuL_2k2 a reakciósokkal Tusványosról a szász városok felé vette az irányt, jómagam nemes egyszerűséggel hazafelé kanyarodtam, édesanyám szoknyája mellé. Szülőhelyemen a madárcsicser még nem mobilcsengőhangot imitál, és ha a medve rájár a kerti „hullomás-almára” (ebből lesz a pálinka), nem az állatkertet hívják, annál az egyszerű oknál fogva, hogy Székelyföldön nincs állatkert (Marosvásárhely véreim szerint nem Székelyföld, és én nem vitatkozom velük). Sőt, nemhogy állatkerttel, egyéb civilizációs vívmányokkal is rosszul állunk a „vikkendházban” (olv. hétvégi ház), se térerő, se internet, azt hiszem, erre szokás a szakirodalomban „Isten háta mögötti helyként” hivatkozni, pedig térkép szerint nem az, és hát erről lenne szó.

  Ha megnézitek Románia térképét, Homoródmentén út vezet (lásd a képet), néha ezt jól le is szívják azok a Regát felől érkező turisták, akik a hegyekbe toronyiránt igyekeznek.

  Mert azt az utat még az ántivilágban ellopták, papíron lejelentették, kécc, ennyi beton, ennyi aszfalt, oszt’ ha napfény helyett káromkodást fotoszintetizálnának az útmenti martilapuk, akkor Székelyföldön forgatták volna a Jurassic Parkot. Sajátos demokráciánkban már nem jelentenek, viszont utat sem javítanak, a homoródmenti kékmagyarok direkt hazajáró használt autót vesznek (kékmagyar az, aki anno büszkén az asztalra csapta világútlevelét az ősi kocsmában, az itthon maradt székelyindián hümmögött, nem nagyon látta értelmét a világlátásnak, akkor meg minek, ezért kimenni, hát a fene tudja).

  Nos, mielőtt még szétrínám a posztot az Ábel-romantikával, gyorsan szögezzük le: ez a helyzet talán meg fog változni. Apám mindenesetre büszkén tekintett otthon a feltúrt út menti magas szegélykövekre, bekötőút készül az autópályához, mondta, majd lecsapatod Segesvárig és egy micc alatt itthon is vagy.

  Ezen a határtalan optimizmuson gondolkodtam Nagyvárad felé az E60-ason egy kamionkonvoj foglyaként araszolgatva, mert tény, ami tény, ha Csíksomlyón búcsú van, akkor Kolozsvárról kifelé a Feleki-tető szerpentinje bedugul, igény volna rá tehát, és most csak a magyarokkal számoltam.

  Viszont az észak-erdélyi autópálya (történetéről egy 2007-es összefoglaló itt, érdemben nem sok változott azóta) elkészültének határidejét épp most módosítgatják, szintén mai (22-i hír), hogy ismét állnak a munkálatok egy spontán sztrájk miatt, mert az egyik alvállalkozó három hónapja nem fizette ki a sofőröket, az infrastructura.info – a Cronica Română c. lap nyomán – arról cikkezik, hogy többszázmillió eurót dobott ki az állam eddig nem létező autópályákra, és megint hitelt készülnek felvenni e célokra. Az urban legend szerint Erdély „gazdasági motorjából” 22 km elkészült ugyan, de nemrégiben azon röhögött a fél ország, hogy már javítani kell.

  Emil Boc miniszterelnök (Kolozsvár volt polgármestere) e hónap elején év végéig 42 km autópályát ígért (a tervezett ötszázvalamennyiből, pontos számot nem merek mondani, mert röpke kutatás eredményeként három verziót is találtam, gondolom, a nyomvonalak módosítása miatt esküszik ki-ki a magáéra), Karácsonyra körgyűrűt Kolozsvárra.

  Csak tudnám, hogy ő is miért ennyire optimista. Hacsak nem abban a tizenöt kolozsvári műszakis diákban bízik, akik ott gyakorlatoznak, legalábbis az autópálya hivatalos honlapján ez az utolsó, júliusi hír. És szemben a Wikipédiában rögzített 588 km-rel (teljes szakasz), a honlap szerint csak 415 km lesz „Európa legnagyobb infrastrukturális projektje” (fejlécbéli öndefiníció). (További érdekesség, hogy az erdélyi szakasz a Wikin 5 km-rel hosszabb.)

  Mindenesetre felhívtam édesapámat, hogy a megugró forgalommal a közeljövőben ne nagyon számoljon, kamionparkolóvá sem kell alakítani a gyümölcsöst.

  „Legalább kitakarították az útmenti sáncot” – válaszolta.