Magyarország az új Izrael? Na, nem úgy. És persze nem is szándékozok alaptalan párhuzamokat találni Izrael és a palesztinok viszonya, valamint Magyarország és a tegnap a magyar határzárat ostromló multikulturális világutazók összeütközése között. És nem fogok most igazságot tenni az Izrael kontra palesztinok meccsben sem. Mégis van egy párhuzamos jelenség, amiről beszélni kell, s amiről eddig a magyar hírfogyasztók nem nagyon hallottak. Ez pedig Pallywood, a palesztinok és más közel-keletiek szépen kiérlelt, jellemzően az izraeli rendészeti, katonai akciók ellen bevetett médiamanipulációs technikája, ami tegnapra begyűrűzött Magyarországra. 

Forgács István szép és elmélkedésre okot adó publicisztikát írt ma a Mandinerre arról, hogyan és milyen mértékben lehet megérteni elkeseredett emberek, embercsoportok irracionális viselkedését; amivel nem csak maguknak, hanem esetleg közeli szeretteiknek, akár karon ülő csecsemőiknek is sérelmet, kárt, veszélyt, életveszélyt okozhatnak. 

De bevallom, tegnap este, amikor először láttam a csecsemőikkel a röszkei frontvonalba menetelő apákat és anyákat, nem voltam éppen elmélkedő és megértő hangulatomban. Sőt. Egy pár hónapos gyermek apjaként fel nem tudtam fogni, mit látok. 

Mit képzel magáról, az életről, a világról az a szerencsétlen, aki − miközben egyértelmű a helyzet és az is, hogy mi fog következni − szánt szándékkal, karon ülő csecsemővel beszáll egy legálisan védett határ elleni illegális áttörési kísérletbe, bele a vízágyúba és könnygázba, hogy aztán kifejezetten a világsajtó kameráit keresve mutogassa a síró gyerekét?

Mert hogy ez történt. Nem csak tegnap, már korábban is.

Hol a média? Hol a média? − kérdezték egymástól múltkoriban egy videófelvétel alapján a magyar sztrádán szürkületben vonuló migránsok. A médiától várták a megváltást a vándorlók.

Vagy ott van a múltkor megénekelt New York Times-cikk (melyben Frölich Róber főrabbi a holokauszthoz hasonlította a magyar migránshelyzetet), melynek Bicskén készült illusztrációja (fent) egy megtörten rácsokba kapaszkodó fejkendős asszonyt ábrázolt. Mintha a gonosz magyar hatóságok bezárták volna őt valahová, ahonnan nem tud eljönni. Miközben az a rács nem volt más, mint a bicskei állomás síneket elválasztó kerítése, amely természetesen mindkét irányban nagyon hamar véget is ér; és hát maguk a migránsok nem akartak onnan elmenni az alapvető szükségleteket kielégítő menekülttáborba.

Emlékezetes az a jelenet is, amely az első, világszerte bemutatott fotókon mintha azt ábrázolta volna, hogy a kegyetlen magyar rendőrök a sínekre lökik a családját védelmező szír édesapát. Aztán később derült csak ki, az eseményről készült felvételen, hogy pont az eszét vesztett férfi lökte erőből a hüledező rendőrök között a nőt és a csecsemőt a sínekre, azzal se törődve, hogy a gyerek fejét esetleg nekiveri a sínnek.

Talán a BBC-n láttam egy jelenetet tegnap, ahogy a tudósítót néhány épp a könnygáztól visszavonuló kemény legény arrébb ráncigálta, hogy neki és a kamerának mutassák egyik társukat és a karjában tartott, természetesen bömbölő gyermeket. Mégis, mire számított?

Mit képzelnek a szeretteikről, a védelmükre szoruló gyermekeikről azok a barbárok, akik a legforróbb szituáció kellős közepén átdugják a gyereküket (vagy más gyerekét?) a pengés-szögesdrótos akadályon egy szakasznyi rohamrendőr elé? Vagy ahogy ugyanezen a képen jobbra fent látszik, közvetlenül a szögesdrótnál, a magasban lóbálják a gyereket, súlyos sérülés veszélyének kitéve őt?

Vagy a gyereket lóbálóknak és/vagy társaiknak még pont az lenne a hasznosabb, ha konkrét sérülést is okoznak a végtelenül irracionális akciózásaikkal? Hogy balesetet szenvedett, súlyosan megsérült gyerekekkel keressék a körülöttük forgató tévéstábok figyelmét? 

A játszmának persze csak az egyik részese a gyerekeket szándékosan veszélyhelyzetbe sodró tömeg. Kell hozzá a másik fél is, a szenzációhajhász média, ami a legősibb és legósdibb recepttel nyilvánvalóan harap a bajba került, síró-rívó gyermekek látványára. Ha kell, kivágva az előzményeket, elhallgatva az okok és okozatok valódi láncát, az eset körülményeit és szélesebb összefüggéseit.

Ez az a játszma, amit a nagyrészt anarchiába süllyedt Közel-Keleten már sokan megtanultak. Ez Pallywood: hogyan manipuláljuk a szenzációt kereső média figyelmét, tudván azt is, hogy a média amúgy is még tovább fogja torzítani az összképet. Saját nyomorunkat saját embertelenségünkkel, ártalmatlan és védtelen gyermekeink felhasználásával megspékelve kicsikarni a részvétet a világ nyilvánosságától.

Mi, európaiak, magyarok eddig csak a késő esti világhíradókban láthattuk ezt a bizarr jelenséget. Most viszont már itt dörömböl a határainkon. Szó szerint.