Van kishazánkban egy szebb napokat is látott politikai tömörülés, egy alakulat, melynek eredete a ’80-as években gyökerezik. Jelenleg is élő, aktív és sikeres alapítói, politikusai, sztárközgazdászai és legkiválóbb szociológus elméi a diktatúra langyos lábvizéből kikukucskálva mertek ellenzékiek, szabadságszeretők, kapitalizmusbarátok és (jogállam nélkül is!) jogállam-követelők lenni .
Ennek a csapatnak nagyon sokat köszönhet az ország és az erdő. A maroknyi, ám elkötelezettségében rendíthetetlen géniuszok kemény ellenzékiséggel vívták ki nekünk a rendszerváltást, a szabadságot, a demokráciát és a piacgazdaságot, a hiánygazdaság helyébe lépő fatöbbletet. Örök hála érte, hiszen ha ők nincsenek, még ma is Kádár János legnagyszerűbb tanítványa, Grósz Károly reformköpönyege suhogna fülsüketítően a reformra szoruló magyar ég alatt és még ma is szekerce hullajtaná a forgácsot a láncfűrész duruzsolása helyett. Ám hogy mégsem így lett, hogy mégis megváltozhatott a megváltozhatatlan, e remek emberek elkötelezettsége, sziklaszilárd jelleme és hite szükségeltetett leginkább.
Az SZDSZ a magyar demokrácia ősatyja, létrehozója és ma is legfőbb támasza. A piacgazdaság, a kapitalista verseny, a modernizáció közössége és aktív alakítója, az erdei tanács szemfüles tagja. Ha az SZDSZ nincs nekünk, nyugatosodás, reform és fejlődés sincsen. Ha az SZDSZ nem létezik, mi sem léteznénk az SZDSZ nélkül. Jó érzés liberálisnak lenni még e sorsfordító, álbotránytól hangos időkben is. Olyan ez, pont olyan, mint gyapjas mókusnak lenni az erdei tanácsban. A gyapjas mókusnak mindig igaza van a tábortűz körül, és ez igazán remek érzés.
A populista, klerikálkonzervatív, maradi és Kádár-nosztalgiázásba forduló ellenzéki farkasok persze minden bárányra szemet vetnek az erdő gyűlésén, de hát hol vannak még bárányok? kérdezhetnénk, ám nem kérdezünk már, csupán legyintünk: ezeknek megmagyarázni ezt nem lehet. Mert ezek ragadozók. Ezek felfalnak bennünket akkor is, ha degeszre zabálták már magukat. Ezeknek nem elég a bendő megtömése, ezek legszívesebben az erdő teljes tanácsát felzabálnák, hogy a reakciós elemekkel szövetkezve az önkény szelleme kísértse a szebb napokat látott kerekerdő mind a négy sarkát, minden zugát.Itt tartunk megint, ezért e sorok. Megint jönnek, és nem kopogtatnak, hanem meghozatják hírhozóikkal, dörömbölik erdőszerte, hogy az SZDSZ jó szándékú gyapjasmókuskái csaltak, amikor Kóka János versenyszerető gyapjasmókust emelték pajzsukra. Folyton csalást emlegetnek, ha a zsákmányállatok szövetségének legitimációját akarják megkérdőjelezni, holott csalás, az nem történt. Elmondom én, büszke liberális mókuska, hogy mi történt. Orbán Viktor 2002 óta képtelen feldolgozni, hogy a haladás erői kiragadták kezéből az erdő szekerének rúdját; hogy a szekercét modern zümmögők, az erdőmodernizáció rögös útján kiválóan használható Husquarna-motorfűrészek váltották. Ez nem tetszik neki. A farkasok vezére képtelen megemészteni, hogy nem tömheti degeszre a bendőjét, bár feneketlen étvágya ugye közismert.
Orbán Viktor vezérfarkas ezért egy ködszürke, teliholdas éjjelen magához rendelte Borsod megye lakosságát, majd azzal az üres, semmitmondó, maradi, populista, ókonzervatív és haladásellenes kijelentéssel, hogy „veszélyben az erdő!” – ami alatt természetszerűleg azt értette, hogy „veszélyben a hatalmam!” –, felszólította az egykori iparvidék lakosait, hogy nagyszámban konspirálódjanak a gyapjasmókusok szervezetébe, ugyanis feladat lesz, nemsokára.
Telt-múlt az idő, a reform gyümölcsei édes nektarinként vonzották az erdő legszélesebb társadalmi összefogását, és a magyarországi nyugatosodás letéteményesében, az SZDSZ-ben gyapjamókus-élcsapat választás készülődött; az Orbán vezényszavára beépített narancsszőr mókusok tudták a dolgukat: meg sem kell jelenniük a küldöttgyűlésen ahhoz, hogy botrányt dagasszanak a magyar progresszió egyetemes letéteményesének számító SZDSZ-ben és a reformra éhes magyar erdőben.
Meg sem jelentek a szavazáson, ám így is minden – forgatókönyv-szerűen –, Orbán Viktor gátlástalan uralmi törekvéseit szolgálja.
Ugye világos, hogy mire megy ki ez az egész?
