Tegnap a haladó, modern baloldal megünnepelte Horn Gyulát. A dicshimnuszok alapján lassan úgy fest, hogy mindennap hálát kell adnunk, amiért magyarnak teremtett bennünket az ég, s eredetiben hallhatjuk a politikust.

A dobtáras keménymag köztársaságellenes dühöngése közben ipari méreteket öltött: homokozójukban  a jókívánságok  mellett a legtöbb energia a köztársasági elnök gyapálására jut. Különösen ízléses viccelődéseket olvashatunk az államfő nevével, a rajongók rendszeresen utalgatnak arra, hogy Sólyom László nevét majd le sem írják  a történelemkönyvek, miközben Horn Gyuláét, ugye.

Azt persze jó érzés tudni, hogy a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei nőtagozat (Kovács Lajosné Marika) és a Mátravidéki Erőmű Nyugdíjascsoportja egyaránt szentként tiszteli Horn Gyulát.

Aljas rágalom ugyanakkor, hogy csak túlhevült párttagok tolmácsolják a "kisemberek" szeretetét: a beírásokat átböngészve találtunk néhány, önmagát "konzervatívnak" nevező köszöntőt is. S mivel Magyarországon Herényi Károlyon kívül  kizárólag sznob SZDSZ-szavazók és másodéves politológusok nevezik magukat konzervatívnak, bizton állíthatjuk, az ideológiai szélrózsa minden irányából érkezett hódolók kiáltják világgá tiszteletüket.

Mivel a rajongók között most Sólyom László az elsőszámú közellenség, úgy döntöttünk, eme poszt kommentjeiben mindenki megköszönheti az államfőnek a múltjáról rendszeresen hazudó, karhatalmiterror-relativista politikus kitüntetésének megtagadását.

Csak bátran, folyvást-folyvást! (Az államfő döntésének indoklása amúgy itt olvasható.)