Szexi csapat fogott össze a XVI. kerületben az önkormányzati választásokra, aminek épp úgy tagja az ifjú DK-s, Szarvas Koppány Bendegúz, mint a Molnárgörény néven közismert blogger és kommentelő Büki Tamás (utóbbira a Hír TV hívta fel a figyelmet). Az összefogást az Együtt-PM, az MSZP, a DK, és a Liberálisok mellett a Szocdemek, az FKGP és helyi civil szervezetek is erősítik.

Nagyon jónak ígérkezik az önkormányzati kampány, ha már az elején ilyen hírekkel szórakoztatja a magunkfajta politikabuzikat. Molnárgörény a Reakciót és a Mandinert is rendszeresen megtisztelte gondolataival, ezért egy kis összeállítással köszöntjük az Igazi Összefogás születését:

„Ez a hír így enyhén szólva polkorrekt. Netán a sorok között kell olvasni? A kulcsszavak ugyan megvannak (»Olaszliszka«, »élettárs«, »15 éves támadó fiú«), de úgy vélem, bízvást meg lehetett volna írni, hogy ez a díszes csapat szinte bizonyosan cigány volt.” (komment, 2009. június 12.)

„2009 vitathatatlanul a két patkány éve volt; a nevük pedig Gyurcsány és Bajnai...” (A két patkány éve, 2010. január 2.)

„Jogkiterjesztés. Hát hogyne. Kampányban, utolsó kétségbeesett próbálkozásként átpréselt holocaust-tagadást tiltó büntetőtörvény, mint jogkiterjesztés. Valaha a liberális azt mondta, hogy én levágatom a fejem, hogy te elmondhasd szabadon azt, mennyire utálsz és gyűlölsz engem. Ma a Bauer-féle »liberális« (körmös Bauer t. fiacskája, nem esik messze a rohadt alma a peronoszpórás fától) azt mondja, hogy levágatom a fejed, nehogy elmondhasd azt, hogy mennyire utálsz engem. Á la Rákosi... És még ez nevezi magát demokratának!” (komment, 2010. március 11.)

„Orbán Viktor legalább akkora fasz, mint Gyurcsány volt. Csak épp kétharmados többsége is van hozzá, ami egyre nagyobb bajnak tűnik...” (Most még leírhatom? Orbán egy országos fasz..., 2010. július 3.)

„Heller Ágnes egyébként 30 évig külföldön élt, mégse ismeri a »Kibic, kuss!« klasszikus kártyamondását. Könnyű dolog liberálisnak és okosnak - no meg antirasszistának - lenni valamilyen elegáns nyugati város villanegyedében. Olyan szívesen látnám a Heller-féléket Sajóbábony vége felé, egy kis házikóban lakni, havi százezer forint nyugdíjból éldegélni, és időnként, úgy nagyjából havonta, egy sereg fiatal, részeg kancigány által kirabolódni... Kíváncsi vagyok, akkor mennyire lenne antirasszista - de ugye tudhatjuk, hogy a lelkes jogvédők sose láttak bűnöző cigányt közelről (főleg nem akcióban, legfőlképp nem sértetti pozícióból).

(...)

Zorbán akkor lett volna bölcs, ha egyszerűen bejelenti, hogy a filozófiára jelenleg nincs az országnak pénze; a filozófusok tartsák el magukat, ha tudják. Kár volt a már elsíbolt tízmillióknak utánamenni: azt Hellerék úgyse fogják visszaadni, őket börtönbe csukni meg nagy öngól volna, mert rögtön a fél Nyugat félhülyéje telesírná miattuk a nemzetközi sajtót. Igaz, hogy a jó megoldásnak lett volna egy hátránya: a saját holdudvart se lehetne formálisan fizetni, na de a mindenkori kormány csak megtalálhatta volna az utat, hogy emléktábla-csináló saját házi filozófusait valahogy eltartsa... Hogy mi szükség van ilyenekre? Semmi. Na de ezt melyik kormány fogja elismerni valaha is?” (Filozófusoknak százmilliók?, 2011. március 6.)

„Majd ha a fideszes kormány törölteti a blogomat, akkor nekem is felajánljátok ezt? Ugye, hogy nem? Na látjátok... Taktikailag jeles, statégiailag elégséges. Lóláb ugyanis kilóg: Gréczy eleget árt a baloldalnak ahhoz, hogy érdemes legyen publikálni. (A magamfajta meg mindenkinek árt, és semmivel se elégedett, továbbá örök ellenzéki, ergo engem mindenki utál. Így is van rendjén.)” (komment, 2011. május 12.)

„Az MSZP nekirontott a Fidesznek - és hogy, hogy nem, a román miniszterelnököt használta díszvendégnek. Emlékezhetünk, amikor medgyessy péter (sic) annak idején a román országgyarapítás »ünnepén« (ami ugye normális magyarnak gyásznap kellene legyen) koccintgatott az akkori szőröstalpú főemberrel. Nos, mesterházy (a kisbetű nem véletlen) ugyanide süllyedt.” (Két hazaáruló, 2013. március 11.)

„Majd amikor a közveszélyes, mindig csapatosan járó, élősködő életmódú cigányokat keményen megfékezi a mindenkori hatalom, akkor lehet szép cikkeket írogatni a Svábhegyen. Toleránsakat.” (komment, 2014. június 6.)

Frissítés: Molnárgörény kérésére idézek abból a posztjából is, ami Ablonczy Balázs és Novák Attila Tizenkét állítás a Soáról írására válaszol:

„5. A holokauszt egyetemes ügy, mert az ártatlanok szenvedése univerzális fájdalom, nem korlátozható fajra vagy nemre. Erre éppen a Szentírás tanít bennünket. Éppen ezért egyformán egyetemes ügy minden egyes népirtás, és egyiket sem lehet kiemelni, magasabb polcra helyezni vagy eljelentékteleníteni egy másikhoz képest!

6. Magyarország megszállt ország volt, azonban a deportálás nem mehetett volna végbe olyan hatékonyan a magyar hatóságok közreműködése nélkül. Mindazonáltal ki kell jelenteni, hogy egyrészt az Endlösung semmilyen módon vagy mértékben nem magyar eredetű elképzelés (a deportálásban részt vevő alacsonyabb rangú személyek nem is tudták, hogy a zsidókkal mi fog történni), továbbá hogy más európai népek - például a szlovákok - hasonló, vagy még nagyobb közreműködést mutattak saját zsidóságuk vesztében. A magyar felelősség elsősorban az alkotmányellenes zsidótörvények meghozatalában és a német elvárásoknak való megfelelésben nevesíthető; azonban Magyarország kényszerhelyzetét és német irányba sodródásáért az abszolút igazságtalan Trianon, majd az antantnak a teljesen megalapozott revíziós igénnyel szembeni elutasító politikája is rendkívül súlyosan felelős.

7. Ha egyetértünk azzal, hogy a nemzet történetileg kialakult kulturális közösség, az utódokat összeköti az elődökkel a közösen vállalt múlt. Ez azonban semmilyen körülmények között nem jelentheti az utódok bűnösségét-felelősségét bármilyen, az elődök által elkövetett cselekményben. A történelmi hibák számbavételét nem szabad, nem lehet egyoldalúan végezni: ahogy a holocaust tragédiája előtt a nem zsidó magyaroknak főhajtással kell megemlékezniük, úgy a zsidó magyarok sem intézhetik el »semmi közünk hozzá«-szólammal az 1919-es és ötvenes évekbeli, magyar zsidók által elkövetett rémtetteket.” (Ablonczy-Novák, kijavítva, 2009. március 8.)