Az új, bevándorlásról és terrorizmusról meghirdetett nemzeti konzultáció fő célja a félelemkeltés lehet, mivel egyéb értelmét sokadik olvasásra sem sikerült megtalálnunk. Vegyük át újra, amit a menekültek és bevándorlók kérdésében tudni érdemes.

„Mi, magyarok 2010-ben úgy határoztunk, hogy minden fontos kérdést megbeszélünk egymással, mielőtt döntéseket hozunk.” Nehéz magunkhoz térni a legújabb nemzeti konzultációt felvezető miniszterelnöki eszmefuttatás első mondatát olvasva. Ha van mondat, ami minden nemzeti konzultációs szemfényvesztéssel együtt nem jellemzi a Fidesz elmúlt öt évét akkor ez az.

A remek felütés után a miniszterelnök igyekszik megadni az alaphangot a levelet követő butácska, ugyanakkor direkt megtévesztő és félelemkeltő kérdéssorhoz. A szöveg kimondja, hogy az EU politikája a bevándorlás kérdésében elbukott, ez pedig a terrorizmus megerősödéséhez vezetett, ezért Magyarországnak a „saját útját” kellene járnia a kérdésben. Egyben azonosítja az összes menekültet a bevándorlókkal, és végső soron pedig a terroristákkal.

A kormány kommunikációja szokás szerint, felelőtlenül az érzelmekre alapoz, miközben keveri a fantáziát a valósággal és eltorzítja a tényeket. A következő pár bekezdésben arra teszünk kísérletet, hogy a valóban komoly problémáról leválasszuk a Fidesz pillanatnyi érdekeit szolgáló propagandát, háborús retorikát és ellenségképzést, és a dologról magáról beszéljünk.

*

Kezdjük azzal, hogy újra tisztázzuk a fogalmakat − szükség van rá, mert a miniszterelnök és a kormány tudatosan fogalmaz homályosan. A határt papírok nélkül átlépőket illegális vagy irreguláris migránsoknak nevezhetjük, talán az utóbbi szerencsésebb. Ezek az emberek, jöjjenek bárhonnan, menedékkérelmet nyújthatnak be a magyar hatóságokhoz. Ekkor már menedékkérőknek nevezhetjük őket. A menedékkérőket az állam menekült-befogadó központokban helyezi el az eljárás idejére; de arra is lehetősége van, hogy végső esetben őrizetbe vegye őket. Ehhez bírósági határozat szükséges.

Az eljárás idejére a menedékkérő szállást, ruhát, zsebpénzt és napi háromszori étkezést kap az orvosi ellátás mellett. A zsebpénz összege felnőtt esetén alapesetben a mindenkori öregségi nyugdíj tíz százaléka. Az kétszintű eljárás végén dönt a Bevándorlási Hivatal arról, hogy az adott személyt megilleti-e a nemzetközi védelem, melyet különböző nemzetközi szerződések alapján köteles nyújtani a magyar állam annak, aki „faji, vallási okok, nemzeti hovatartozás, meghatározott társadalmi csoporthoz tartozás, avagy politikai meggyőződése miatti üldöztetést szenvedett el hazájában vagy ilyen üldöztetéstől megalapozottan fél, és jelenleg Magyarország területén tartózkodik”.

Ha pozitív a hatóság döntése, abban az esetben integrációs szerződést köt a menekülttel vagy kiegészítő védelemben részesülő személlyel, aki családtagjait is Magyarországra hozhatja. A szerződés alapján az illető időszakonként csökkenő összegű támogatást kap, amellyel az állam a társadalmi beilleszkedését igyekszik elősegíteni. Ez az első félévben egy egyedülálló felnőtt esetén havi 90 ezer forint − ebből azonban rögtön meg kell oldania a lakhatását, amelyben például a református Menekültmisszió vagy a baptisták segíthetnek. Magyarországon az eljárás alatt nyugat felé továbbindulók és a hivatal egyébként sem kifejezetten nagylelkű gyakorlata miatt a menedékkérők töredéke kap nemzetközi védelmet: két-háromezer hazánkban élő menekültről beszélhetünk.

Egészen más területről beszélünk, ha a bevándorlás kérdéseit vesszük sorra. Többször írtunk arról, hogy ebben a kérdésben szakpoliltikai szinten a Belügyminisztérium által kidolgozott, Orbán Viktor által ellenjegyzett Migrációs Stratégia kifejezetten támogatja a bevándorlást. Ez összhangban van azzal, amit a terület szakértői mondanak, miszerint Magyarországra bevándorlóként kevés számú, de különböző szakterületeken képzett, illetve a magyar átlagnál képzettebb munkavállalók érkezik, főleg olyan területekre, ahol akár még hiány is van megfelelő szakemberekből.

Más kérdés persze az a valós megállapítás, hogy a menedékkérők között jelentős számban vannak olyanok, akik nem felelnének meg feltétlenül az üldöztetés fent leírt kritériumainak − ők hazájuk kilátástalan gazdasági helyzete elől menekülve érkeznek Európába, ahol főleg Németországban, Franciaországban vagy a dél-spanyolországi mezőgazdasági területeken helyezkednek el és dolgoznak illegálisan, gyakran embertelen körülmények között. Corinna Millborn jogosan tette fel a kérdést a témáról szóló könyvében, hogy ha az európai gazdaság feketén ennyi bevándorlót tud felszívni, akkor az EU miért nem áll neki rendesen szabályozni a kérdést? A nemzetközi védelemben részesülők egy jelentős részét Magyarországon az ún. „etnikai gazdaság” szívja fel − a kínai üzletek, kínai éttermek, török kebabosok.

Itt kell kitérnünk a finanszírozás kérdésére. A 2015-ös költségvetést átfutva hamar világossá válik, hogy a Belügyminisztérium menekültüggyel kapcsolatos teendőinek finanszírozását (613-621. o.) nagyrészt a különböző célzott európai pénzalapok állják a határvédelem kiadásaitól az integráción át a menedékkérők ellátásig. Így néz ki ez idén:

1. Európai Menekültügyi Alap: A 2015. évi kiadásokat 109,8 millió forintos EU-támogatás és 33,7 millió forintos költségvetési támogatás finanszírozza.

2. Integrációs Alap: A 2015. évi kiadásokat 154,7 millió forintos EU-támogatás és 47,1 millió forintos költségvetési támogatás finanszírozza.

3. Visszatérési Alap: A 2015. évi kiadásokat 207,2 millió forintos EU-támogatás és 62,7 millió forintos költségvetési támogatás finanszírozza.

4. Külső Határok Alap: A 2015. évi kiadásokat 1.906,9 millió forintos EU-támogatás és 237,6 millió forintos költségvetési támogatás finanszírozza.

5. Szolidaritási programokhoz kapcsolódó technikai költségek: A 2015. évi kiadásokat 242,9 millió forintos EU-támogatás finanszírozza.

6. Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap: A 2015. évi kiadásokat 925,3 millió forintos EU-támogatás és 100,0 millió forintos költségvetési támogatás finanszírozza.

Ez azt jelenti, hogy a Magyarországon a költségvetés által menekültügyre fordított 4,027 milliárd forintból 3,546 milliárd forintot az EU áll, míg a magyar államtól érkező finanszírozás 481,1 millió forint, vagyis a teljes összeg mindössze 12 százaléka.

*

A rövid áttekintés után vizsgáljuk meg a bevándorlásról szóló nemzeti konzultációt és feltárjuk annak valódi természetét. A kérdések nem valódi kérdések: valójában a miniszterelnöki felvezető állításait sugalmazzák, kérdőjellel a mondatok végén. A három válaszlehetőségből az első kettő valójában egyetértést takar, mivel nehezen megfogható, hogy ha csak részben értek egyet a menekültek dolgoztatásával, akkor azt hogy ülteti majd át a kormány a gyakorlatba.

1] Sokféle véleményt lehet hallani az erősödő terrorcselekményekkel kapcsolatban. Ön mennyire tartja fontosnak a terrorizmus térnyerését (a franciaországi vérengzés, az ISIS riasztó cselekményei) a saját élete szempontjából?

A kérdés célja, hogy a bevándorlás és a menekültügy kérdése mindenképpen a terrorizmussal fonódjon össze a válaszoló szemében. A sugalmazás: idegen, más bőrszínű, más vallású ember = terrorista.

2] Ön szerint az elkövetkező években lehet-e terrorcselekmény célpontja Magyarország?

Erről talán a titkosszolgálatokat kéne megkérdezni.

3] Vannak, akik szerint a Brüsszel által rosszul kezelt bevándorlás összefüggésben van a terrorizmus térnyerésével. Ön egyetért ezekkel a véleményekkel?

Itt ugyanaz a cél, mint az első kérdésnél, csak még belekeveredik az is, hogy határozatlan alanyt használva tényként közlik a kérdésben: Brüsszel rosszul kezelte a bevándorlás kérdését.

4] Tudta-e Ön, hogy a megélhetési bevándorlók törvénytelenül lépik át a magyar határt és az elmúlt időszakban hússzorosára nőt a bevándorlók száma Magyarországon?

Nem a bevándorlók száma nőt hússzorosára Magyarországon, főleg nem a „megélhetési bevándorlóké” hanem az irreguláris határátlépők, még pontosabban a menedékkérők száma.

5] Sokféle véleményt hallani a bevándorlás kérdésével kapcsolatban. Vannak, akik szerint a megélhetési bevándorlók veszélyeztetik a magyar emberek munkahelyeit és megélhetését! Ön egyetért ezekkel a véleményekkel?

Ez egy kormánypárti/jobbikos vélemény, amit igyekszik általános érvényűnek beállítani a kérdező. „Sokféle véleményt hallani a bevándorlás kérdésével kapcsolatban”, de mi ezt az egyet kiemeltük, mert jól rá lehet vele ijeszteni az emberekre. E feltevés szerint a bevándorlók veszélyeztetik a munkahelyeket. Erre még visszatérünk.

6] Vannak, akik szerint Brüsszel politikája a bevándorlás és a terrorizmus kérdésében megbukott és ezért új megközelítésre van szükség ezekben a kérdésekben. Ön egyetért ezekkel a véleményekkel?

A harmadik kérdéshez hasonlóan határozatlan alanyt használnak. Na de ha most arra kérdeznek rá, hogy megbukott-e Brüsszel politikája, akkor a harmadik kérdésben hogyhogy tényként szerepelt ez a „vélemény”? Figyeljük meg, hogy itt már teljesen egyértelműen egy kalap alatt szerepel a bevándorlás és a terrorizmus.

7] Támogatná-e Ön a magyar kormányt, hogy Brüsszel megengedő politikájával szemben szigorúbb bevándorlási szabályozást vezessen be?

Mit jelent az, hogy megengedő a brüsszeli politika? Mit jelent az, hogy annál szigorúbb szabályozás kell? A szerb gyakorlat, ahol még jól meg is verik néha a menekülőket, ellátást meg nem kapnak?

8] Támogatná-e Ön a magyar kormányt, hogy szigorúbb szabályokat vezessen be, ami alapján őrizetbe vehetők a magyar határt törvénytelenül átlépő bevándorlók?

Az a tény, hogy már most is őrizetbe veheti őket a magyar állam. Mármint a menedékkérőket, akik nem bevándorlók. Csak nem olyan gyorsan, mint azt Rogán Antal szeretné. Meg ilyen bírósági izékkel is keverni kell vele hozzá. Túl jogászkodós az egész!

9] Egyetért-e Ön azzal a véleménnyel, hogy a magyar határt törvénytelenül átlépő bevándorlókat a lehető legrövidebb időn belül vissza kell fordítani a saját hazájukba?

Az összeset? Azokat is, akiket üldöznek, akikre lőnek? Vagy azért mégiscsak jobb, emberségesebb megoldás lenne, ha megadnánk a megfelelő időt az illetékeseknek, hogy kivizsgálja: valakit lelőnek, kivégeznek, lemészárolnak-e, ha „a legrövidebb időn belül” visszaküldik a saját hazájába.

10] Egyetért-e Ön azzal, hogy a megélhetési bevándorlók, amíg Magyarországon tartózkodnak, saját maguk biztosítsák az ellátási költségeiket?

Nos, itt térünk vissza az 5. kérdéshez, mely szerint a megélhetési bevándorlók a munkahelyeket veszélyeztetik. Vagy mégsem, mert nem akarnak dolgozni, és a költségeket a dolgozó magyaroknak kell állnia? El kellene dönteni. Egyébként, ahogy fentebb az idei magyar költségvetésből idézett adatokból látszik: a „helyzet kezelésében megbukott” EU finanszírozza a magyar menekültügyi kiadások oroszlánrészét.

11] Egyetért-e Ön azzal, hogy a bevándorlás elleni küzdelem legjobb eszköze, ha az Európai Unió tagországai segítik azon országok fejlesztését, ahonnan a bevándorlók érkeznek?

Az egyetlen értelmes felvetés a kérdéssorban. Sajnos nem Orbán Viktor találta fel, hiszen komoly európai segélyprogramok működnek az afrikai országokban. Magyarország és hazai szervezetek is részt vesznek afrikai segélyprogramokban, igaz, mint korábbi riportunkból kiderül, csekély lelkesedéssel.

12] Egyetért-e Ön a magyar kormánnyal abban, hogy a bevándorlás helyett inkább a magyar családok és a születendő gyermekek támogatására van szükség?

Ez a csúcspont. Ez nyilván egy eldöntendő kérdés. Dönteni kell. A bevándorlást finanszírozod vagy a magyar családokat? Főleg, hogy az egyébként a kormány által szakpolitikai, stratégiai szinten támogatott (!) bevándorlásnak semmi köze ehhez, a megint hamiskásan ide kevert menekültügyi rendszert pedig nagyrészt az EU fizeti.

*

Tévedtem. A csúcspont nem az utolsó, hanem az utolsó utáni kérdés volt, amit Pósán László tett fel: „Örülne-e bárki annak, ha az iskolából hazatérő gyermekét a buszon körbeállja »hat fekete-afrikai, fenyegető mozdulatokkal, hanghordozással?«” Ezzel a kérdésfelvetéssel jól össze is foglalta a fenti tizenkét kérdés lényegét. Ez a lényeg pedig abban rejlik, hogy a Fidesz felépítse a legújabb ellenséget, ráhajtson még egy szélsőséges témára a Jobbik repertoárjából és xenofób indulatokat gerjesszen a magyarokban.

Új ellenségképre azért van szükség, mert a „kommunisták” tavaly háromszor is elbuktak, az elmúlt nyolc év elmúlt, a bankok legyőzettek, az EU elhalkult, a civilek elleni harc befuccsolt, az oligarchák elleni küzdelem mégiscsak kínos lenne, az Amerika elleni felkelést és Putyin felé fordulást nem vették jól a népek, a drogteszten csak kacagtunk, a brókerbotrány pedig nyilvánvalóan elért az Orbán-kormányig. A Jobbik meg csak jön fel. A Jobbik jön, és olybá tűnik, Orbán és a kommunikációs csapat teljesen beadta a kulcsot a Vona Gábortól való félelmében: olyan témákat vállalnak fel, amelyben eddig a Jobbik vitte a prímet – a halálbüntetés és a „bevándorlás” szigorításának kérdését.

Szomorú, hogy a bevándorlás, de főleg a menekültügy pillanatnyi politikai érdekeknek alárendelve került a Fidesz homlokterébe, mert valóban fontos, európai szinten fontos kérdésről beszélünk. A hozzánk érkezők nagy része egyébként tovább áll és nem a magyar rendszert és társadalmat terhelik – de uniós szinten igenis komoly problémáról van szó, amit felelős hozzáállással kell feltárni, megvitatni és megoldani. Ezzel az összecsapott, zavaros és nem egyszer szándékosan félelemkeltő konzultációs kérdéssorral viszont nem fog menni.

*

A fent leírtakat a Komáromy-ösztöndíj keretében menekültügyről írt cikksorozatom nyomán foglaltam össze, melyet ezen a linken lehet elérni. A különböző cikkekhez többek között a Bevándorlási Hivatal illetékeseivel, a terület szakértőivel, civil aktivistákkal, menekültekkel, menedékkérőkkel, menekült-befogadó központok környékén élőkkel beszéltem. Felhasználtam a Helsinki Bizottság Menedék Magyarországon, illetve a Bevándorlási Hivatal nyomtatott formában kiadott fogalomtárát.