„A statisztikák szerint e nemzedék negyedének meg kellett volna halnia” – mondja Szergej Mirosnyicsenko orosz rendező a Kossuth Rádiónak adott rövid interjújában az utolsó szovjet nemzedékről, amelyről dokumentumfilmet forgatott. A felmérések szerint a drog- és az alkoholfogyasztás, továbbá az öngyilkosságok, az autóbalesetek vagy a háborúk nagyban sújtják a posztszovjet országok huszonéves generációját – és ez részben igaz a magyar fiatalokra is. Mindezek fényében már nem is tűnik indokolatlanul pesszimista felcímkézésnek, amikor a '80-as években született fiatalok nemzedékét „elveszettnek” vagy „átmenetinek” nevezik. Ők azok/mi vagyunk azok, akik még a kommunizmus alatt születtek, és gyerekfejjel élték át a rendszerváltás eseményeit. Ők még tudják/mi még tudjuk, hogy milyen mobiltelefon és számítógép nélkül élni, mert nem digitális bennszülöttként jöttek/jöttünk világra. Az unásig ismételt meghatározás szerint azokról van szó, akik vasárnap a Kacsameséket nézték, amikor az adást megszakítva bejelentették, hogy meghalt Antall József.

A gyakran mama-hotel túlkoros bentlakóiként vagy Erasmus-turistaként emlegetett korosztály valóban egy átmeneti kor tévelygő nemzedéke? Ha átmeneti, akkor miért? Egyáltalán beszélhetünk-e '80-as generációról? A Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója (FFS), melynek tagságát főként a '80-as években születettek alkotják, tavaly májusban workshop keretein belül kezdte el keresni a választ ezekre az „átkozott kérdésekre”. A műhely témájának előzménye a Kontra Műhely '80-as generáció című konferenciája, és kiadványa volt. A fiatal szociológusokból, pszichológusokból, vizuális antropológusokból álló csoport tagjai 2010-ben publikált tanulmányaikban olyan társadalmi jelenségekkel és problémákkal foglalkoztak, amelyek leginkább a 20-30 éves fiatalokat érintik.

A műhelymunkában résztvevő FFS-tagokat többek között ezek a szövegek inspirálták egyéni projekt-ötleteik kidolgozása során. A workshop és az eredményeképpen született kiállítás célja az volt, hogy önvizsgálatot készítsen és körképet adjon arról, hogyan látja generációjuk/saját generációnk önmagát: mások vagyunk-e, mint az előttünk születettek és az utánunk következők – hatással volt-e gondolkodásunkra, hogy gyerekkorunk egy részét a szocializmusban töltöttük, de nem fiatal felnőttként éltük meg a rendszerváltást?

Az ArtBázis Összművészeti Műhelyben kiállított művek egyfelől generációs önreflexiók, amelyek önmagukon túlmutatva fogalmazzák meg a '80-as generáció jelenlegi társadalmi kérdéseit és problémáit. A kiállítás a jelen mellett a múltba is kalauzol minket: egyes projektek olyan eseményekkel, helyszínekkel, társadalmi jelenségekkel foglalkoznak, amelyek a rendszerváltás előtti Magyarországhoz kapcsolódnak. A csütörtökön záró kiállítás az FFS közel féléves műhelymunkájának eredményeit mutatja be.

Az FFS a kiállítás záróakkordjaként egy igazán különleges programmal várja az érdeklődőket. A kiállítás kurátora, Barta Edit a tárlat tematikájához tökéletesen illeszkedő dokumentumfilmet választott a kiállítás méltó lezárásához. A 2012-es VERZIO Filmfesztivál orosz szekciójában futó, Az utolsó szovjet generáció című angol-orosz dokumentumfilmet választotta, ami a most 28 éves exszovjet (orosz, kirgiz, ukrán stb.) fiatalok életét mutatja be. Az angol mintára készült dokumentumfilm különlegessége, hogy a filmkészítők a szereplők életét 7 éves koruktól kezdve nyomon követték, és hétévente felkeresték őket, hogy dokumentálják az életüket, döntéseiket, véleményüket a régi rendszerről és a mostani helyzetükről. 28 éves korukra legtöbbjük kiábrándult az új Oroszországból, amelyben ma élnek. Néhányan szeretnék visszakapni a régi rendszert, ahol felnőttek, mások azonban készek a saját kezükbe venni a sorsukat.

„Az egyetlen közös vonás a szereplőkben, hogy mindannyian egy már nem létező országban születtek: a Szovjetunióban. 1993-ban 18 gyereket választottunk ki kétezer hétéves közül, és a fő szempont az volt, hogy képesek legyenek beszélni a kamera előtt. Azóta már 28 évesek, és nagyon különbözőképp alakult az életük, sokan távoli országokban élnek. Valójában egy szociológiai kutatássá avanzsált ez a filmsorozat, amely nem éppen a boldogságról szól. A 18 ember közül négynek van csak erős, összetartó családja. Néhányan egyedül nevelik a gyereküket, néhányan el is váltak. A szereplők harmada pszichikai válsággal, alkohol- vagy drogproblémákkal küzd” – nyilatkozta a film rendezője, Szergej Mirosnyicsenko.

Az utolsó szovjet generáció című dokumentált időutazás hasonló szociális és pszichológiai problémákat feszeget, mint amelyek az FFS workshopja során is felmerültek: elmélyíti, nemzetközi kontextusba helyezi a '80-as generáció mint jelenség témáját.

A finisszázs időpontja: 2013 február 7., csütörtök, 18.30. A filmvetítés kezdete: 19 óra. Helyszín: Artbázis, Budapest, Horánszky utca 25. Az utolsó szovjet generáció c. dokumentumfilmet (103') eredeti nyelven, oroszul, angol felirattal vetítik. A belépés ingyenes. Együttműködő partnerek: Ostrov Studio, VERZIO Filmfesztivál.