Dermesztő írás jelent meg kedden a magyarnarancs.hu-n. A „ligetvédő” rasztafári, Komáromy Gergely (művésznevén Gregory G Ras, édesjóistenem) körbenyalogatásának dokumentuma több szempontból is fájdalmas. A műfajilag behatárolhatatlan betűhalmazban, amelyet a Narancs interjúnak titulál, ilyen „kérdések” vannak:
„Több eljárás is folyik ellened, dacára a sok jónak, amit tettél, teszel.”
Ez már csak azért is szomorú nagyon, mert éppen most olvasom a néhai Dénes József, azaz „Dönci” Szökésben című önéletírását, amely egyébként lenyűgöző olvasmány. (Uj Péter itt írt róla.) Átélhetővé válik a hetvenes-nyolcvanas évek magyar undergroundja az összes akkori antihős hőssel. A legendás Dixivel (Bereményi Géza Vadnai Bébi című könyve is róla szól, azt néhány hónapja olvastam, most meg ez.. nagyon jó, ahogy összeáll a kép), a korai punkkal és new wave-vel, Menyhárt Jenővel és persze Bárdos Deák Ágnessel. Utóbbiról tehát irodalmi színvonalú kötetben olvasok épp, ezzel egy időben meg kijön ez az átkozott interjú, amelyet ugyanez az ember, Bárdos Deák Ágnes jegyez, ez a nagy idők nagy tanúja és
alakítója – aki most erre képes.
A legsúlyosabb propagandára, interjú-karikatúrára. Ha kell valami cserébe, hogy többet ilyet ne tegyen, hát egye fene: megígérem, hogy én meg nem fogok Kontroll Csoport számokat játszani és énekelni. Csak ezt ne!
*
Mindezt persze csupán Bárdos Deák érdekében ígérem, olvasóként ugyanis hasznos volt ez a „szerelmes vagyok az ifjú rasztába és ezt el is mondom neki”-írás. A toronymászásban és Krisztus-pózba vágódásban örömét lelő Komáromy ugyanis feloldódik a kényeztetés közben, a hiánytalan bizalom és rajongás légkörében megnyílik és őszintén tárja fel mindazt, ami miatt az emberben már csak egy kérdés marad: mit tökölődött eddig a rendőrség?
Merthogy kiderül: ez az anarcho-komcsi kis „közösség” nem a ligetet védi, hanem szimplán önkényeskedik és törvényt sért, önmagán kívül senkit nem képvisel, legfeljebb valami zavaros ideológiát.
„magyarnarancs.hu: Három hete, mikor befoglaltátok ezt az épületet, amit aztán közösségi házként üzemeltettek, vegán területté nyilvánítottátok.
KG: Hogy az erőszakmentességet kiterjesszük minden élőlényre, s hogy ezt az elvet átültessük a gyakorlatba...”
Azon már fenn sem akadok, hogy épületet nem lazán-nyeglén-trendin „befoglalunk”, hanem elfoglalunk. Sokkal súlyosabb a tartalom.
Vegán. Területté. Nyilvánították.
Hogy mi van? Nem az a szöveg, hogy ez közpark, hogy mindenkié, és éppen ezért védik azt ezek az aranyos emberek a gonosz, „önkényes” hatalom ellen? A népért, a népnek? De. A szöveg pont ez. Ahogy az már csak lenni szokott balos, anarchista és kommunista környezetben. (Mielőtt bárki lehülyézne: a fenti képen látható táblán az anarchisták zászlaját csodálhatjuk.)
A nép nevében cselekszünk, úgy, hogy a nép erre ugyan nem kért meg minket, de az mindegy. Lényeg, hogy „befoglaljuk”, azt mondjuk, hogy a népé, ami azt jelenti, hogy valójában a mi kis csoportunké. Szabályokat majd mi hozunk. Ha kicsiben tudunk foglalni, akkor ilyen szabályokat. Ha nagyban, akkor olyat, hogy ez meg ez osztályellenség, vagy hogy a lányok is járhatnak a fiúvécébe és fordítva. Lényeg, hogy valami elmebeteg ideológia legyen az alap, azt pedig mások számára is tegyük kötelezővé.
Pontosan ez történik itt is. Félreértés ne essék: semmi baj a vegasággal. A vegánsággal sincs. Írom ezt úgy, hogy a vegánsággal való találkozásom nem volt éppen harmonikusnak mondható.
A Batthyány tértől kőhajításnyira, az Iskola utca felé, az Isolabellával átellenben van egy vegán étterem. Évekkel ezelőtt történt, hogy épp ott lettem nagyon éhes, hát betértem hirtelen. Sajnos nem tudtam még, mi az, hogy vegán. Azt hittem, vega. Az sem vagyok, de éhes meg voltam, amit nem csak hússal lehet csillapítani. Elég gyorsan kiderült aztán, mekkora hatalmas az én bűnöm és tévedésem. Kértem valami zöldséges tésztát, de szóltam: tegyenek már a tetejére egy kis sajtot. Azt a tekintetet! Jó, hogy le nem köpött a pultos némber. Olyan felsőbbséggel közölte, hogy ez vegán étterem, olyan mély megvetés áradt a szeméből, miközben kioktatott, amiért ki mertem ejteni a számon a sajt szót (hogy a sajtkészítés miért rossz bármilyen élőlénynek, ne tőlem kérdezze senki), hogy éreztem: nem étterem ez, hanem valami szekta temploma. Az igazhitűeké, akiknek szemében még a vegák is eretnekek, még ők is valami elmaradott, büdös lábú parasztok, akikkel szemben a progressziót nyilvánvalóan csak a valóban felvilágosult tökéletesek, a vegánok képviselik, akik nem csak hogy állatot nem esznek, de semmi állati eredetűt sem! A felém irányuló gyűlölettől mindenesetre elment az étvágyam − legolcsóbb éhségűzés evör −, ki is fordultam a helyről azon nyomban.
Ennek ellenére sem következtetek minden vegánra egy élményből és eszem ágában sincs értékkérdést faragni abból, ki mit eszik. Én ugyan nem fogok beleszólni ebbe, sem ilyen magánjellegű döntése miatt megítélni bárkit. Szabadság van, és tényleg az van: nem csupán én, de a gonosz állam, meg a csúnya hatalom, a Zorbán meg a „pribékjei” – nos, ők sem írnak elő semmifélét táplálkozásilag. Ellentétben a szabadságharcos Komáromyval. Pedig Orbánéknak van „territóriumuk”, amelynek törvényeit egy megnyert választás után négy évig a nép felhatalmazásával alakíthatják. Komáromy Rasztának meg pont nincs ilyen területe, senki
semmire nem hatalmazta fel, de ő odamegy és máris nyilvánít. Területet. Vegánná.
Mégis hogyan? Miért? Ha az a terület a „népé”, és én például ugye a nép tagja vagyok, viszont kifejezetten imádom a hurkát, a kolbászt meg a cigánypecsenyét, milyen jogon írja nekem elő ez a jóember, hogy én azt ott nem ehetek?
Nos, semmilyen jogon. Csak. Mert ő tudja, mi a jó, mi a helyes. A progresszívok mindig tudnák és meg is mondanák másoknak. A szabadság valahogy nem kenyerük. S ha a nép nem ért egyet velük? Az akkor a nép hibája.
*
Nem viccelek, tényleg így gondolja a jó rasztafári. Itt is a bizonyíték:
„magyarnarancs.hu: Mit szóltál a legutóbbi megmozduláshoz?
KG: Hogy idejött végre kétezer ember, az jó volt. De az, hogy tíz órával később, mikor kiengedtek minket a rendőrségi fogdából, és este 11 után már szinte senkit nem találtunk itt, hogy ennyi idő alatt megelégelték az emberek a szabadságharcot…
magyarnarancs.hu: Csalódtál?
KG: Meglepődtem, hogy ilyen hamar feladták. A Ligetvédők zászlóján ott van a Ligetvédők mottója: a belenyugvás a legnagyobb ellenségünk! Mindenkinek pontosan ugyanakkora, egyszemélyes felelőssége van abban, hogy milyenné válik a világ.
magyarnarancs.hu: Miért van ez máshogy például a franciáknál, akik akár hetekig kinn vannak tömegével az utcán?
KG: Most mondta valaki, hogy a franciák bármiben képesek meglátni a Bastille-t. Nekünk viszont most azzal kell szembenéznünk, hogy az, hogy kitették a Ligetvédők aktivistáit a táborból, hogy megindultak a munkagépek, az nem a kormány, nem is a rendőrség vagy a biztonságiak hibája. Az súlyosan a budapesti lakosok hibája. Hónapok óta több ezer embernek kinn kellene lennie. Ha az a pár száz rendőr, aki kijött ellenünk, háromezer embert talál itt és nem harmincat, akkor három hét alatt se tesznek ki, nem hogy három óra alatt.”
Annyira tehát nem sztondult be Komáromy sem, hogy ne vegye észre: harmincan nyomulásznak egy építési területen, nem háromezren. Vagy harmincezren. Ebből viszont nem azt a helyes következtetést vonja le, hogy nekik ott semmi keresnivalójuk, az emberek nem támogatják az akciójukat, tehát haza kellene ballagni, vagy vissza Jamaicába. Nem. A „budapesti lakosok”, a nép a hibás. Mert tunya.
Nos, nem. A nép nem azért nincs ott, mert lusta. Hanem azért, mert egyszerűen nem kér belőletek, Rasztakirály!
Én, mint születésemtől fogva budapesti lakos például azt akarom, hogy húzzatok el az építési területről. Remélem, mire ez a cikk az olvasó elő kerül, ez már megtörtént, már múlt idő.
*
Sokáig nem tudtam egyébként, mit gondoljak a Liget-projektről. Magamtól eszembe nem jutott volna százmilliárdokat költeni a Ligetre és benne új múzeumokra, az biztos. A „Liget beépítése”, ahogy ti azt megfogalmaztátok ugye, az is szörnyen hangzott, úgy, mintha letarolnák és lebetonoznák a területet, amit nincs épeszű ember, aki támogatna. Csakhogy aztán elkészültek a tervek, a látványtervek, eredményt hirdettek az építészeti pályázatokon. S mi látszik most? Az, hogy kicsit nő a zöldfelület, egyáltalán nem lesz beépítve a Liget, csupán a régi, ocsmány szocreál épületek helyén lesznek újak. A Pecsa förmedvénye, meg az általatok annyira védett Hungexpo-patkánytanya helyén. Mégis, azon mi a retek védeni való van? Semmi.
Az is látszik, hogy van végre egy világszínvonalú, de egyedi, sajátosan magyar, zseniális építészeti tervünk: az új Néprajzi Múzeumé.
S hogy miért lett ilyenünk? Paradox módon épp Orbán Viktor az oka. Neki is éppen az a vonása, amely ijesztő is tud lenni és rosszul is elsülhet. Most viszont épp jól sült el.
Az történt ugyanis, hogy az eredeti tervpályázat jellegtelen kockákat hozott ki győztesnek. Amikor a miniszterelnök azokat meglátta, közölte, hogy ezt márpedig nem. Mielőtt diktátorozni kezdtek megint: nem kezdett el rajzolgatni, viszont kiadta parancsba az eredeti lefújását és nemzetközi tervpályázat kiírását. Megtörtént, jó tervek érkeztek, ráadásul a Néprajzi új épületénél magyar csapat vert rá a legnagyobb nemzetközi építészirodákra és tervezett baromi izgalmasat.
A terv annyira jó, hogy ma már kifejezetten akarom, hogy felépüljön. A Liget egészének terve persze lehetne némileg kompromisszumosabb szerintem is, nekem nagyjából ez a változat tetszene legjobban, azzal a kiegészítéssel, hogy én azért megépíteném a zeneházat: nem koncerthelyszínként, abból tényleg van már elég, de ha sikerül izgalmas, modern interaktív kiállítást összehozni, urambocsá' meg a világ első számú Bartók-szentélyét is, abban azért lenne lehetőség.
A lényeg tehát, hogy lesztek kedvesek elballagni a ligetből, ha még nem tettétek meg.
Ezzel szolgálhatnátok egyébként az erőszakmentességet is. Azt én is szeretem. Az erőszakmentesség meg úgy valósul meg legkönnyebben, ha nem vagytok ott, ahol sem jogotok, sem morális alapotok nincs lenni. Ha viszont nem mentek szépen haza és ezért a rasztádnál fogva húz ki onnan a vagyonőr vagy a rendőr, olyan nagyon ne lepődj meg. Nem azért teszi majd, mert te képviseled az igazságot és a fényt a sötétség erőivel szemben. Engem is kiráncigáltatna bármilyen kivitelező a nagy darab, felbérelt kopasszal (vannak ilyen cégek, ez a szolgáltatásuk nekik), ha az építési területén akarnám megtartani az osztálytalálkozómat.
És ez így van jól.
Egyébként rengeteg jó tettre van ám lehetőség toronymászás és keresztbefekvés nélkül is. Az alábbi Orbán-ellenes csasztuska az Astoria aluljárójában is előadható. Odavaló. Több ember is hallaná. (Hogy Orbánnak ez inkább hozna-e, vagy vinne tőle, arról megoszlanak a vélemények a Mandiner üvegtornyában.)
Aztán: lehet például szemetet is szedni. Önkéntesen. Erőszakmentesen.
Azt például a Ligetben is. Ujjé. Az nagyszerű lenne. Tényleg szolgálná például a köz javát.
Már ha az tényleg olyan fontos, ugye.
