Intro
Az Orczy útról befelé, a Józsefvárosi p.u. meg a LukOil kút felé sétálva egyszintes régi lakóépület. Feltűnő, friss vakolat: előtte-utána is négyemeletes, koszlott bérházak omladoznak. Itt a kapun réztábla: Magyarországi Kínaiak Református Egyháza.
*
Amerika egyik legbefolyásosabb külügyi magazinja, a Carnegie Alapítvány által gondozott Foreign Policy (FP) havonta felkap egy-egy népszerű nemzetközi témát, melyet 'Think again' címszó alatt megpróbál kihámozni a rátapadt előítéletek, tévképzetek sminkje alól. A rovat célja mindössze annyi, hogy a politikai korrektség görcsei nélkül, csak a színtiszta tényeket alapul véve szülessen kockázatelemzés.
Magyarország nem Amerika. Külpolitikánk, külügyi stratégiánk (amire mostanság aszondják van), az de facto nincsen, újragondoló rovatunk viszont nekünk is lehet. Kezdjük is mindjárt Kínával: 2008 biztos, hogy (az elnökválasztás mellett) Kína éve lesz. Innét Budapestről mit tudunk ehhez hozzászólni?
*
Azért jutott eszembe a dolog, mert imént az Index részletes listát közölt a magyar miniszterek kínai útjairól. A tények: 2004 óta (azaz 3 év alatt) 16 (!) magyar tárcavezető látogatott Kínába; a miniszterelnök, a kultusz-, a pénzügy-, az informatikai- és a gazdasági miniszter kétszer is. Ez a sorozat Magyarország egyetlen más kétoldalú kapcsolatára sem jellemző. Arra a kérdésre, hogy minek köszönhető a miniszteri és kormányfői szintű találkozók mind a magyar diplomáciában, mind nemzetközi viszonylatban rendkívülinek számító gyakorisága, a kormányszóvivő csak annyit közölt: "szükség van rendszeres, magas szintű találkozókra". Nem is vitatnánk. Azt azonban igen, evidencia-e Kína nambervan pivotal state szerepe a magyar külkapcsolatokban, számszakilag megelőzve minden egyéb partnert, beleértve az Egyesült Államokat vagy Németországot. Gondoljuk újra!
1. Fontos-e Kína Magyarországnak?
Természetesen az. Számos magyar kis- és középvállalkozás (különösen a tartóscikkpiac képviselői) versenyképessége múlik azon, hogy Kínába szervezhessék gyártókapacitásaikat. Aki tehette, már megtette és ma már így sikeres (gondoljunk csak a Kínában gyártató, de ízig-vérig magyar Sherpa vagy Sandstone népszerűségére). A nagyvállalati szférának Kína egyre inkább felvevőpiacként fontos: a növekvő vásárlóerő már perspektívát jelent a legnagyobb magyar cégeknek, mint a Richternek is. Kína idegenforgalmilag sem jelentkéktelen: a MALÉV 2004 augusztusában indított közvetlen pekingi járatának, majd most már a Hainan Airlinesnek is köszönhetően a kínai turisták által itt töltött vendégéjszakák száma évről évre növekszik.K étoldalú áruforgalmunk 2003-2006 között több, mint három és félszeresére nőtt. 2006-os adatok: a magyar export évi kb. 700 millió dollár, míg a kínai 3,28 milliárd dollárt tett ki. Van rossz hír is. Az import: ha a "hídfőállás" szerep a gagyi tömegcuccok feketeterítésében valósul meg (márpedig...), abból hasznunk nincs, csak a könnyűiparunkat vágjuk taccsra vele.
2. Fontos-e Magyarország Kínának?
Relatíve igen. A kelet-közép-európai térségből egyértelműen Magyarország ápolja a legszorosabb gazdasági kapcsolatokat, amit bizonyít, hogy csak nálunk vetette meg a lábát a Bank of China, és csak minket köt össze közvetlen "légihíd" Pekinggel. A kétoldalú gazdasági érdek persze, ezzel együtt messze nincs (és nem is lehet) egyensúlyban.
3. Kell-e bele szerelem is?
Nem, nem kéne. Kína exporttevékenysége és külföldi befektetés-igénye olyan volumenű, hogy egy ilyen kis partnerországgal szemben, érdemben nem befolyásolja a külpolitika. A normális és jó viszony szükséges, de a csúcstalálkozók és szimbolikus közösködés offenzívája teljesen felesleges és immorális. Kína politikailag most is egypártrendszer, mely máig legitimnek tekinti a Tienanmen térihez hasonló hatalmi vérengzéseket és napi jelleggel (!) vereti a vidéki tartományok éhséglázadóit. Nem Magyarország dolga, hogy human rights watchdog legyen, de a mértéktartás - a demokratikus család tagjaként - a minimum lenne, és alapvető. Magyarország gazdaságilag se "hídfőállás" Kínának, ahogy azt Medgyessy, Demszky és Gyurcsány hangoztatta - politikailag azonban még sokkal kevésbé lehet az. Tessék kérem, azonnal elfelejteni.
4. És amiről nem beszélünk...
... a kínaiak. A magyar-kínai ügy kormányzati ajnározásakor leginkább szóba se kerül az itt élő közösség megoldatlan helyzete - amikor mégis (emlékezzünk Kósa 2005 novemberi Fidesz-kongresszuson elhangzott beszédére) menten jön a rasszistavád. A tizenöt-húszezres regisztrált munkavállalón túl ugyanis sejtelmünk nincs a kisebbség valós méreteiről, melyet különböző becslések 60-150 ezresre tesznek a már itt született, de be-nem-jelentett másodgenerációsoknak köszönhetően. A magyarországi kínaiak jelentékeny része, kereskedelmi tevékenysége után valószínűleg sohasem fizetett adót a magyar államnak. Bár léteznek államilag elismert, kínai iskolák és egészségügyi intézmények (kontentrációjuk külső-Józsefvárosban a legnagyobb), ám a kínai közösség máig úgy bonyolítja a magyar kiskereskedelmi forgalom csaknem 30%-át, hogy közben maradt szinte 100% undergroundban. Ön tudta? A magyarországi kínaiak 2 állandó, kínai nyelvű napilappal rendelkeznek Magyarországon. Belső terjesztés: ne a Relayben keressük.
*
Beszéljünk Kínáról végre.
