Nem írom, hogy farizeusság. Nem írom, hogy ellentmondás. Nem írom, hogy pofátlanság. Nem írom, hogy…Hallgatok. Várom, hogy a szocialista párt mikor dobja be újra a köztudatba korábbi javaslatát a népszavazáshoz szükséges aláírások számának növeléséről vagy a népszavazás tárgyköreinek szűkítéséről. Várom, hogy az SZDSZ mikor készít a „népszavazás intézményét védő törvényjavaslatot” és nyújtja azt be a parlamentbe. Várom Dési János briliáns publicisztikáját, amelyben nevetségessé teszi a kormányfő ötleteit, ahogy ezt korábban tette.
Várom, mikor emlékezteti Bauer Tamást Weimarra a kormányfői népszavazás ötlete:
„A Weimarra emlékező németek a parlamenti demokrácia stabilitását tartották az elsődleges szempontnak az alkotmányos berendezkedés kialakításakor, és ezért húzódoznak minden olyan megoldástól, amely teret ad az elitellenes demagógiának. Ilyen volna a közvetlen elnökválasztás, és ilyesmi lehet az országos népszavazás is.” Bauer Tamás: A népszavazási kaland tanulságai, ÉS, 2007. Július 20., 29. szám
Várom Debreczeni József írását, amelyben alkotmányos berendezkedés lényegéről elmélkedik:
„De nézzük a népszavazás ügyét: ez az ő ügyük. Mint tudjuk, itt bizonyos aggályok merülnek föl, amelyek abból adódnak, hogy egy parlamenti párt a kormánypolitika megvétózására, végső soron a parlamentáris kormányzás megbénítására, sőt deklaráltan a kormány „elkergetésére” kívánja használni a szóban forgó intézményt. Az ügy tehát az alkotmányos berendezkedés lényegét, „az államszervezet demokratikus működését” érinti…” Debreczeni József: Az elnök két problémája, Népszava, 2007.07.19.
Várom Horn Gábornak, az SZDSZ államtitkárának jajongó szavait a népszavazás intézménye felett érzett fájdalmai okán:
„Horn Gábor kitért arra, hogy véleménye szerint „a népszavazás intézménye komoly veszélyben van.” SZDSZ: működik a Fidesz által elindított populista támadás a népszavazás intézménye ellen, Népszava, 2007.07.19.
Várom Göndör István nyilatkozatát, amint hatalommegtartásról, megosztásról, fejlődéslassításról papol a sajtónak:
„…a Fidesz által kezdeményezett népszavazás nem a kormányváltásról, nem is miniszterelnök-buktatásról, hanem kizárólag saját önigazolásáról, a társadalom megosztásáról, az ország fejlődésének lassításáról és a hatalom megszerzésének lehetőségéről szól - reagált Orbán kijelentéseire Göndör István, az MSZP frakcióvezető-helyettese.” „Orbán összehord hetet-havat„ Népszava, 2007.08.07.
Még mindig várom Debreczeni jellemzését a népszavazásról, ahol nemes egyszerűséggel blöffnek nevezi Gyurcsány ötleteit:
„4. A népszavazás (ami egy éve még ugyanolyan ócska blöffnek tűnt, mint a „kormánybuktató” helyhatósági választások, a 72 órás ultimátum, az „Igen, Magyarország Charta” és a többi, s tavaly október 23-án csupán az ismét elmaradt „forradalom” miatt csalódott tömeg hazaküldését látszott szolgálni) mára komolyra fordult: az alkotmánybíróság zöld jelzése a parlamentáris kormányzás megbénítására alkalmas populista intézménnyé tette.” Debreczeni József: Évforduló, Népszava, 2007.09.15
És várom a Népszabadság vezércikk íróit, amint nap nap után, vállvetve harcolnak a pannonbulvár bazseválók populizmusával szemben:
„Ezért inkább a közélet periférikus jelenségvilágának elemeit (nagygyűlés, szakértői kormány, népszavazás) próbálja központi tényezőkké emelni. Olyan bulvárországot áhít, ahol a politikai viták helyét a közbiztonsági és közlekedésszervezési határhelyzetek kommentálása veszi át, és amelyben választástól választásig tart saját kampánya, akár győz, akár veszít. Az ő esetében így nő össze, ami egyébként nem tartozna össze - személyes hatalomvágya "Satuval" és a többiekkel.” Bugyinszki György: Pannonbulvár, Népszabadság, 2006. november 6.
„Lehet persze viszonylag gyorsan népszavazást tartani néhány kérdésről, amelyet a megszólítottak többsége csak nagy nehézségek árán tud majd értelmezni. És nem azért, amiről a kínos PISA-megértésteszt szólt, hogy tehát nem tudnánk értelmesen olvasni, hanem mert érthetetlenek a kérdések.” Nagy N. Péter: Bazseválók ideje, Népszabadság, 2007.03.09
„A népszavazást, funkciójától idegen, direkt politikai célra használva az ellenzéki pártok magától értetődően dobják a lejtőre a kimért méltányosság szabályait kereső két nagy jogintézményt.” Nagy N. Péter: Actio popularis a la Fidesz, Népszabadság, 2007.06.05
