 Megint egy hőssel kevesebb: 88 éves korában meghalt Sir Edmund Hillary, az első fehér, aki feljutott a Mount Everest csúcsára. Máig nem tisztázott, hogy Hillary, vagy hűséges tibeti serpája, Tenzing Norgay lépett-e először a csúcsra - ők maguk sem nyilatkoztak erről, inkább legjobb barátokká váltak, Norgay 1986-os haláláig.
  Megint egy hőssel kevesebb: 88 éves korában meghalt Sir Edmund Hillary, az első fehér, aki feljutott a Mount Everest csúcsára. Máig nem tisztázott, hogy Hillary, vagy hűséges tibeti serpája, Tenzing Norgay lépett-e először a csúcsra - ők maguk sem nyilatkoztak erről, inkább legjobb barátokká váltak, Norgay 1986-os haláláig. Hillary, a hórihorgas új-zélandi méhész 19 éves korától kattant rá a hegymászásra. A hidegháború legsötétebb korában első volt azok közül, akik csodálatos teljesítményükkel legalább néhány pillanatra el tudták feledtetni az atomháború rémét a szuperhatalmak árnyékában élő emberiséggel. Felkészült: Gagarin, Armstrong.
A felfedezések korától kezdve (amikor a reneszánsz embereszménynek megfelelően a világra kíváncsi, mindig az újra és az ismeretlenre törő individuum lett az európai ember ideáltípusa) egészen a XIX. századig mindig voltak hősök, akik újabb és újabb fehér foltot tüntettek el a világ térképéről. Boldog kor: amikor azt hitték, előbb vagy utóbb minden megismerhető lesz. A XX. század második felére megszűntek a felfedezendő tájak, nem volt már ismeretlen horizont.
 Elindultak hát felfelé: Hillary felmászott a Mount Everestre, Gagarint (a hidegháború mellékágaként) kilőtték az űrbe, Armstrong pedig (szintén hidegháborús akcióként, de akkor is) nagy lépést tett az emberiség számára. Igen, megcsinálták. Mi maradt nekünk? Évről évre egyre nagyobb dózist kapunk a megismert és megismerhetetlen világból, a látható és láthatatlan makro- és mikrokozmoszokból - mindezért elég beülnünk a nappalink sarkába, a világháló elé. És sokszor azt sem fedezzük fel, ami az orrunk előtt van. Kényelmesek lettünk, az a baj. Pedig minden kissrácban ott van Kolumbusz meg Heyerdahl meg dr. Schweitzer meg Bono, satöbbi. Aztán elfelejtünk álmodni.
  Elindultak hát felfelé: Hillary felmászott a Mount Everestre, Gagarint (a hidegháború mellékágaként) kilőtték az űrbe, Armstrong pedig (szintén hidegháborús akcióként, de akkor is) nagy lépést tett az emberiség számára. Igen, megcsinálták. Mi maradt nekünk? Évről évre egyre nagyobb dózist kapunk a megismert és megismerhetetlen világból, a látható és láthatatlan makro- és mikrokozmoszokból - mindezért elég beülnünk a nappalink sarkába, a világháló elé. És sokszor azt sem fedezzük fel, ami az orrunk előtt van. Kényelmesek lettünk, az a baj. Pedig minden kissrácban ott van Kolumbusz meg Heyerdahl meg dr. Schweitzer meg Bono, satöbbi. Aztán elfelejtünk álmodni.Utána jönnek pótlékok, tavi vitorlázgatások, könyvgyűjtések szegény gyerekeknek, autózások az óceán partjáig és vissza, meg nagy kalandként négynapos kalandtúrák 2500 méter fölé, és akkor néhány pillanatra elégedettek leszünk. Aztán vissza a sémába. És csak akkor gondolkodsz el az önmagadon és kényelmes kereteiden túlmutató tetteken, amikor szembesülsz egy halott big man életével és tetteivel.
Mikor tettél utoljára valamit először?
Mikor indultál el utoljára felfelé?
RIP, Sir Edmund Hillary.


 
                                                                 
                                                                 
                                                                 
                                                                 
                                                                



