Az érpataki nagyúr tőlem retteg! Meg az én „liberális” szabadcsapataimtól.
Feljelentett, Polt Pétertől, Pintér Sándortól és Papp Károly budapesti rendőrfőkapitánytól kér segítséget. Ellenem.
A sírjak-e vagy nevessek dilemmáján most totális döntésképtelenségben tudnék órákig rugózni, úgyhogy inkább hagyom a kérdést és tisztába teszem, mi történt. Már csak azért is, hogy a szerveket megkíméljem a felesleges munkától, s elősegítsem a tényállás tisztázását.
1. Megláttam ezt a videót. Megnézhető alább, kattintás után. S mit láttam rajta? Egy hatalmában és irodájában terpeszkedő Döbrögit, amint egy szerencsétlen, neki alávetett ember meghunyászkodik előtte. Ahogy bocsánatot kér. Amiért megbántotta a tekintetes urat. Amiért csúnyán viselkedett. Egy ilyen nagy emberrel.
2. Megosztottam a videót a Facebook-on, fölékanyarítva azt, amit az igazságérzetem diktált. Másoknak is hasonló kép jelenhetett meg, amit vagy kattintással, vagy kommenttel jeleztek. Egy ilyen kép oldja az igazságtalanság, a kiszolgáltatottság, a hivatallal való visszaélés látványának undorát, de ennyi. Mint amikor megnézzük a Lúdas Matyit. Önbíráskodik a parasztgyerek, amikor háromszor adja vissza, mi tagadás. Mégis jó nézni. Attól viszont, hogy nézzük, még nem tervezünk és nem is fogunk önbíráskodni. Sem én, sem Weyer Balázs, sem Szőnyi Szilárd, ahogy Dezső András vagy akárki más sem, akinek tetszett a poszt.
3. Orosz Mihály Zoltán valahogy rátalált a bejegyzésre és ismerősnek jelölte azokat, akik lájkolták. Van ideje.
4. Orosz Mihály Zoltán rám írt magánban, Facebook-cseten. Magánüzenet, senkinek semmi köze nem lenne hozzá rajtam kívül, de azóta a válaszomat megcsonkítva nyilvánosságra hozta a Betyársereg és Orosz is, úgyhogy kivételesen álljon itt. Csak hogy látsszon, hogyan kezdődött ez a mi kis enyelgésünk. Ezt írta a polgármester: „Fiúcska! Tudod te, hogy miket irkálsz??? Várunk benneteket nagy szeretettel mielőbb! Sürgősen kérjél ugyanott nagy nyilvánosság előtt bocsánatot, mert különben a bíróság fog kötelezni.”
5. Válaszoltam. „Tegeződünk? Nem tudtam róla. De rendben. Nekem nem vagy polgármesterem. Nem alázhatsz meg, mint a szerencsétlen alkoholistát a faludban. Véleményem szerint te egy elmebeteg állat vagy, aki sürgős kezelésre szorul. A te fejedben egy bocsánatkérés mióta nyilvános? Hogy vehetsz ilyet videóra, döbrögikém? Állítsd le magad nagyon gyorsan. Magyarország nem Érpatak.” Nos, ez valóban nem elegáns, elismerem, de nem a nyilvánosságnak szántam. Csakhogy.
5. Orosz Mihály Zoltán viszont átpasszolta a magánüzenetemet a vele és a Jobbikkal szoros baráti kapcsolatban álló Betyárseregnek, akik nagy nyilvánosság elé vitték az egész ügyet. Addig ugyanis ez egy árva Facebook-poszt volt. Ők viszont cikket írtak belőle, felhasználva ráadásul a magánválaszom részletét. Ezt kizárólag Orosztól kaphatták meg.
6. A Betyársereg cikkére felfigyelve különböző kedves emberek kezdtek nekem üzeneteket küldeni arról, hogy haleledel leszek, meg takarodjak az országból, stb. Többek között a Libertas Motus nevű, erősen újnyilasgyanús szervezet is.
7. Újabb üzenet érkezett Orosztól. „Fiúcska! Várjuk a »szabadcsapataidat« és majd megnézzük, hogy ki és mit fog nyalogatni. Egyébként megtalálsz könnyen Érpatakon, de ha nem, akkor hívj fel telefonon s megmondom, hogy hol tudunk összefutni, a számom: XXXXXXXXXXXX, nem szeretném ha fölöslegesen jönnétek Érpatakra és a találkozó elmaradna s így véletlenül (az eleve) szaros csizmádat megtisztítás nélkül szarosan kellene hazavinned. Nethuszárjaiddal gyertek mielőbb, mert mi mindenképpen segíteni akarunk nektek valahogy úgy és olyan tökéletes módszerrel megtisztítani, hogy az a fránya csizma többet már soha ne tudjon beszarozódni. (Egy kicsit később ugyan, de egyébként a bíróságon is fogunk találkozni, de sajnos oda ezt a speciális tisztítási módszert nem tudjuk elvinni.)”
8. Válaszoltam. „Fiúcskázzad te a fiadat, ha van, először is. Másodszor: ha nehéz volt értelmezni a posztomat, segítek. 1. Megaláztál egy szerencsétlent, visszaélve a hatalmaddal. 2. Jeleztem egy hasonlattal, hogy hasonló megalázást érdemelnél. De. Minthogy az önbíráskodásnak nem vagyok híve, nyilván nem szervezek semmiféle szabadcsapatot. A gondolattal jó eljátszani persze, de ne pocsékold az idődet azzal, hogy rám vársz. Nincs szabadcsapatom, nyilván, meg időm sincs, hogy veled foglalkozzam. Ja, és ha már bíróság: ne fenyegess, az ott nem jön jól. Inkább gondolkodj el a szerepeden, ha képes vagy még rá. Azon, hogy mi értelme másokat megalázni és visszaélni a hatalmaddal. Egyébként meg lehet, hogy téged nem tanítottak meg az alapokra, nem is az én dolgom, de tudod a magánlevél azért magánlevél, mert nem nyilvános. Te meg a Betyársereg oldalára pakolgatod annak apró részletét, amit válaszként írtam neked. A pökhendi kis megszólítgatásodra. Szánalmas.”
Mindezt tegnap, 2015. április 26-án este olvasta Orosz Mihály Zoltán, a Facebook szerint egészen pontosan 22.20-kor.
Egészen pontosan tisztában volt tehát ma reggel azzal is, hogy nincs szabadcsapatom és terveim között sem szerepel ilyet összehozni. Neki viszont van ilyenje. A Betyársereg. Tegnap 22.20-kor viszont már akkor is értenie kellett, hogy nem számíthat rám személyesen, ha addig nem jutott el az agyáig. A feljelentést ennek ellenére elküldte. Segítséget is kért. Rendőrit. Mert ha nem, akkor Betyársereg. (Ez persze nem fenyegetés, és nem uszítás.)
A szerveknek ezúton jelzem tisztelettel: tőlem ugyan nem kell megvédeni a bátor harcost.
Bottal nem piszkálnám.