Március 15-én elmentem megnézni, milyen lett a felújított Kossuth tér. Régóta vártam, hogy történjen valami Budapest és Magyarország legtöbbet emlegetett és legismertebb terével, ami méltatlan állapotban, bozótosként, autóútként és parkolóként töltötte az elmúlt évtizedeit.

A leglátványosabb az – átmenő vagy éppen ott parkoló – autók eltűnése a Kossuth térről. Az új rend szerint csak gyalog, kerékpárral és villamossal lehet közlekedni a téren, a képviselők és munkatársaik járművei pedig az északi mélygarázsba kerülnek majd. A hatalmas autómentes placc egy kicsit 2006 őszének budapesti belvárosát idézte – igaz, akkor egészen másként lett a gyalogosoké a város.

Északra, a mélygarázs mellé került a parlamenti látogatóközpont is, ami májustól véget vet annak az áldatlan állapotnak, ahogy az Országházra kíváncsi látogatók esőben-szélben álltak sorban akár órákon át a kordonok mellett. 

A tér sokkal monumentálisabb lett, jobban kiemeli a parlament épületét. Az Alkotmány utca torkolatánál, a főlépcsővel szemben állva, dél-nyugat felé nézve Rákóczi-szobor, az eredeti tetőkupoláit visszakapó Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium és a háttérben a budavári palota látványa már-már birodalmi erőt sugároz. 

A tér közepe ideális tüntetési terepnek tűnik, a korábbi vízszintesség helyett még egy kis lejtése is van az épület felől. Az Alkotmány utcát lezáró víztükör sem fog gondot jelenteni a demonstrációk során, simán körbeveszi majd a tömeg.

A kedvenc részem – akárcsak Zubreczki Dávid Urbanista-bloggernek – az '56-os sortüzet idéző, golyószaggatta acéllemezekből álló lejáró a tér déli részén, ami a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium épületén található golyók koncepcióját követi. Ha minden igaz, ez lesz az '56-os emlékhely lejárata. De nem csak ez van teljesen rendben, hanem gyakorlatilag minden, amit láttam: a Jószef Attila-szobor a korábbi susnyás helyett tényleg odakerült a partra, ahogy a régi-új Kossuth-szobor is nagyon impozáns.