Egy rakat idióta zenész magából teljesen kikelve tombol a színpadon, és azt az első hallásra teljesen értelmetlen zenei káosznak tűnő izét, amit khm, játszanak, pont ugyanúgy elő tudják adni, sőt korábban lemezre is vették, tehát a dolog meg vagyon írva. Nos, ez a leírás nem sok zenekarra igaz, nekik viszont együtt kéne turnézniuk. Vagy mégsem, mivel bőven elég ebből a fajta élményből mondjuk negyven perc. Ilyesmi zenét játszik mondjuk a Converge, a Fantomas, no és az egykor az FBI eszén túljáró bankrablóról elnevezett Dillinger Escape Plan. 

John Dillinger konkrétan az egész, őt kereső FBI-t átvágta, annak köszönhette a kényelmes, unalmas sittes életet, hogy két prosti feladta. Kétszer szökött meg a börtönből, két tucat bankot és négy rendőrörsöt rabolt ki. A vasárnap este Budapesten, az A38-on fellépő formáció tehát róla nevezte el menekülési tervét. A nagyon kifinomultak jazzmetálnak titulálják a dolgot, mások matekmetálnak, én inkább a norvég Mayhem egyik lemezcímének végtelen regresszusba ültetésével magyaráznám a DEP zenéjét: ordo ad chao ad ordo ad chao ad... Jön valami értelmetlen csiholás, nyekergés, megszületik belőle valami egészen értelmezhető káosz, sőt időnként vészesen populista módon dallamok is, majd ez visszahullik a hangok őskáoszába, majd megint megszületik valami... és a zenei váratlanságokra vágyó fülnek mindez még érdekes is. No jó, néha idegesítő. 

A New Jersey-i könnyűzenei együttes 1997-ben alakult egy bizonyos Arcane nevű hardcore punk banda romjain. Öt nagylemezt adtak ki, előzőleg 2008-ban jártak itt a harmadik lemezükkel, az Ire Works-szel, ami a hallgathatóság irányába tett nagy lépés volt (mármint a lemez), majd 2010-ben jöttek el Budapestre. Akkor nem maradt épen minden felszerelés a hajón. A hallgathatatlan zenék asztalára azonban már első lemezükkel, a Calculating Infinity-vel letették névjegyüket a fiúk; ezt követte a Miss Machine, az említett Ire Works, majd 2010-ben az Option Paralysis, végül idén a One Of Us Is The Killer. 

Érdemes egy pillantást vetni a DEP számcímeire és szövegeire is, ott van például az első lemezen a Variations on a Cocktail Dress; vagy a When Good Dogs Do Bad Things; esetleg a rendkívül mélyértelmű Come to Daddy (I want your soul. I will eat your soul. Come to Daddy.) A kedvencem (lírikus szempontból) az új albumról az instrumentális CH 375 268 277 ARS. Mondom, hogy őrültek. És az első lemezhez képest az utolsón szófosásuk van, elméletileg a rossz kapcsolatokat és a kölcsönös függést állítják a középpontba. Na, hát meglátjuk vasárnap este az A38-on ezt a középpontot. 

A DEP no.1 slágere a Milk Lizard (az Ire Works album megjelenése után egyesek attól féltették a bandát, nehogy elradioheadesedjen, hát döntsétek el, fenyegetett-e ez a veszély). 

S nézzük, mit csinálnak színpadon (ráadásul a Testament felkonferálásában):