"It's so free this kind of feeling
It's like life, it's so appealing
When you've got so much to say
It's called Gratitude, And that's right" (B.B.)

Shalom, testvéreim! Az ufisok tudvalevőleg kaftános unokák, akik szélsőjobboldaliságot mímelnek, hogy megtévesszék az igaz magyarokat. Ezért titokban nagyon örülünk annak, hogy az utóbbi napokban, a Wass Albert vita és a meleg ügyek után egyre inkább a zsidók kerülnek előtérbe a kommentek között. Így tehát kampóra kapóra jön, hogy egy újabb koncertet ajánljak a figyelmetekbe: Beastie Boys, Zamárdi, Balaton Sound fesztivál, vasárnap.

Ezek a zsidó fiúk (Mike D, MCA, Adrock) a zsidó világösszeesküvés fővárosából, New Yorkból származnak. A Beastie Boys tulajdonképpen Amerika válasza a Be:lgára, csak ők (rátok nézek) húsz évvel hamarabb kezdték. A Wall Street-i zsidó bankárok felhőkarcolóinak árnyékában fölnőve a nyolcvanas évek közepétől szórakoztatták magukat, később az egész világot szerteágazó zenei kalandozásaikkal. Tizenévesen punkként kezdték, nagyjából két akkordot sem tudtak lefogni a hangszereiken. '86-ban a Fight For Your Right To Party-val robbantak be a  zeneiparba, a szám azóta a tinibulik egyik örök himnusza lett. Később megtanultak zenélni. Belekóstoltak a hiphopba, a punkba, a rockba, sőt, a jazzbe is, ha úgy hozta a kedvük. Kívülállók számára sokszor nehezen érthető, utalásokkal teletűzdelt szövegeikkel az amerikai hétköznapok, aktuális politikai és bulváresemények elé tartottak görbe tükröt.

Ugyanakkor, lokálpatriótákként iróniával oldott nosztalgiával szövegeltek szülővárosuk rejtett történeteiről, kocsmáktól a sarki boltokon át a graffitis kölykökig. Közben, szinte egyedüli fehér előadóként életben próbálták tartani az eredetileg kreatív és izgalmas műfajt, az underground hiphopot, miközben a jóval sikeresebb fekete rapsztárok belehülyültek a merdzsókba, a kurvákba és a kokóba.

A Beastie Boys épp ezért "alternatív" maradt, a kilencvenes évek közepén a deszkás szubkult sztárjai lettek. Később megkomolyodtak, egyikük buddhistává avanzsált, és Free Tibet koncerteket szerveztek szerte a világban. Sokáig nem lehetett róluk hallani, de most, a negyedik ixbe érve újra világkörüli turnéra indultak. Vasárnap megkezdik a New York-Tel Aviv-Zamárdi tengely kiépítését. Remélem, a Sure Shot-ot is játsszák majd, amire 14 évesen lázadtam a szobámban ugrálva. Amíg apám le nem tekerte a hangerőt.

Ott leszek Zamárdiban, zsenge lányok vérére vadászva. Kellemes sabbathot kívánok minden hitsorsosomnak!