Régóta tervezem, hogy elirigyelve Turul szerk. nagysikerű sorozatát, indítok egyet Naésasztán címmel, amelyben a magyar értelmiség üzenőfüzetének írásait vesézgetném ún. kritikai szikével minden hétfő reggel. Ez ma is elmarad, bár ismert kedvencemhez, VBA-hoz szózatot intéznék, hogy baszki, hogy is írjuk azt, hogy Provence?
Nem elég sznobnak látszani, annak is kell lenni.
Az Azonnali Sürgős És Most Megválaszolandó Kérdések között szerettem volna kérdezni a kérdésemet, ami az enyém, hogy ha valaki a miniszterelnökség vallásügyi tanácsadója ezt miért röstelli feltüntetni cikkei alján. De odaírhatja azt is, hogy a "szerző szektalobbista" vagy, legyek korrekt: "kisegyházi lobbista"/"új vallási mozgalmi lobbista" volt élete egy szakaszában. Az ugyan adna egy vajszínű árnyalatot, de legalább tisztán látszanának a dolgok. Igazán nem lehet mondani, hogy ezen a blogon óriási viharokat váltott volna ki Tóth Gy. László munkássága, de ő, Elek István és Schmidt Mária mindig becsületesen odaírta cikkei alá (fiatalok: nagyon-nagyon régen, akkor ti még a matek témazáróval foglalkoztatok, nem tudtátok, hogy tombol a fasizmus - bár nem annyira mint ma) 1998 és 2002 között, hogy a "szerző a miniszterelnök főtanácsadója".
Ma reggel azonban csak egy halvány sóhajjal indítanám a napot: véget lehet-e vetni annak a kissé szánalmas és megbélyegző gyakorlatnak, amely közszereplőink nevéből farag metaforát, oximoront, allegóriát és a tököm tudja milyen retorikai alakzatokat? László testvér képességeit már korábban is vizsgálat fennforgása alá vontuk, de aki jó, az mindig jó.
Ma is.
