Nemrég fogadta el a parlament azt a törvénymódosítást, amely eltörli az előzetes letartóztatás felső határát a legsúlyosabb bűncselekmények esetén. De szükség volt-e a módosításra a házi őrizet szabályainak egyidejű szigorítása mellett?
Riportunk elején fontos tisztázni: az előzetes letartóztatás nem börtönbüntetés, a házi őrizet pedig nem szabadlábra helyezés. De mi is pontosan az előzetes letartóztatás? Ez egy olyan kényszerintézkedés, amely biztosítja a terhelt jelenlétét a büntetőeljárásban, vagyis legfeljebb a jogerős ítéletig tarthat. Ennek ellenére a sok terhelt egyenesen „fegyház fokozatnak” tekinti, mivel az előzetes alatt gyakran a börtönnél szigorúbban korlátozzák például a terhelt külvilággal való kapcsolattartását annak érdekében, hogy tanúk manipulálása vagy fenyegetése, esetleg hamis tanúk beszervezése útján ne hiúsítsa meg az eljárás sikerét – mondta el lapunknak Csák Zsolt, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója. Az előzetes letartóztatás tehát nem előrehozott börtönbüntetés, viszont az ideje beleszámít az utóbb kiszabott szabadságvesztés-büntetésbe.
Bakó Bea riportját Jog.mandiner oldalunkon olvashatják.