Hallom, baszott hideg van otthon. Remeg most a pesti nép, mint a kutya, amikor barackmagot szarik. Aranyért adják a fagyállót a Shell kúton, a tescós Jancsi kályháért meg egymást tapossák a prolik. Hát ja. A mínusz 15, az mínusz 15. Azon nem lehet bölcsészkedni. Hamar megnedvesedik az ember orra vége. Aztán lehet szedni a vitaminokat, meg ihatja az ember a Béres cseppet két pofára, betegszabadság a vége, ha nem vigyáznak. Meg hallom, közlekedni sem lehet, mert megül a por, aztán ha köp egyet az ember, akkor legalább kettőt koppan. Az ügyesebbje ezért le is jár a Duna partra csulával kacsázni. Hát ja, ilyen a természet. Azt mondja a nagy Úristen, hogy hideg lesz és akkor hideg van. Azon még a Gyurcsány sem tud változtatni.
Hát, ami igaz, az igaz, itt is hideg van. Meg a hó is nagy, meg olyan az egész, mint valami kurva nagy jégtömb. Hallom, a svédeknél vagy hol, csinálnak ilyen jégtömb hotelt és drága pénzen kiadják. Hát itt jól lehetne keresni a sok idiótán, akik a hidegbe mennek éjszakázni. Mi itt eszkimósat játszunk, mert valamelyik hülye olvasott egy eszkimó regényt, és kitalálta, hogy aludjunk egymás hegyén-hátán egy gúlában. A gúla közepére tesszük a szülinaposokat, vagy azokat, akik kicsit megsérültek. Múltkor szegény Horváth Józsi került a közepébe, mert volt valami sérülése. Még hálálkodott is, hogy odakerülhet középre, mert még sosem volt a gúla alján. Aztán reggel már nem volt olyan jókedvű. Megfagyott a szerencsétlen. Sajnáltam, de a kabátját megörököltem, úgy hogy hálás vagyok neki. Eltemetni persze nem tudtuk, mert az ásó szart sem ér ezen a jeges földön. Olyan az, mint mobiltelefonnal kenyeret vágni. Maximum robbantani lehetett volna neki valami sírt, de hát a lőszerből van a legkevesebb. Úgyhogy csak behengerítettük valami gödörbe. Aztán majd tavasszal eltemetjük, vagy ha addig kitalálják, hogy hogyan kell a hibernálásból visszahozni valakit, akkor szegény Józsi még túl is élheti ezt a nagy kalamajkát. És amilyen szerencsés, még ő jár jobban.
No mindegy. Meg az is vicces volt, hogy vagy egy hónapja valami oroszba botlottunk, aztán látjuk ám, hogy a kenyereszsákjában csak morzsa van. Röhögtünk is a fiúkkal, hogy ezek az ostoba ruszkik még kenyeret se tudnak sütni, csak morzsát esznek, mint valami kibaszott verebek. Most már kezdem érteni. Minusz negyven fokban a kenyér úgy megfagy, hogy már azt is csak robbantani lehet. De a lőszerrel azért jobb takarékoskodni. Múltkor forró teát osztottunk, de mire a csajkába mertük, jégkocka lett belőle. Aztán hiába obégattak a többiek, hogy ők jég nélkül kérik a teát, mondtam nekik: kuss legyen, Pesten felárral adják a jeges teát, ti meg itt piszmogtok, mint valami buzeránsok. Hát ja, ez a hely nem meleg manóknak való. Azoknak meg a zsidóknak ott a munkaszolgálat. Muhaha.
Valaki azt olvasta egyszer, hogy nem is olyan rossz az a fagyhalál. De én is láttam valami hegymászós filmet, abban is az volt, hogy nem szabad elaludni, mert ha elalszol egyedül, vége a dalnak. Azért szerintem mégse lehet olyan szar. Szépen elalszik az ember, aztán meg jókat álmodik és ennek az állandó didergésnek is vége lesz.
Hát, nem tudom, hogy lesz-e ilyen. De igazából kiváncsi vagyok, mit fogok majd álmodni. Mostanában sokszor jutnak az eszembe azok a régi karácsonyok a nagyszülőknél. De hát végülis most volt karácsony, vagy nem? Meg persze a Kati is, meg persze az is, hogy nem ír, hogy rohadna le az a két nagy melle. Jaj, istenem, mit is mondott a miniszterelnök úr a pályaudvaron, mikor nagy csinadrattával búcsúztattak, azt a flancos beszédet nem felejtem el. Hogy azt mondja: „Én köszöntelek benneteket, kísérlek az egész magyar nemzet szeretetével, kísérlek mindnyájunk odaadásával és imájával, ígéretével, hogy soha rólatok, soha hozzátartozóitokról meg nem feledkezünk. És ennek az országnak a jövő munkája, célkitűzése kell legyen, hogy mindenkinek, aki ott volt, aki ott szenvedett, megérte, mert az országnak, mindenkinek, neki, mindnyájunknak ebből haszna volt.” Hú, hát most haszon nem kéne, csak valami gyapjúpulóver, meg egy meleg kesztyű, meg valami rendes löveg, mert ez szart sem ér.
Na de mindegy, hagyjuk az egészet! Mert úgy hallom, megint lőnek odaát. A kurva anyjukat! Jó éjszakát.
Don-kanyar, Uriv mellett az erdőben, január 14.
In memoriam II. Magyar Hadsereg
