Irodalomtörténészből lett kommunikációs szakember, akinek a nevével január óta tele van a média és a Facebook. Írókról, költőkről, a magyar történelem jelentős személyeiről szóló fotós posztjai rajongók ezreit vonzotta a Facebook-oldalára. Történetei a napokban Így szerettek ők címmel könyv formátumban is megjelenik. Nyáry Krisztiánt többek között a hirtelen jött népszerűségről, a magyarok olvasási szokásairól és arról kérdezgettük, hol is van a helye Wass Albertnek, Nyirő Józsefnek és Tormay Cécile-nek az irodalmi kánonban.

„Ezek az újrafelfedezések mindig érdekelnek: ilyenkor olvasok valamit az adott szerzőtől, hogy releváns véleményt tudjak róla alkotni. Nyirőt is olvastam a nyáron, részben az írásait, részben a soproni nyilas parlament jegyzőkönyveit. Szerintem az ilyen problematikus szerzőket úgy kellene olvasnunk, ahogy a franciák Céline-t, vagy a norvégok Hamsunt: zseniális író volt, mellesleg egy náci gazember. Nálunk a baloldal azt tagadja el, hogy Nyirő tehetséges volt, a jobboldal pedig azt, hogy gazember. Tormay Cécile-ről például írtam, mert egyrészt érdekelt ez a leszbikus történet, másrészt szerintem teljesen rendben van, amit az első világháború előtt írt: a Régi ház egy Buddenbrook light. Wass Albertről viszont azért sem fogok írni, mert túl azon, hogy van vele más problémám is, számomra érdektelen szerző. Nyirőt egyébként klasszisokkal jobbnak tartom, mint Wass Albertet, bár nyomába sem ér Tamási Áronnak. Egyébként pont ezért tettem félre Lukács Györgyöt is, akinek elég izgalmas szerelmi élete volt, de mégiscsak embereket lövetett le.”

Hercsel Adél interjúját híroldalunkon olvashatják.