Nos, ez az, amikor a polgári ifjúság egy tér-idő ugrással Kádár-kori nyugdíjassá változik. És még büszke is rá.

A Helyi Théma hírt ad arról, hogy a ferencvárosi Kultiplex szórakozóhely bezáratását indítványozza Jelinek Benjámin, fidelitasos önkormányzati képviselő, akit van szerencsém nem ismerni.

Mert akkor elmondhatnám neki, hogy sajnálom azokat, akik 21. századi fiatalként a közéletbe bekerülve, nyavalygó nyuggerek szavazatára lesve egy, a fiatalok számára élvezetes, kellemes szórakozóhely bezáratásáért kampányolnak.

A riport olvasása közben enyhén skizoid állapotba kerültem. Azt írják: "a Kultiplex mozi meglehetősen alternatív közönsége sokszor bosszúságot okozott a környéken élőknek".

1. a Kultiplex közönsége voltam, 2. a környéken élek. És emiatt nem bosszús voltam, hanem örvendeztem, hogy közel lakok egy jó helyhez.

"Sem nappal, sem éjjel nem volt ajánlatos egyszerű földi halandónak felbukkanni ezen a téren" - írja még az újság. Én egyszerű földi halandó vagyok, és reggel, délben, éjszaka is keresztülmegyek azon a téren, nap mint nap. Mégsem esett bántódásom.

És szerettem a Kultiplexet.

Ahol egy vizitdíj áráért, kopott kanapékon ülve, kevéssé ismert filmeket néztem barátaimmal délutánonként. Ahol ismerőseim no-name zenekara fellépési lehetőséget kapott, és mi nézők, jól éreztük magunkat mind a tizenketten. Ahol mindig tele volt a hely jó nőkkel, és mindig vizezték a sört.

Csak ezt Jelinek Benjámin nem tudja. Mert amíg a kortársai élvezték az életet, addig ő valószínűleg azért hajtott és nyomult legszebb évein át, hogy képviselő lehessen a kerületben. Gratulálok.

"You've been running away, from what you don't understand" (Mysterious Ways)