Hazánk egy olyan kísérleti műhelyhez kezd hasonlatossá válni, ahol faragják, faragják a gerendát, ám végül kapanyél, majd fogpiszkáló lesz belőle. A reform varázsszóvá lett, amit hiába mormolnak, mint az abrakadabrát, és hiába trükkök százai, a pénzt nem sokszorozzák meg. Előkapják a mandzsettából, mint talált pénzt, de aztán a következő produkcióhoz újra vissza kell tenni. Kellék.

 Utópiát az utópiatankönyvek szerint látszatreformokkal kell építeni (vö. légvár és f*spumpa). Régi elvtársaink tankönyveiben az utópiáról külön fejezet szólt, és fura, de szerepelt benne az etika címszó is (bizonyára mint elvont fogalom). Ehhez egy szemléltető példa: a nyolcvanas évek elején, mikorra már csődbe vitték az országot és látszatreformokkal menekültek előre (Horn és Kovács pedig titkos ellenállók és NATO-szálláscsinálók voltak), a Helsingin Sanomatban Kádárnak már arra a – valószínűleg provokatív – kérdésre kellett válaszolnia, hogy nem kapitalizmus-e, ami itt kialakulóban van? Naná, hogy nem, de inkább a módszer figyelemreméltó az „Öreg” szavaiban, aki válaszul (mint utolsó esély?) az őszinteség politikáját hirdette meg: „a nyíltság (…) jól kamatozó politikai tőke” – mondogatta ekkoriban –, „becsületesen, nyíltan, őszintén kell tovább politizálni”.

 Hááát, azt tették, emlékezhetünk… Ezt kommentálandó, inkább átadom a szót Lánczi Andrásnak, akinek, Kádárt (meg)idézve, eddig is felhasználtam a Haladás és tiszta erkölcs c. előadását a Mit kezdjünk vele? Kádár János c. konferenciakötetből (XX. Század Intézet, 2007, szerk. Vargyas Zoltán). Ezt a - kommunista dimenziókban korántsem hazug - hozzáállást így kommentálja Lánczi: „A kommunista haladó erkölcsben valószínűleg őszinte az a mozzanat, hogy ha hazudnak, ebben nem erkölcsi problémát látnak, hanem tudásbeli hiányosságot: amikor a haladást szolgálja valaki, akkor senki sem hazudhat, legfeljebb rosszul mérte fel a valóságot, túl gyorsan akart haladni, (…) az utópikus gondolkodában nincs erkölcs, mert nincs rá szükség, mert egyszerűen funkciótlan.”

 Mindezt csak azért, hogy tisztán lássuk, kik is Kádár igazi – és méltó – utódai. És hogy pl. miért tűnt el nemrég Draskovics múltjá(nak foltja) az ORFK honlapjáról…

ps.: Ez egy fedett könyvajánló volt...
 A csak nemrégiben megjelent könyv, az „Öreg” mint központi téma mellett azért is érdekes, mert minden irányból körbelövik Kádárt: a tavaly nyári konferecián előadott Schmidt Mária, M. Kiss Sándor, de Gerő András, Kornis Mihály, sőt a volt szovjet nagykövet is (ld. a fenti link mellett még ezeket a kötetről: terrorháza.hu , Schmidt Mária (megnyitó)beszéde: Mit kezdjünk vele?).