A romániai államfőválasztás második fordulóján Victor Ponta valamikor éjfél körül gratulált Klaus Johannisnak államfői győzelméhez. A büszke ortodox román egy protestáns szásznak. Romániában. Ez volt az a hír, ami felrobbantotta a Facebookot, a választópolgárok nemigen akartak hinni a szemüknek. Az exit pollok még szoros eredményt mutattak (öt mérésből kettő Johannist, kettő Pontát hozta ki győztesnek, egynél egálban voltak), de a pártok párhuzamos szavazatszámlálásai egyértelművé tették Klaus Johannis győzelmét. Ponta később a házi televíziójának, az Antena 3-nak azt is megerősítette, hogy az eredményt nem fogják megóvni, így döntött a nép, ez van, az élet megy tovább.
Klaus Johannis győzelme valóban kisebbfajta csoda: az első megmérettetéskor még tízszázalékos hátránya volt, a második fordulóban viszont a korábbi szavazatainak több mint kétszeresét kapta. Ebben sok minden benne van: benne van, hogy nem engedték a diaszpórát szavazni, mérgükben aktivizálódtak (majdnem félmillióan voksoltak külföldön úgy, hogy órákat álltak a különböző nagykövetségek előtt, volt, aki repülőre szállt, hazajött, olyanról is tudunk, aki végigrodeózta fél Európát Berlintől Bécsen át Budapestig, amíg itt le tudta adni a szavazatát). Benne van a szocialisták rablógazdálkodása, az ún. helyi bárók (oligarchák) térnyerése elleni protest. Benne van az Országos Korrupcióellenes Ügyészség munkája (egyre-másra küldik bíróság elé a politikusokat konkrét korrupciós ügyekben). És benne van a közösségi oldalak szervezőpotenciálja, az elmúlt két hétben több erdélyi nagyvárosban is tüntetéseket rántottak össze, amelyeket elvileg a diaszpóra melletti szolidaritás mozgatott, gyakorlatilag kormány- és Ponta-ellenes tüntetésekké váltak. És benne vannak azok a választók, akik lassan évtizedek óta nem élnek a szavazati jogukkal, de most, huszonöt évvel a temesvári események után egyszer csak elegük lett a visszarendeződésből.
Ám nincs benne a jelenleg kormánykoalíciós partner, a magát az erdélyi magyarság egészével azonosító RMDSZ. Nagyon nincs benne. A két forduló között az RMDSZ vezetősége úgy döntött, hogy a választók lelkiismeretére bízza a választást, mivel kormányfőjük, Victor Ponta mellé felsorakozott Corneliu-Vadim Tudor magyarfaló szélsőromán, és hát egy csónakban Vadimmal, khm, na. A döntés bejelentésekor Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke azért kitette az irányjelző táblákat, gyorsan leszögezte, hogy Klaus Johannist nem tudják támogatni, míg Victor Ponta korrekt és megbízható partnere volt az RMDSZ-nek az elmúlt két évben. Csak tudnám, miben.
A vasárnapi voksolás előtt viszont az alsóbb szintű RMDSZ-es vezetők végigrodeózták a regionális médiumokat, és felmondták a központi paneleket: ne érzelmi, hanem ésszerű alapon válasszon az istenadta nép, lám, amióta Ponta a kormányfő, mennyi mindent sikerült megcsinálni kies tájainkon. Kelemen a Ponta utódjának kinézett Călin Popescu Tăriceanuval turnézott egyet Székelyföldön, a tulipános lídereket zárt ajtók mögött dresszírozták, lett is eredménye, a polgármesterek központilag megírt kampánylevelekkel szórták meg a székelyek postaládáit, ezeken igyenöst a Nyergestetőn lefotózott plagizátor miniszterelnök mellett kampányoltak, hogyaszongya mennyi minden épült-szépült, amióta, lásd mint fent, hajtották volna atyánkfiainkat a komcsikra voksolni.
Ehhez képest Hargita és Kovászna megyében Johannis közel 80%-ot kapott (igaz, a székely megyékben a részvétel elmaradt az országos átlagtól, de még így is többen mentek el szavazni, mint az első fordulóban).
Románia nagyobb városaiban és Bukarestben vasárnap éjjel örömünnepet ültek. Többen is jelezték, úgy érzik magukat, mint 1989 decemberében, kisebbfajta forradalomként élték meg Johannis győzelmét. Az biztos, hogy izgalmas hetek, hónapok következnek, jópár forgatókönyv elképzelhető, kormánybukás is akár, ebbe most nem mennék bele, mert törökgáborelemezhez hasonlóan én sem vagyok jós.
De az tény, hogy a következő öt évben Románia együtt kell éljen azzal a tudattal, hogy az első ember, az állam feje nem született román és nem ortodox. Már ez javíthat a mentális egészségén.