„Maradhatunk vagy mennünk kell? – az új közgazdásznemzedék dilemmái” címmel rendezett konferenciát a Rajk László Szakkollégium a Budapesti Corvinus Egyetemen kedden. A fő kérdés az volt, hogy magasan képzett közgazdászaink miért nem vesznek részt a gazdaságpolitikai döntések kialakításában: mennyire nyitott a politika, mi az értelmiség hibája és mit kellene ezentúl jobban csinálni. Ha kíváncsi az egymással nem versenyző oligarchák, a féltudású elit és az államtól függő kutatók problémáira, olvassa el Varró László, Orbán Krisztián, Kézdi Gábor és Chikán Attila gondolatait.

A konferencián Chikán Attila, a Rajk László Szakkollégium elnöke, a Budapesti Corvinus Egyetem tanára mondott köszöntőt. A professzor szerint a globális pénzügyi válság során a közgazdasági problémák érzékeny kérdésekké váltak, sajátos megvilágításban kerültek a viták középpontjába. „Kevés olyan terület van, ahol ennyire leértékelődött volna a tudás” – magyarázta. Hozzátette: a szakma társadalmi elfogadottsága Magyarországon azért különösen gyenge, mivel a szakemberek a rendszerváltás után „nem voltak felkészülve a piacgazdaság elvi és gyakorlati kérdéseire”. Chikán szerint a nyolcvanas évek reformközgazdászainak nemzedéke ugyan „komoly korlátokat ugrott, viszont nagymértékben hiányos közgazdasági alapismeretekkel rendelkezett”. A közgazdász úgy véli: ez a szakkollégiumi mozgalom növekedésével, a Közép-Európai Egyetem és az ELTE közgazdasági képzéseinek megjelenésével alapvetően változott meg. „Ma van egy tudásbázis, van nemzetközileg elfogadott tudás, viszont erre nincs fogadókészség az üzleti szféra és a gazdaságpolitika részéről” – állította a professzor, majd feltette a konferencia alapvető kérdését: „Oszt-e lapot a politika a közgazdászoknak?”

Zulik Ákos tudósítását híroldalunkon olvashatják.