Északi, időtlen kamarazene – Christoph Berg
2012. december 01. írta: rajcsányi.gellért (ergé)

Északi, időtlen kamarazene – Christoph Berg

christoph berg.jpg

Méltóság, melankólia és minimalizmus: Christoph Berg német kortárs komolyzenész és zeneszerző jó ízléssel a tél első napjaihoz igazította új lemeze, a Paraphrases megjelenését. A komolyzene és a nagyon óvatosan adagolt elektronika elegyéből időtlen ambient, Berg megfogalmazásában „törékeny kamarazene” született.

Ahogy a The Kort magazinnak adott interjújából kiderül, Christoph Berg Észak-Németországból, a Balti tenger partjáról származik, s zenéjére hatással is van a hűvös, kietlen északi tengerpartok hangulata – nem beszélve az erősen filmzeneszerű hatásoktól, amelyeket a mikroblogján a zenéjéhez passzoló, karakteres vizuális tartalmakat is megosztó komponista le sem tagadhat. A tengerpartról származó Berg a kreatív, alkotni vágyó német fiatalok százezreihez hasonlóan Berlinbe költözött, s kellő ideig érlelve ott komponálta introvertált szerzeményeit.

Christoph Berg az évek során jobbára Field Rotation néven alkotott zeneszerzőként és elektro-akusztikus hangművészként. A művészneve alatt futó honlapon lehet böngészni, milyen projekteket, együttműködéseket folytatott eddig a fotográfia és a zeneszerzés kölcsönhatásainak vizsgálatától egy művészi igényű Jelenések Könyve-eBook zenéjén keresztül a Kanshin nevű, a fukushimai tragédia áldozatainak megsegítését szolgáló jótékonysági album elkészítéséig.

A Paraphrases-en a hegedűn és zongorán klasszikus képzettséget szerző Berg hegedűs kísérletezgetéssel dolgozta ki az egyes tételek alapjait; majd minden egyes megszólaló hangszert, egyéb hangmintát és elektronikus szöszmötölést maga játszott fel és rakott össze a felvétel során. A kedvenc zeneszerzőjének Sosztakovicsot tartó Berg az évek során szerzett élményeit fogalmazta meg szerzeményeiben. A komponista szerint a magány és a kimerültség tükröződik vissza a Paraphrases-en – mi pedig hozzátehetjük az időn kívüli és az eseményeken túli nyugalmas pillanatok, a szürke őszi délutánok és ködös téli éjszakák impresszióját, amit például az alább meghallgatható Buildings At Night is szállít a hallgatóknak.

A nagy ritkán templomokban, kis kísérettel is fellépő Christoph Berg minimalista kamarazenéje nem tolakszik sehová, senkihez. Csak hallgatni kell, mindkét értelemben a befogadásához.

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr674938437

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Alfőmérnök 2012.12.01. 08:26:02

Kortársból csak minimált, mert azt az értelmi fogyik is megértik?
Hallgassatok Ligetit.

Herr SturmLikudnik · http://archiregnum.blog.hu/ 2012.12.01. 10:25:21

piha... a narancs apokalipszishez szimfonikus blekkmetál illik, úgyis eladta a lelkét az agitprop

www.youtube.com/watch?v=fjxPRd70vUA

mk27soundmaster · http://mk27.blog.hu 2012.12.01. 21:58:32

@rajcsányi.gellért (ergé):

Hallgattam, hallgattam, vagy háromnegyed órányi hangolás után feladtam, nem bírtam kivárni, mikor kezdődik a zene...
süti beállítások módosítása