Meghallgattam az ’56 szabadságharcának apropóján elhangzott Orbán beszédet. Nyilván mások is voltak így. Például Dávid Ibolya, aki most feltehetően szomorú. Pedig szépen kérte, hogy hagyja a nagy ember a népszavazási termék reklámozását, ő nem tette. A meghátráló félszívűek opportunizmusával természetesen az Info rádió közvetítésében hallgattam a szónokot, de talán ezt megbocsátják olvasóink. Szóval a beszéd. Gyurcsány tegnap az Operában fejből beszélt, egészen vidámnak tűnt, mintha a magyar nemzet legénybúcsúján mondott volna pohárköszöntőt. Egyszerre volt Vitéz László, aki azért oda-oda csap a palacsintasütőjével; és Kemény Henrik, aki olyan viccesen tudja mozgatni Vitéz László végtagjait. Hozzá képest Orbán nehézsúlyú néptribunnak tűnt. Elég komolyan ordított, ami hosszát tekintve komoly sportteljesítmény. Szerintem olvasta, (ez a rádión át nem látszott), de bizonyos részeket akár emlékezetből is mondhatta volna. Múlt, jelen, jövő, úgy mint 1956, gyurcsányéknakazanyjavalagát, orosz hangok a spájzból. Ami ’56-ot illeti, sokkal pontosabb, igazságkeresőbb volt, mint a konkurens rétoré. Nem ez a szeressük egymást gyerekek tempó, ebben tehát Orbán nyert. Az orosz medve talpa alóli zászlólengetés is telitalálat volt, ezen a pályán van még mit keresnünk. Akut probléma, horderejét tekintve sokkal fontosabb, mint a kórházi napidíj, ha egyszer majd nem jön a gáz ugye. Mindamellett demonstrálni lehet a nyugati elkötelezettséget. A végén azonban jött a kötelező gyakorlat, nem volt menekvés. Megint megtudhattuk, hogy rosszabbul élünk, mint sok éve. Meg, hogy az ország romokban (ami egyébként igaz, szemben az előzővel). Aztán volt megint valami hőn áhított szövetségkötés, most éppen a plebejusok a polgárokkal szövetkezhetnének. Ez mondjuk megért volna egy hosszabb kifejtést, mert momentán fogalmam sincs, hogy ki a fene ebben az országban a plebejus. Mindegy, felőlem kössön szövetséget aki akivel akar, a féllábúak a félszívűekkel, a patríciusok az őstermelőkkel, nekem mindegy. Nagyon jó, hogy 1956 történelmi magaslatáról minden látszik, tekintsünk előre avagy hátra, a kérdés inkább az, hogy ez-e a legjobb apropó arra, hogy az egyatábornak ismét eladjuk azt, ami már a könyökén jön ki. Nem tartozik egy lapra Pongrátz Gergely dobtáras géppisztolya és a közélet Amway folttisztítója. Szerintem.