Tán rosszul jön ki, hogy éppen most említették meg egyik aranyköpését - ld. alább Szathmáry kollégát, de már rég akartam írni Magyarország leggazdagabb emberéről, Demján Sándorról. Nem is igazán róla, hanem arról a jelenségről, amit ő képvisel. Demján (nem csak ő, ld. Lex Mol) ugyanis az utóbbi időben nyíltan azt csinálja, amit milliárdosok máshol e térségben, de a fejlett nyugaton is régóta tesznek: befolyásolja a politikát, keményen. Sőt, talán a maga képére akarja alakítani a Magyarország Kft-t.
Amikor olyat mond, hogy Románia lehagyja még az évtizeden belül Magyarországot, pontosan tudja, hogy baromság. A román egy főre jutó GDP alig több, mint fele a magyarnak, (2006-os adat szerint Románia GDP-je 202 milliárd dollár, per fő csupán $9,100, Magyarországé $175 milliárd, $17,500 per fő) ezt a különbséget 3 év alatt szupermen sem hozná be.
Az üzenet lényege az, hogy tegyünk úgy, mint a románok, legyen teljesen szabad terepe az ország a befektetőknek. Szakszervezeti jogoknak nuku, zéró kormányzati ellenőrzés, közigazgatás lenullázása, stb. Mert ez a siker titka. Nem vagyok elég informált ahhoz, hogy megítéljem, igaza van-e, de ahhoz igen, hogy e csomó dolgot, ami ma Magyarországon és Európában történik (ld. a húszmilliós bevándorlás erőltetését gazdasági érdekből), ő és a hozzá hasonló milliárdosok-multik hajtanak. Botrányos dolog volt, ahogy egyes multik nyomták hárulról Gyurcsányt 2006-ban. De bejött az áremelések elhalasztása, a nemzetközi kritika minimalizásása, nem? Mit tehet a magyar jobboldal? Ellenállhatunk-e nekik, lehet-e, kell-e? Vagy ha már mindenképpen keményebb világ lesz, hogyan tudjuk megtartani a szolidaritás elemeit a rendszerekben? Szerintem ezek a kemény kérdések ma.
