Moldováról rengeteg jót és rengeteg rosszat lehet elmondani. Hogy (szép)írónak közepes, de szociográfusnak néha remek. Írói vénája helyett inkább jegyzetelő szorgalmát dicsérhetjük csak - legjobb mondatai a nép egyszerű fiaitól erednek. Szövegei slamposak, jobbára csak a kisprózában, illetve a humoreszkekben van otthon. A hazai rögvaló megmutatásában elévülhetetlenek az érdemei (bányászat, egészségügy, vasút, rendőrség stb. stb.), ám az utóbbi években ezzel a sokkötetes Utolsó töltény c. memoársorozattal végleg az irodalmi nívó alá süllyedt, az egyes kötetek csupán a korábbi monumentális szociográfiák kivonatai, azok megírásának rövidített verziói.

Moldova ráadásul krónikus apa-kép kereső: most Kardos doktor (és az ávós nosztalgia) mellé megtalálta Kádárt is, mint ponnyvahőst. Kár, hogy kissé nekrofil már ez a hajlama. De ha csak ennyi lenne. Moldova Kádár-könyvét nem lett volna szabad kiadni, annyi hazugság és elhallgatás van benne. De jól számolt az öreg: hiába még a történészek tiltakozása  is ("plebejus kádárista narratíva"), Kádár népe százezerszámra vásárolta ezt a szennyet. És tessék olvasni a blog kommentjeit: meg is védik a "mestert"...

Ez az ember valószínűleg onnan veszi rendíthetetlen nyugalmát számos (provokatív) sületlenségéhez, amiket összehord a médiában, hogy - mivel régóta ő maga is kétfelé hadakozik, üti a szadeszt és a szocikat meg a munkáspártot is, persze a 'fasisztákról' nem is beszélve - őt is több felől szokták tűz alá venni. Itt téved az öreg: attól hogy mindenfelől támadnak, még nagyon nem biztos, hogy jó helyen állsz. Beszélhetett volna erről öreg frontharcosokkal.

Legfrissebb, pénteki posztját azért írta, hogy hosszas felvezetés után rádöbbentsen: szégyellhetné magát az egész ország, amiért - ahogy a média- és kultúrprogramok előzeteseit átfutotta - nem terveznek megemlékezést Kádár születésnapjáról (ami ma, május 26-án van). És nagyon ajánlja nekünk, hogy jövőre ez már másképp legyen.

Moldova, a proletár szerpap?