Egy fideszmaradifasiszta javaslat
Hogy az I. rész agymenését némileg konkrétabban folytassam, szektásként alapvetően úgy gondolom, Fekete mentálhigénikus-történész úr egy idióta, a cikke (olvassa el mindenki!) és gondolkozása annak az egészen beteg történelem-szemléletnek az eredménye, ami a mai magyar baloldal szellemi elitjének egy részét jellemzi.Ezek az emberek ilyen szövegeken nőttek fel: „A párizsi békeszerződés demokratikus jelleget viselt, amely a Dunavölgy békéjét, a népek összefogását szolgálta (…).”.” „A tőkés és földbirtokos osztály azért fájlalta a trianoni békét, mert jelentősen megnyirbálta kizsákmányolható területeit.” (…) „A nemzetiségek, köztük a szomszédos országokban élő magyar kisebbségek is, felszabadultak nemcsak a burzsoá földesúri kizsákmányolás, hanem a nemzeti elnyomás alól is.”(…) „1956-ban újra bebizonyosodott, hogy a mai magyar nacionalizmus: a nemzetellenesség, a hazaárulás programja és ideológiája.”
Ugye fáj? Sokkol. Havas Szófia is ebből tanult. Fekete György is, és mindketten köztünk vannak.
Fekus szösszenetéből ítélve annak a balos hagyománynak a része, mely szerint 1867-1918 között „kíméletlen” magyarosítás folyt, Horthy „példátlan” soviniszta rezsimet hozott létre, a magyarság a II. világháborúban „szektás, fasiszta népként” viselkedett, Hitler utolsó csatlósa volt stb. Eközben a szomszédos országokat, népeket, illetve a korszellemet nem elemezik, mi vagyunk (a magyar jobboldal) az ordenáré állatok, akiktől félni kell, pedig hát a magyar jelenségek ugyebár nem voltak kiszakíthatóak a világ folyamataiból. A Fekete úrhoz hasonlók nem látják, hogy végzetes következményei nem annak voltak, hogy a magyar vagy a német inherensen fasiszta nemzet (nem az ugyanis), hanem annak, hogy az utódállamok határai mélyen belevágtak a német és magyar etnikai területbe, olyan frusztrációt keltve, ami a németeknél Hitlerhez vezetett. Ma sem látják, hogy a probléma gyökere nem Magyarország, nem is a magyar szélsőjobb. Normális gondolat az, hogy aggódjuk magunkat halálra 56 idióta miatt, és közben ne tegyük szóvá, mi folyik a szomszédunkban, ahol az idióták a kormányban ülnek? Hogy más udvarán ne sepregessünk?
Mint elfogult nemzetieskedő, tévelygő nacionalista, fideszmaradifasiszta úgy gondolom, hogy a magyar nyelv ráerőszakolása a kisebbségekre sem céljaiban, sem módszereiben (erőszakosságában) nem különbözött a korabeli hasonló francia, román, német, szerb (a sor még hosszú), gyakorlattól. Körbealázhatjuk a régi Magyarországot, de akkor sem. Ugyanakkor hiszem, hogy nem volt szép, és legfőképpen nem volt bölcs. Kérhetünk bocsánatot a szlovákoktól azért, hogy nem fogadtuk el őket társnemzetnek. Tegyük meg, nem lesz belőle baj, biankó, minden ellentételezés várása nélkül. De azért, hogy az etnikai határokig, de nem tovább, kérte és elfogadta Magyarország a bécsi döntést, azért ne. Még a Feketéhez hasonló balfaszok is elhihetik, hogy Horthy is jobban örült volna, ha London, Washington és Párizs is döntnök, nem csak Berlin és Róma.
Hogy végül valami „konstruktívat” is szöszmörögjek fideszmaradifasisztaként azt mondom, hogy semmi értelme sincs szlovák-magyar bratankit játszani. Hiába fogadom én el (magyar viszonylatban) erősen nacionalista elemként, hogy nekik szabadulás volt 1920, ha szlovák oldalon hasonló megértést a mi problémánk iránt csak az erősen liberó oldalon találok, akik az életbe nem kerülnek kormányba. Hornt, Megyót, Fletót minden békülékenységével, megalázkodásával annyiszor csapta már Meciar, Dzrurinda és Fico pofán, hogy ideje lenne megtanulni, semmi értelme laposkúszásban közlekedni, önalázni, nem érünk el vele semmit. Itt csak a nemzetközi kényszerhatások működnek, az meg csak akkor lesz, ha feszültség lesz. Derüljön csak ki, ki az a Fico és kik vannak mögötte. Mert Fekete egy dolgot megértett: feszültséget sem Brüsszel, sem Washington nem akar. A mai Európában pedig hála az égnek ilyen esetekben már nem kisebbséget szokás lecsapni.
