Ez neki kínai – az Index kiállítás-kritikájáról
2012. szeptember 03. írta: salát gergely

Ez neki kínai – az Index kiállítás-kritikájáról

3.23_Shang Yang_Dong Qichang tervei 27_1.jpg

Az év vicckiállítása nyílt a Szépművészetiben címmel jelent meg az Indexen Földes András kritikája a még néhány napig látható kínai kiállításról, amely szándéka szerint a kínai képzőművészet 1978 utáni fejlődésébe ad betekintést. Mivel a szerző már cikke elején őszintén jelzi, hogy súlyos előítéletekkel lépett be a múzeumba, és ezeket később sem sikerült levetkőznie, tulajdonképpen nem is lenne érdemes foglalkozni az írással. Mivel azonban egyrészt az Index újságírója fontos kérdéseket feszeget, másrészt tökéletesen félreértelmez mindent, amit lát, ráadásul a legnagyobb nyilvánosság előtt, szükségesnek tartom reagálni. A cikk stílusával nem foglalkozom, az a szerző dolga, azzal pedig, hogy egy évezredes tustechnikával készített tájképről is Szőcs Géza jut eszébe, pláne nem – súlyos egyéni tragédia lehet ez egy kulturális újságíró számára, de nem rám tartozik. Földes cikke valójában csak apropó – egy mentalitást tükröz, ahogy mondani szokták –, ebből kiindulva szeretném illusztrálni, hogy mennyire nem értünk semmit Kínából, s ami még rosszabb: mennyire nem is törekszünk a megértésére. Pedig nem utolsó intellektuális kaland megismerni egy másik világot, akár szimpatizálunk vele, akár nem – a gyakorlati hasznáról már nem is beszélve.

***

2.7_Lu Yushun_A vil+íg nyolc +ęgt+íja.jpg

Lu Yushun: A világ nyolc égtája, 1994

Az elfogultságon kívül már az alapértelmezéssel is baj van. A szerző félreérti a kiállítás jellegét: a válogatás nem arról szól, hogy hol tart 2012-ben a kínai képzőművészet – ha erről szólna, akkor teljesen más művek kerültek volna ide. Valójában ez egy kimondottan történeti jellegű összeállítás, amely azt mutatja be, hogy – a befogadó Szépművészeti Múzeum profiljához illő – hagyományos képzőművészeti ágak (olajfestészet, tusfestészet, szobrászat) milyen fejlődésen mentek keresztül 1978 óta. Ezért a kiállítás magyar alcíméből (Kínai művészet az ezredfordulón a Kínai Nemzeti Művészeti Múzeum válogatásában) ki is került a „kortárs” szó, hiszen azt mifelénk más irányzatok már lefoglalták (Kínában mások a nyelvhasználati szokások, de ebbe ne menjünk bele).

A mostani szörnyűséges tárlattal szemben Földes dicséretes ellenpéldaként említi a 2007-es Mumok China - Facing reality című bécsi kiállítást, illetve a budapesti Ludwig Múzeum 2003-as tárlatát, amelyen szerinte a kínaiak bemutatták, hogy milyen is az igazi kortárs kínai művészet. Feltételezhetően azt gondolja, hogy két kínai művészet van, s az utóbbi két kiállításban nem volt benne a csúnya kínai állam csúnya keze, ezért is sikerültek olyan jóra, ellentétben a Hagyomány és megújulással. Nos, ki kell ábrándítanom: mindhárom tárlat kurátora ugyanaz a személy, Fan Di’an volt, aki egyébként a Kínai Nemzeti Művészeti Múzeum igazgatója – ennél magasabb tisztség a kínai képzőművészeti bürokráciában nemigen van. Földes szavai szerint „kilenc éve már leleplezte a Ludwig múzeum, hogy a kortárs kínai képzőművész nem tussal dolgozik, hanem akár videóval, vagy műanyagokkal is, és a dicső múlt helyett ugyanúgy az aktuális kérdések foglalkoztatják, mint bármely szabadon gondolkodó alkotót.” Hát bizony a hős leleplező ugyanaz volt, mint a mostani „kiállítást összeállító kínai propagandista”. Hogy is van ez? Fan Di’annal történt valami időközben, vagy egyszerűen a magyar kritikus nem érti a mostani kiállítás jellegét, a mai kínai művészeti élet bonyolult viszonyait? Fant nem ismerem, de tippem szerint inkább az utóbbiról van szó, Kínában ugyanis nincs két – egy jó és egy rossz – művészet. (Persze jó és rossz művek és művészek vannak.)

Az Index cikkében – és más kritikákban is – végig jelen van egy elvi kérdés: miért nem olyasmit hoznak ide a kínaiak, amire mi kíváncsiak vagyunk? Ami a mi ízlésünk szerint való? Ami miszerintünk jó az elmúlt évtizedek kínai művészetéből? Amit és akiket mi kimazsolázunk közülük? (Miért ezeket a vacak új számokat játssza a banda, miért nem a régi jó slágereket?) A kérdésfelvetés igen elgondolkodtató, sokat mond rólunk. A választ nem tudom, de szerintem igyekezni megismerni egy másik kultúrát a maga sokszínűségében, a nekünk nem tetsző dolgokkal együtt, sokkal melósabb dolog, mint saját tükörképünket keresnünk benne (és felháborodni, ha nem találjuk), de egyben sokkal nagyobb élmény is. Az biztos, hogy a budapesti kiállítás jobban megdolgoztatja a nézőt, mint a Földes szerint ideológiailag helyes (mert nem kommunista), alapismeretek nélkül is könnyen értelmezhető bécsi tárlat – de ez miért lenne baj?

Más kritikus egyébként felvetette, hogy a kínaiak talán a „falura ez is jó lesz” jelszóval hozták ide éppen ezeket a műveket, míg a menő cuccokat a művelt Nyugatra viszik. Nem ismerem az anyag összeválogatóinak motivációit, de e művek és művészek presztízsét, kínai elismertségét, művészettörténeti fontosságát és műtárgypiaci értékét nagyjából ismerve biztos, hogy nem erről van szó – valójában ezek a művek a kínaiak számára fontosabbak és értékesebbek, mint a világon körbehurcolt biciklivázakból, radírgumiból és emberi testnedvekből összehegesztett installációk, mely utóbbiak Kínán kívül természetesen jóval népszerűbbek.

3.22_Chen Shuxia_Az es+Ĺ mindenkor jelen van.jpg

Chen Shixia: A mindenütt jelen lévő eső, 2006

Felmerül még egy általános kérdés: lehet-e értékes, vagy legalább megtekintésre érdemes olyan művészet, amely nem liberális demokráciában (vagy egy diktatúrában, de annak ellenében, attól üldözve) jön létre? Földes hozzáállása azt sugallja, hogy nem, ami viszont azt jelenti, hogy az elmúlt tízezer év művészetének nagy része mehet a kukába. Hiszen az emberiség többsége az elmúlt pár ezer évben életét kis- és nagy királyságokban, szultanátusokban, császárságokban, hadurak, hűbérurak, kegyurak alatt, diktatúrákban, abszolút monarchiákban, istenkirályságokban élte. Az itt született művészet elvetése is egy opció, és akkor marad a willendorfi vénusz meg a pop art. Ha azonban mégis elfogadjuk, hogy Michelangelo annak ellenére nagy művész volt, hogy nem föltétlenül gusztusos uraságoknak dolgozott, talán kéne adni egy esélyt a mai kínai művészeknek is. Már csak azért is, mert a Budapesten most kiállító rossz kínaiak és a kilenc éve kiállító jó kínaiak ugyanannak az establishmentnek a részei, amit a közös kurátor személye is igazol.

***

2.5_Long Rui_T+ívoli felh+Ĺk.jpg

Long Rui: Távoli felhők, 1989

A magyar kritika általános helyzetét is jelzi, hogy Földes láthatólag a kiállítás három részéből csak az első rész első feléig jutott el, a többi teremben csak néhány gyorsfotót készített. A kiállítás elején, amely azt mutatja be, hogy mi volt a kiindulópontja a későbbi fejleményeknek, és amelynek tartalmát a szerző az egész kiállításra kivetíti, túlsúlyban vannak a realista olajfestmények, hiszen az 1970–80-as évek fordulóján ezek voltak a dominánsak. A kurátor pofátlanul hazudna, ha e kifejezetten közéleti jellegű részben azt akarnák elhitetni, hogy ’78-ban a munkatáborokból frissen kiszabadult művészek egyből Basquiat stílusában kezdtek volna alkotni. Nyilván tudták, hogy a Qu Yuan nevű ókori költőt megidéző, meglehetősen giccses olajkép nem lesz olyan népszerű, mint mondjuk a nyugaton oly nagyra tartott (tényleg remek) cinikus realista Yue Minjun, de hát ez is művészettörténetük része. Mindenesetre ha ezen a szakaszon túljutunk, már egyszerűen nem igaz, hogy „nem látni mást a termekben, mint realista olajképeket”. A kiállítás harmadik részében például egyetlen egy sincs belőlük, de a másodikban is csak egy-kettő.

3.14_Duan Jianwei_Deszka.jpg
Duan Jianwei: Deszka, 2004

Az is jellemző, hogy a szerző bátor újítást vezet be: úgy ír egy százhúszegynéhány művészt felvonultató kiállításról, hogy egynek sem írja le a nevét. Nem tudom, volt-e hasonló eset a művészetkritika történetében. Az ok nyilván az, hogy Földes szerint a kínaiaknak nincs nevük, egyéniségük, saját stílusuk, és még kinézetre is olyan hasonlóak. Vagy egyszerűen csak lusta jegyzetelni, ezeknek így is jó lesz, úgyis csak kínaiakról van szó.

A kiállítás történeti jellege miatt súlyos hiba, hogy Földesnek látni valóan fogalma sincs, hogy mi történt Kínában – és a kínai művészeti életben – az elmúlt hatvan évben. Rövid történelemlecke: az 1949-ben megalakult Kínai Népköztársaság első másfél évtizedében a kínai művészek gyakorlatilag csak propagandaműveket alkothattak, leginkább szocialista realista stílusban, némi kínai színezettel. A külföldtől teljesen el voltak zárva, legfeljebb szovjet művészeti akadémiákra juthattak ki néhányan. Az ’57-es „jobboldal-ellenes kampányban” mindenkit elvittek, aki nem követte pontosan a (folyton változó) pártvonalat – ez volt a kínai kultúra első nagy lefejezése. Aztán az 1966–1976 közötti kulturális forradalom idején már senki nem maradt ki a szórásból: a művészeket meghurcolták, megverték, megölték, öngyilkosságba kényszerítették, a túlélőket távoli vidéki falvakba telepítették fizikai munkára. Aki ezt is túlélte, az jellemzően csak 1978-tól térhetett vissza otthonába, és kezdhetett újra festeni, szobrászkodni, írni, komponálni. Ekkoriban indult meg a „reform és nyitás” folyamata, ami a szerző számára nyilván vicces kifejezés, de hát e kort mind kínaiul, mind a nemzetközi irodalomban így hívják, nincs mit tenni. Nagyjából azt lehet mondani, hogy a reform és nyitás kor kezdete az emberek mindennapi életében nagyobb változást hozott, mint nálunk a rendszerváltás, a kínai kulturális életben pedig még nagyobbat – egyáltalán lett kulturális élet, ami korábban nem volt. Az igazság az, hogy a kínaiak jelentős része e korban tényleg hálás volt Deng Xiaopingnek és gárdájának, amiért véget vetett a kulturális forradalom rémálmának, ezért az ekkor született művek egy részének valóban van némi apológia jellege, de ezt nem is tagadja senki. (Ennek szép példája Zhou Sicong A nép és a miniszterelnök című 1979-es tusfestménye, amely az ekkor már rég halott Zhou Enlait ábrázolja egy 1966-os földrengés túlélőinek körében – a rendkívül népszerű Zhou mentora volt Deng Xiaopingnek, így a kép róla is szól. Földes azonban szerencsére sem Deng Xiaopingről, sem Zhou Enlairól nem tudja, hogy kicsoda, így nem is száll bele két lábbal e képbe.)

1.1_Zhou Sicong_A n+ęp +ęs a minisztereln+Âk_ 151x217.5cm.jpg

Zhou Sicong: A nép és a miniszterelnök, 1979

Nem túl tisztességes így utólag azt elvárni, hogy egy harminc éve minden külvilági impulzustól elzárt, az elmúlt tíz-húsz évet bivalytrágyahordással és vályogvetéssel töltő festő egyből olyan képeket fessen, amely az Index-tudósító mai kényes ízlésének is megfelel; egy történeti szemléletű kiállítástól pedig azt, hogy az ekkor született műveket kihagyja. Megjegyzem, hogy ’78 után több mint egy évtizedig egyáltalán nem volt biztos, hogy nem következik be a politikában egyik napról a másikra neomaoista fordulat, így a tárlat első termeiben látható valamennyi festmény megfestéséhez igencsak nagy bátorság kellett – egyetlen olyan sincs köztük, amiért ’78 előtt ne verték volna le az alkotó veséjét. Ennek ellenére villámgyorsan megindult a maói időszak megpróbáltatásainak feldolgozása („sebhelyek” irányzata) és a lázas identitáskeresés (pl. „gyökérkeresők”), amit korántsem nézett mindenki jó szemmel a pártvezetésben. Propagandaművek már alig születtek, amit persze biztonságos távolból furcsának tűnik pozitívumként felhozni, de az előzményekhez képest egyáltalán nem az.

***

3.15_Liu Renjie_L+ęlegzetv+ętel No 30_1.jpg
Liu Renjie: Lélegzetvétel, No. 30., 2008

Szigorú kritikusunk nemcsak általánosságban érti félre a kiállítást, hanem az általa konkrétan említett festményeknek is kivétel nélkül mellélő. Pedig nem lenne nehéz dolga: megnézhetné például a képeket, amelyekről ír; emellett érdemes lenne elolvasnia a művek címét, azok is sokat mondhatnak; sőt, ha mindez nem segít, a magyar szemmel félreérthető képek mellett magyarázó szövegek is segítik a nézők, amelyek nem véletlenül kerültek oda. A műtárgyak esztétikai értékét természetesen nyugodtan lehet vitatni; alapvető ténybeli tévedésekbe azonban jobb nem esni, különösen olyan embernek nem, aki többek között abból él, hogy kulturális termékeket mutat be hozzá nem értők tömegeinek. Nézzük a konkrét képeket!

Földes – mint minden más esetben – az alkotó neve és a mű címe nélkül említ egy képet, amely szerinte „egy külszíni bánya lélegzetállítóan szépséges kráterét” ábrázolja, s már a cikk kiajánlója is így szól a kép kapcsán: Kína egy bányagödörrel kívánja hirdetni a kommunizmust! Vélhetően az alábbi festményről van szó:

1.20_Xu Xiaoyan_Fejleszt+ęs.jpg
Xu Xiaoyan: Fejlesztés, 2006

Nos, a hatalmas kép valóban ronda, de nem véletlenül. Ha jobban megnézzük, a darukból, cementes zsákokból, egyebekből kiderül, hogy valójában nem bányáról, hanem egy építkezésről van szó. Ez persze mindegy is lehetne. De nem az. Mert ha az egyértelműen ironikus címet is megnézzük – Fejlesztés –, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy itt épp az erőltetett modernizáció és környezetpusztítás súlyos kritikájáról van szó, amit Földes olyannyira hiányol. Sőt, ha arra is vesszük a fáradságot, hogy interneten rákeressünk a festő nevére, kiderül, hogy Xu Xaoyan egyik specialitását éppen az építkezések, szeméttelepek, lepukkant külvárosok, kihalt tarlók adják, ez még világosabbá teszi, hogy a kép miről szól – igen, éppen az ellenkezőjéről, mint ahogy a kritikus értelmezi. Ez olyan, mintha a Guernicát háborús uszításnak vagy A Miniszter Mercedese elhalad az 1124-es italbolt előtt című klasszikust kádárista propagandának minősítenénk.

1.14_Liu Kongxi_Ifj+¦kori kr+-nika No 9 Ny+ír az Usszuri foly+-n+íl.jpg

Liu Kongxi Ifjúkori krónika, No. 9. – Nyár az Usszuri-folyónál

A szerző arató nőként említ egy képet, és a képgalériában még viccesnek szánt képaláírást is biggyeszt hozzá („Sokat dolgozott, megszomjazott”); a kontextusból kiderül, hogy ezt és a többi hasonló, szántó-vető fiatalokat ábrázoló munkát a pártállami termeléskultusz megnyilvánulásának tartja. E kép és a blokk további alkotásai (He Duoling: Ifjúkor, Chen Yiming: Nemzedékünk, Zhao Qi: Amikor fiatalok voltunk, No. 6. stb.) azonban valójában nem vidáman dolgozó parasztokat ábrázolnak, hanem tíz évre vidéki kényszermunkára küldött középiskolásokat és egyetemistákat – ők Kína úgynevezett „elveszett nemzedéke”, akiknek tíz év kimaradt az életéből, akiknek egy része soha nem térhetett haza a városba, akiktől a kulturális forradalom elvette a lehetőséget, hogy tanulhassanak és mondjuk kulturális- és extrémsport-újságírók legyenek (már ha túlélték az egészet). A kiállítás festőinek többsége közülük kerül ki. Amit tehát a szerző bukolikus idillnek lát, az valójában kényszermunkatábor. Nem feltételezem, hogy Földes ugyanilyen jót röhög, amikor máshol munkaszolgálatról, málenkij robotról, deportálásból hazatérők emlékeit feldolgozó alkotásokkal szembesül – azt azonban igen, hogy fogalma sincs, miről szólnak ezek a képek, és mit jelentettek annak a nemzedéknek, amelyeknek készültek, minden esetlenségük ellenére.

Ugyanígy beletörik a bicskája egy másik kép értelmezésébe, amelyen ő „termelési napló fölé görnyedő gyári munkásokat” lát, és amelyet a – már-már a Hócipő szellemességét idéző – „Szerintem termeljünk egyre többet” képaláírással lát el. Minden bizonnyal erre a képre gondol:

1.10_Wang Shaolun_Xiaogang 1978 november 24.jpg

Wang Shaolun: Xiaogang, 1978. november 24., 1992

Az csak apróság, hogy nem munkások, hanem parasztok vannak a képen – ez a ruházatból és a berendezésből kiderül, de az tényleg nem várható el, hogy az újságíró ismerje a ’78-as kínai divatot. A fő kérdés az, hogy mi történik a képen. Ha a szerző elolvasná a kép címét (Xiaogang, 1978. november 24.), akkor legalább a kíváncsiság felmerülhetne benne, hogy mi a fene az a Xiaogang, eszik-e vagy isszák, és mi történt vele ’78-ban. E kíváncsiságot a falon lévő rövid magyarázó szöveg, vagy ha az nem elég trendi – hiszen nyilván a kínai kommunista propagandisták írták –, a Google könnyen kielégíthetné. A történet a következő: Xiaogang egy rendkívül elmaradott falu volt Kína egyik legszegényebb tartományában, Anhuiban. A helyi parasztokat az ’50-es években úgynevezett népi kommunákba szervezték, ahol minden közös volt: a munka, a föld, az ennivaló – vagyis helyi szinten gyakorlatilag megvalósult a kommunizmus. Meg is lett az eredménye, a környéken rendszeresek voltak az éhínségek. Mao halála után két évvel tizennyolc xiaogangi parasztnak elege lett ebből: annak a bizonyos napnak az éjszakáján titokban összegyűltek egyikük házában, és sutyiban megegyeztek: véget vetnek a közösködésnek és egyenlősdinek; a kommunának az ő brigádjukra eső földjeit felosztják egymás között, és onnantól fogva mindenki úgy és annyit termel, ahogy és amennyit tud, és az adók levonása után megmaradt termést maga használhatja fel. Vagyis helyi szinten véget vetettek a kommunizmusnak – ’78-ban, Kínában! (A '78 decemberi híres reformplénum előtt egy hónappal, amely egyébként, a közhiedelemmel ellentétben, még kifejezetten megtiltotta az egyéni gazdálkodást.) Ez nem volt éppen életbiztosítás, hiszen ekkor Kína vezetője még a neomaoista Hua Guofeng volt, a hivatalos irányvonal pedig a „két bármi” (kb. „bármit, amit Mao elnök mondott és tett, követni kell”) – be is került a titkos szerződésbe, hogy ha lebuknak, akkor a kivégzettek gyerekeit a többiek nevelik fel 18 éves korukig. Aztán persze lebuktak, de mivel addigra a reformpárti Deng Xiaoping jelentősen megerősödött, a kísérlet pedig működött, a xiaogangi parasztokat békén hagyták, sőt a modellt országosan kiterjesztették.

Egyébként Földes ráhibázott: a titkos szerződés – amelyet ő termelési naplónak néz – valóban arról szólt, hogy „szerintem termeljünk egyre többet”. Csak nem úgy, ahogy ő gondolta. Meglehet egyébként, hogy ez az egész csak legenda, de ez ez esetben mindegy; a xiaogangi tizennyolcak a vállalkozó szellem, az egyéni felelősségvállalás, a maoizmussal való szakítás szimbólumai lettek. Természetesen a kép egyértelműen a Deng Xiaoping-féle rendszer apológiája, s mint ilyet, simán lehet gúnyolni – ehhez azonban először meg kéne érteni.

A „kólareklámokat lealázó módon sármos kohászfiú” (vicces képaláírás: „Az izzadt kohászfiú a munkára gondol”), vagyis a Folyékony vas – verejték című olajkép első látásra valóban szocialista realista alkotásnak tűnik:

1.17_Guang Tingbo_Foly+ękony vas verejt+ęk_ 260x168cm.jpg

Guang Tingbo Folyékony vas – verejték, 1981

Ha azonban valaki tisztában van a kínai szocreál hagyományokkal, az tudhatja, hogy itt valami másról van szó: a kohászfiú nem dolgozik, hanem pihen; nincs a kezében kis vörös könyv; rozsdafoltos bádogbögréje pedig jelzi, hogy talán mégsem a valójában uralkodó osztályhoz tartozik. Földes tud olvasni a kínai arcban („a munkára gondol”), én azonban korántsem lennék ilyen bátor: lehet, hogy a munkára gondol, lehet, hogy a fényes jövőbe néz, de az is lehet, hogy a nagy semmibe. Vagy esetleg az jár az eszében, hogy épp nem sokkal korábban indult meg Kínában a nagy állami vállalatok és a nehézipar, s ezzel együtt a munkások tömeges leépítése. Nem tudhatjuk, de az biztos, hogy a festőt öt évvel korábban a bögre miatt kényszermunkára küldték volna ezért a képért, már ha nem lett volna eleve kényszermunkán. És az is biztos, hogy a ’80-as évek elejének kínai festészetét bemutató teremben van helye egy ilyen műnek – ferdítés lenne, ha nem lenne ott. (Egyébként a kiállításon van egy-két ennél kínosabb szocreál alkotás, de ezeknek is ott a helyük, a történeti hűség miatt.)

1.36_Yu Xiaodong_Asszony h+írom gyermekkel.jpg

Yu Xiaodong: Asszony három gyerekkel, 2009

Földes szóvá teszi, hogy egy tibeti családot ábrázoló festmény egy tibeti családot ábrázol (tréfás képaláírás: „Boldog tibetiek” – megjegyzem, hogy ha egy kínai festő boldog tibetit akar ábrázolni, azt nem így teszi; a kelet-ázsiai mosoly értelmezésének komoly szakirodalma van, s egyáltalán nem föltétlenül boldogságot jelent). Sehol egy kísérleti atomrobbantás vagy egy éppen tibetieket verő kínai katona a háttérben! Botrány! Propaganda! Valójában egy vidéki tibeti család épp úgy néz ki, ahogy azt a kép ábrázolja, épp olyan imakereket forgat, ami a képen látható, és a hírek szerint nem vív mindennap szabadságharcot. A kérdésfelvetés olyan, mintha azt mondanánk: nem festhetünk selmecbányai csendéletet háttérben lopakodó, kétnyelvű helységnévtáblákat rongáló fiatalok nélkül, csinos kubai nőket szoknyájuk alatt bujkáló castróista titkosrendőr nélkül, hutukat őket mészárló tuszi, tuszikat őket mészárló hutu szabadcsapatok nélkül. Vagyis csak a politikus művészet elfogadható – mondott már ilyet valaki, az illetőt Mao Zedongnak hívták.

1.33_Ai Xuan_Fagyos +Âvezet Zoig+ęben.jpg

Ai Xuan: Fagyos övezet Zoigében, 1985

Érdemes egyébként megemlíteni, hogy manapság a tibeti dolgok Kína-szerte meglehetősen divatosak, hiszen az átlag kínaiak számára ugyanazt a misztikumot nyújtják, mint a nyugatiaknak, így a tibeti témák a művészetekben is hangsúlyosan jelen vannak, mert jól eladhatók. Ai Weiwei féltestvére, Ai Xuan például szinte csak tibetieket fest, igaz, ő a fenti képpel ellentétben szomorúakat – egy ilyen Ai Xuan-féle szomorú tibeti egyébként a kiállításra is becsúszott. Igaz, ez Földes figyelmét elkerülte, meg hát nyilván nem illeszkedett volna bele a koncepciójába: milyen dolog az, hogy a nagy Ai Weiwei bátyja megjelenhet ezen a propaganda-kiállításon, ráadásul egy tibetivel, aki ráadásul nem is mosolyog?

Sőt, a kiállításra a fentieken kívül még egy tibeti témájú propagandakép bekerült (ezt sem vette észre a kritikus). Ez annyira propaganda, hogy éppen egy kihalt kolostorkaput ábrázol:

2.8_Du Dakai_Sz+-l+Ĺf+Âld ÔÇô a Labrang kolostor.jpg

Du Dakai: Szülőföld – a Labrang kolostor, 2011

Földes a már említetteken kívüli képaláírásokban is jelzi, hogy nem érti, mit lát. Li Xiushi Viharos szél című munkájához például ezt írja: „A vezető szembeszélben is megtekinti a termést”. Termés a képen nincs, csak a viharban álló Deng Xiaoping – aki a kép születésekor még nem volt Kína első számú vezetője, hanem éppen élethalálharcot folytatott a neomaoistákkal, hogy Kínát új pályára állíthassa. A csak 1977-ben rehabilitált, ekkor (még) rendkívül népszerű Deng egyike volt azoknak, akiket a kulturális forradalom idején nem egyszer, hanem kétszer száműztek, fiát pedig szó szerint nyomorékká verték, s a kép – amely egyike a róla készült rendkívül kevés festménynek, mivel Deng kifejezetten ellenezte a személyi kultuszt – addigi viharos sorsára utal, meglehetősen szájbarágó módon. A festmény születésekor nem szervilizmust, hanem kiállást tükrözött a reformpárt mellett, egy nagyon bizonytalan politikai környezetben. Így utólag persze a kép is, és az a tény is, hogy bekerült a kiállítás anyagába, propagandaként is értelmezhető, de mielőtt értelmeznénk, jobb megérteni – bőven ráérünk ezután gúnyolódni.

1.8_Li Xiushi_Viharos sz+ęl.jpg

Li Xiushi: Viharos szél, 1979

Liu Jian Sugdolózó sógornők (2012) című kortalan falusi idilljéhez (igen, a sógornők Kínában is sugdolóznak, sőt pletykálkodnak, és nem töltik napjaikat állandó ideológiai készenlétben) ezt a képaláírást kapjuk: „– Szia, szerinted is fontosak a hagyományok?–- Igen, meg a termelés.” Ez tényleg vicces?

1.46_Yu Hong_+É-80 ut+ín sz+-letett +şr+-n+Ĺ_150x300cm.jpg
Yu Hong: „Ő – ’80 után született írónő, 2007

Yu Hong Ő – ’80 után született írónő” című képéhez Földes ezt írja: „Ide vezet a szabadság, avagy amit a nyugat ajnároz” – noha nyugatkritikáról nincs szó, csupán egy új – már a kulturális forradalom után felnőtt – nemzedék tipikus képviselőjének megörökítéséről. A '80 után született” jelző Kínában állandó szókapcsolat, azt minden korábbitól habitusában, mentalitásában, világképében és mindenében eltérő nemzedéket jelöli, amely már a fogyasztói társadalomban szocializálódott, amelyet nem érdekel a politika, amely a Harvardra jár, amely beszél nyelveket, és amely sokkal kevésbé provinciális, mint mondjuk az átlag magyar kulturális újságíró. Nem véletlen, hogy ez a kiállítás történeti részének egyik záró képe: jól megmutatja, hogy miként jutott el a kínai ifjúság a munkatáboroktól az okostelefonok világáig. 

***


1.52_Zhan Wang_+ťl+Ĺ l+íny.jpg

Zhan Wang: Ülő lány, 1990

Mint említettük, a kiállítás nagyobb részét – Földes állításával ellentétben – nem a történeti rész olajfestményei teszik ki, hanem két másik szekció: az egyik az utóbbi három évtized kínai tájképfestészetét mutatja be, a másik pedig afféle vegyes felvágott különböző stílusokból, technikákból, témákból. Ezeket nyilván nem olyan könnyű fikázni, mint a figurális olajképeket, így Földes néhány mondatban el is intézni a dolgot: „Néhány lakberendezési boltba illő nonfiguratív festmény hivatott jelképezni a kínai elvtársak nyitottságát, hogy ők azért tudják, vannak ilyen modernkedő izék, amiket valamiért úgy ajnároznak világszerte, hát jó, legyen ilyen is.” 

2.1_Wu Guanzhong_Tavaszi h+-_69x137cm.jpg

Wu Guanzhong: Tavaszi hó, 1983

Nos, bár nem nonfiguratív, minden bizonnyal a „lakberendezési boltba illő” festmények közé sorolja Földes például Wu Guanzhong egyik munkáját, hiszen nem emeli ki közülük. Wuról, akit sokan a modern kínai festészet  megalapítójának tartanak, a kritikus valószínűleg még nem hallott, és itt most nem is ismertetném a munkásságát, egy adatot azonban közölnék róla: 2011-ben a festményei a nemzetközi aukciókon 221 158 432 dollárnyi (48 milliárd forintnyi) bevételt termeltek, s ezzel a világ hatodik legnagyobb összeget hozó művésze volt. A fentihez hasonló méretű, témájú, keletkezési idejű képei 10-20 millió dollárért szoktak elkelni, többért, mint manapság egy Andrássy úti bérpalota vagy egy népszerű magyar hírportál. (Mellékesen megjegyzem: az összbevételi lista első, második és ötödik helyezettje is 20. századi kínai olaj- és tusfestő volt – éppen olyasmiket festettek, mint amiket ezen a kiállításon látni –, közéjük csak Warholnak és Picassónak sikerült befurakodnia). Zeng Fanzhi (akinek képéhez Földes ezt a sziporkát fűzte: „Ez egy ilyen modern festmény, de legalább nem rendszerellenes”) 57 milliót hozott csak 2011-ben. A kiállításon nemigen találunk nemzetközileg nem jegyzett művészt, jó néhányan közülük egymillió felett teljesítettek, dollárban, csak tavaly. Érdemes böngészni például ezt a kiadványt, a különböző globális toplistákon bőven találkozhatunk a kiállításról ismerős nevekkel, már ha hajlandók vagyunk Ai Weiwei mellett más kínai nevét is megjegyezni. Természetesen egyáltalán nem hiszem, hogy a pillanatnyi árbevétel, vagy az, hogy monográfiák tucatjai jelennek meg róla, komolyan minősítene egy művészt, de azért lakberendező-dekoratőrnek leírni az itt látható művészeket enyhe túlzás.

3.21_Zeng Fanzhi_C+şm n+ęlk+-l.jpg
Zeng Fanzhi: Cím nélkül, 2006

Ami a fenti mondat második részét illeti, vagyis hogy a kínai elvtársak nem igazán szeretik a modernkedő izéket, van egy rossz hírem. Földes (és más kritikusok is) abban a tévhitben élnek, hogy a kínai állam a hagyományos, unalmas, egysíkú propagandaművészeteket támogatja, míg a „valódi” kortárs művészeket csupán megtűrik, sőt néha üldözik, annak ellenére, hogy igazi értéket ők hoznak létre. A helyzet az, hogy ez nem igaz. A kínaiak már rég rájöttek, hogy rendkívül pezsgő kortárs képzőművészeti szcénájuk jó dolog, önmagában is, és hogy a modernkedő izék is jók. Sőt, növeli az ország presztízsét, puha erejét, segít Kína új imidzsének megteremtésében. Ennek megfelelően a leglilább alkotók is kaphatnak állami ösztöndíjat, kiállítási lehetőséget; a kínai nagyvárosok egymással versengenek abban, hogy ki tud trendibb kortárs művészeti galériát építeni, menőbb művészeti fesztivált, vásárt, bi- vagy triennálét szervezni. A nagy nemzetközi kiállításokra – például a velencei biennálékra, amelyeket Földes jól ismer – olyan ultrahiperszuperkortárs műveket küldenek ki, kormányzati pénzen, hogy a legkeményvonalasabb New York-i vagy londoni kurátor is csak csettinteni tud, ha meglátja őket. Az „igazi” kortárs művészek éppen olyan részei a mai kínai hivatalos művészeti életnek, mint az olaj- vagy tusfestők – ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a tény, hogy a Földes által említett két jó és egy rossz kínai kiállítás mindegyikének kurátora ugyanaz a kultúrcár volt. Ha propaganda az ilyen jellegű országimázs-javítás, akkor Földes András bizony csúnyán bevette azt a propagandát, amelyet a felvilágosult Bécsben látott.

És egy másik rossz hír: jobb helyeken, például Pekingben, azt a Földes által használt brosúrát, miszerint intermediális munka = jó, olajfestmény=rossz; videóművészet=jó, tusfestészet=rossz; installáció=jó, bronzszobor=rossz, már egy-két évtizede kidobták, az ilyesmi csak kisebbségi érzésekkel küzdő kelet-közép-európai kulturális szakírók veszik komolyan. Az ilyen doktriner marhaságokon a kínaiak már rég túl vannak. Ők pontosan tudják, hogy egy figurális olajfestmény is lehet jó, s egy lószarból és villogó LCD-képernyőkből készült intermediális alkotás is lehet rossz.

***

3.18_Meng Luding_Elemi sebess+ęg No 19.jpg

Meng Luding: Elemi sebesség, No. 19., 2008

Földesnek nemcsak a képekkel, hanem azokkal a falszöveg-részletekkel is problémái vannak, amelyeket mégiscsak elolvasott. Jót derül például a tájképfestészetet bemutató részleg bevezető szövegének egy mondatán, mely szerint „az 1970-es évek végétől a természet és az ember harmonikus egységének eszméje újjáéledt”, majd felsorolja az unalomig ismert – egyébként igaz – közhelyeket az elmúlt évek kínai természetpusztításáról, gátépítéseiről, szénbánya-katasztrófáiról stb. Csakhogy az idézett mondat nem a valóságra, hanem a kínai tájképfestészetre vonatkozik, ami azért két külön dolog. A szöveg lényege: az ezeréves kínai tájképfestészet nem törekedett valós tájak objektív ábrázolására, hanem jórészt fiktív és idealizált vidékeket örökített meg, szigorú szabályrendszer szerint, amelynek fontos eleme volt a természet részeként létező embernek és magának a természetnek a harmóniája. Az 1950-es évektől aztán tájat csaknem kizárólag az ember hódításának tárgyaként lehetett ábrázolni. Az 1970-es évektől nem történt más, mint helyreállt az évezredes rend, amikor a kínai tájképfestők megint sosem létezett hegyeket, sose látott vizeket, idealizált, emberi beavatkozástól mentes vidékeket kezdtek festeni, amelyekbe az ember és építményei harmonikusan beleolvadtak. Soha nem volt szó arról, hogy a kínaiak a valóságban a festői eszményeik szerint éltek volna a természettel – például a kínai erdőket jórészt már ezer éve kiirtották. A tájképfestészetnek azonban kimondott célja volt, hogy ne sok köze legyen a valósághoz. Másképp fogalmazva: ha egy idilli tájképnek az a címe, hogy Csermely a Csingcsangcsung-hegyen, és történetesen tudjuk, hogy a Csingcsangcsung-hegyet rég elbontották a bányászok, és a helyére egy bazi nagy gáztározót építettek, akkor sem vádolhatjuk a festőt hazugsággal, mert ő azt festette le, ahogy a Csingcsangcsung-hegy ideáját magában látja – épp ez a kínai tájképfestészet lényege. Mindez a falszövegből egyébként kiderül, csak figyelmesebben kellett volna olvasni. Csodálom egyébként, hogy a „verik a tibetieket”, „rombolják a környezetet”, „megsértik az emberi jogokat” stb. közhelyek mellett a kritikus nem sorolt fel még néhányat a kínaiakról: „gyerekeket dolgoztatnak”, „hamisítják az iPhone-t”, „direkt mérgezik a csecsemőtápszert", „el akarják foglalni a világot".

2.16_Lin Rongsheng_T+íj az es+Ĺs +ęvszakban No 17.jpg
Lin Rongsheng: Táj az esős évszakban, No. 17.

A történeti részt elejének falszövegében szereplő alábbi mondatok szintén nem tetszenek a kritikusnak: „A Deng Xiaoping által 1978-ban meghirdetett »reform és nyitás politikája« új korszakot hozott a hazai képzőművészeti életben is. Újjászerveződött az intézményrendszer, megszűntek a kötöttségek, az alkotók pedig szabadon kísérletezhettek.” Az, hogy ’78 után új korszak kezdődött, és hogy újjászerveződött az intézményrendszer (például tíz-egynéhány év után újranyíltak a művészeti főiskolák és múzeumok), nehezen lenne vitatható. Persze a baj nem ezzel van, hanem a „szabadon kísérletezhettek” kifejezéssel. Elő is kerül gyorsan egy harminc évvel későbbi aduász: Ai Weiwei – az egyetlen kínai művész, akit Földes név szerint ismer. A „szabadon” persze valóban túlzás – ebben Földesnek igaza van –, a kontextust azonban a szöveg előző mondataiban említett kulturális forradalom adja meg. Ehhez képest katarzist jelentett számukra, amikor egyrészt egyáltalán festhettek, másrészt pedig feldolgozhatták saját szenvedéseiket és mindazt, amit az elmúlt évtizedekben láttak – lásd a sebhelyek irányzatáról írtakat. Érdemes megnézni a korabeli országos művészeti kiállítások anyagát: néhány hónap alatt szó szerint a semmiből elképesztően gazdag művészeti élet bontakozott ki, persze nem mentesen a minden kezdetre jellemző tapasztalatlanságtól, ma már megmosolyogtató naivitástól, illetve a giccstől. Pucér nőket (ekkor még) nem lehetett festeni, és arra is egy évtizedet kellett várni, hogy fiatal tehetségek Mao elnökre bajszot ragaszthassanak, de egyébként rendkívül pezsgő, nyitott időszak volt ez – a korábbiakhoz képest mindenképpen.

Visszatérve Ai Weiweire: az ő példája igen jól illusztrálja hatalom és művészet bonyolult viszonyát Kínában. Kínai viszonyok között fontos, hogy édesapja, Ai Qing az ’50-es évek ünnepelt kommunista költője volt, aki már 1941-től Yan’anban élt Maóék bázisterületén. Az ’50-es évek végén, érdemei ellenére – mint az írók nagy részét – őt is vidékre száműzték, fiai is itt nőttek fel. 1975-ben hazatérhetett, ’79-ben hivatalosan rehabilitálták, s újra a a hivatalos művészeti élet fontos szereplője, a Kínai Írószövetség alelnöke lett. Ezekben az években vette újra a kezébe Kína irányítását az a gárda, amelyet az ’50-es vagy ’60-as években meghurcoltak, így Ai Qinggel együtt valamennyi még életben lévő régi kapcsolata is hivatalba került. Ding Ling például, az az írónő, akinek megvédéséért Ai Qinget annak idején megbüntették, az Írószövetség másik alelnöke lett; Wang Meng pedig, akit velük egy időben száműztek, hamarosan egészen a kulturális miniszterségig vitte. Talán nem csoda, hogy 1978-ban Ai Weiwei egyike volt annak a maroknyi diáknak, aki megkezdhette tanulmányait az ekkor újrainduló Pekingi Filmművészeti Főiskolán (olyan zsenikkel együtt, mint Zhang Yimou és Chen Kaige). Ugyanebben az évben több társával együtt megalapíthatta a korai avantgárd Csillagok (Xingxing) művészeti csoportot. Ez rázós történet volt: első kiállításukra, mivel a Kínai Művészeti Galériába nem engedték be őket, egy parkban került sor 1979-ben, de aztán a rendőrök innen is elküldték őket. 1980-ban hivatalosan is regisztrálták a csoportot, ekkor már kiállíthattak a Galériában, e tárlatukat 200 ezren látták. Politikai tevékenységük miatt gyakran meggyűlt a bajuk a hatóságokkal, de komoly bántódásuk nem esett (tudom, ilyenkor jön a vicc: „persze, hiszen akár közéjük is lövethettek volna”, ami jogos, de nem árt tudni, hogy '78 előtt tényleg konkrétan közéjük lőttek volna). A csoport végül 1983-ban hatósági nyomásra feloszlott. Ai Weiweit még ez előtt, 1981-ben az első kínai diákok egyikeként Kína az USA-ba küldte egyetemre – ez ebben az időben Kínában nem kis szó volt. Később féltestvére, Ai Xuan is Amerikában tanulhatott. 1993-ban Ai Weiwei végleg hazatért, és a kínai kortárs képzőművészeti élet egyik fő szervezője lett, galériák, építészeti irodák, stúdiók alapítója, könyvek kiadója. Többször képviselte a népi Kínát a velencei biennálékon és egyéb nemzetközi kiállításokon, sztárja (és botrányhőse) volt a hivatalos kínai kiállításoknak, például a kantoni triennáléknak. Fontos állami megrendeléseket kapott (pl. Jinhua Építészeti Park Zhejiangban), s arra is felkérték, hogy vegyen részt az új Kína szimbólumának, a Pekingi Nemzeti Stadionnak a megtervezésében – nem éppen az a megbízás ez, amit egy tőrőlmetszett ellenzékinek adni szokás. Kínában legalábbis.

PicLib2008081211085179282.jpg

Kang Jianfei: Új Peking - a Madárfészek, 2007

Ai Weiwei – érthető módon – mindig is szeretett beszólogatni a hivatalnokoknak, de ez művészeti tevékenységét sokáig nem zavarta. Végül 2008 után a botrányos minőségű sichuani iskolaépületek összeomlása miatti fellépése után mérgesedett el a viszony közte és a hatóságok között, ezzel pedig egyrészt világsztárrá vált (persze nem feltételezem, hogy emiatt csinálta volna), másrészt a hatóságok komolyan zaklatni kezdték – a részletek jól ismertek. Mielőtt a neki világhírt hozó politikai tevékenységét megkezdte volna, nagyjából azt csinált, amit akart, ingázott New York és Peking között, egyszerre volt különc kívülálló és a rendszer része, a Kínai Népköztársaság kúl arca a külvilág felé. Ai Weiwei rendkívül tehetséges és bátor művész, és a jogsértéseket semmi nem menti. Története ugyanakkor azt jelzi, hogy élet, művészet, politika, hatalom sokkal összetettebb dolgok, Kínában is, mint ahogy azt itt elképzeljük. Ráadásul őt azonosítani a mai kínai művészettel – nettó ostobaság. (Némileg az az érzésem, hogy Ai Weiwei annak a szimbóluma – a független, nyugatpárti, felvilágosult, demokrata stb. kínai értelmiségnek –, amit a Nyugat nagyon szeretne, ha lenne, de ami alig van. Szemben a nacionalista, izolacionista, USA- és Nyugat-ellenes, a kínai kormányt annak nyugatpártisága miatt kőkeményen támadó értelmiségiek és fiatalok tízmillióival, akik nagyon is vannak, aki szerint Mao alatt jobb volt, de akiknek szólásszabadságáért valahogy nem szokás mifelénk olyan nagyon aggódni.)

***

3.8_Zhao Junsheng_Mutatv+ínyosok a h+şdon.jpg
Zhao Junsheng: Mutatványosok a hídon, 2006

A fentiekben esztétikai kérdésekkel egyáltalán nem foglalkoztam, fogalmam sincs, hogy egyes művek jók vagy rosszak, és azt sem tudom megítélni, hogy maga a kiállítás jó-e vagy rossz. Személyesen a Hagyomány és megújulás kiállításon sok mű tetszik, sok nem. A második és harmadik részt túlzsúfoltnak és egyenetlennek érzem. Egyes irányzatok felülreprezentáltak, míg más fontos irányzatok – amelyek pedig belefértek volna a technikai keretekbe – egyáltalán nem jelennek meg. Minderről nyugodtan lehet vitatkozni, és az ellen sincs kifogásom, ha valaki azt mondja, hogy az egész kiállítás, úgy ahogy van, semmit nem ér. Az az állítás is vitaalap lehet, hogy a tekintélyelvű kínai pártállamban rendszeren belül egyáltalán nem születhet jó művészet. Bármit lehet mondani – ha vesszük a minimális fáradságot, hogy megértsük, amit látunk.

Amit azonban nem lehet – pontosabban lehet, de nem érdemes –, az az igénytelenségünkkel való hencegés több tíz- vagy százezer olvasó előtt. Úgy nem lehet megítélni egy festményt, hogy azt sem tudjuk, mi van rajta – kényszermunkás vagy vidám paraszt, termelési napló vagy titkos szerződés, a munka hőse vagy leépítés fenyegette szerencsétlen melós. Úgy nem lehet megítélni egy 1978-as képet, hogy lila gőzünk sincs arról, mi volt '78-ban Kínában. Úgy nem lehet kritikát írni, hogy összeszedünk egy csomó olcsó közhelyet, akár relevánsak, akár nem, és ráömlesztjük őket olyan emberek alkotásaira, akiket nem ismerünk, és akiket nem is kívánunk megismerni.

Ha ezeket az alapvető tudnivalókat tisztáztuk, nekiláthatunk beszélni a művekről és a kiállításról – az azonban nem megy, hogy odabiciklizünk, az első teremben megállapítjuk, hogy ezek kommunisták, elhúzunk, aztán felböfögünk mindent, amit amúgy idült kommentelők amúgy is nap mint nap elismételnek a Kínával kapcsolatos hírek alatt.

3.32_Li Xianhai_Keserves +¦t k+Âz+Âs tiszta forr+ís ÔÇô az id+Ĺskor harm+-ni+íja.jpg

Li Xianhai: Keserves út, közös tiszta forrás, 2009

Földes András cikkét látszólag túlreagáltam, hiszen egy láthatóan negyven perc alatt összedobott nyegle fikázás nem ér meg ennyit. Mégis fontosnak tartottam válaszolni, mert a magyar közvéleményben meglepő mennyiségű ostobaság (pozitív is, negatív is) terjed Kínával és a kínaiakkal kapcsolatban – és ez részben éppen a felszínes cikkek, tudósítások, kritikák miatt van, amelyeket olyan emberek írnak, akik nemhogy nem tudnak semmit a témáról, de nem is akarnak semmit tudni róla. Kínát meg kell ismernünk, akár tetszik, akár nem, akár szimpatizálunk a kínaiakkal, akár nem – mert magyar kormányok jöhetnek-mehetnek, sőt idővel talán kínai kormányok is, de Kína ott marad. S ha nem próbáljuk meg reálisan látni, magunkkal cseszünk ki.

(A szerző Kína-kutató, nyelvi lektorként és szakmai tanácsadóként részt vett a Hagyomány és megújulás című kiállítás előkészítésében.)

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr14746402

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Ez neki kínai – az Index kiállítás-kritikájáról 2012.09.07. 22:39:01

Egyrészt az Index újságírója fontos kérdéseket feszeget, másrészt tökéletesen félreértelmez mindent, amit lát.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

arongeri 2012.09.05. 09:27:25

Jó ez a cikk, de felmerül a kérdés, hogy ezek a háttérinfók ki vannak-e mind téve a képek mellé is. Mert ha nem vagy csak egy részük, akkor teljesen felesleges Kína megértéséről papolni.

Lavrentyij Pavlovics Berija (elhunyt) (törölt) 2012.09.05. 09:30:10

@caralho voador: A naponta azért túlzás. De egyszer tényleg pofánvághatná valaki úgy, hogy a taknya menetet vágjon a nyakára.

Alfőmérnök 2012.09.05. 09:34:04

A legviccesebb ebben a Salát-Földes meccsben (amiből egyértelműen Salát került ki győztesen), hogy egyikük sem írt a másik posztjához kommentet.
Mellesleg Földes "válaszának" már a második mondata aljas, mivel egy leleplezést tartalmaz.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2012.09.05. 09:38:33

@Lavrentyij Pavlovics Berija:

Szerintem téved. Meglehet, hogy Földes tökhülye, semmi tudása nincs, viszont nagyon is combos elittudata van. Ez (mármint az elittudat) és doktrinersége épp elég ahhoz, hogy megmondó szerepét betöltse.

Próbált maga MSZMP- vagy KISZ-funkcionáriusokkal egyezkedni a nyolcvanas évek első felében (mondjuk, úgy '87-88-ig)? Ugyanolyan mentalitással találkozott volna, mint ezeknek a földeseknek a mentalitása.

ü
bbjnick

jose maria padilla · http://gozdom.blogspot.com/ 2012.09.05. 09:39:36

@bbjnick:
földes elittudata nem ideológiai. ha érted mire :))

Alfőmérnök 2012.09.05. 09:40:12

@bbjnick: "Próbált maga MSZMP- vagy KISZ-funkcionáriusokkal egyezkedni a nyolcvanas évek első felében (mondjuk, úgy '87-88-ig)?"

Akkor szerveztek be?

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2012.09.05. 09:44:38

@jose maria padilla:

Szerintem abban a körben, ahol a tárgyalt skribler is mozog, ezek az elittudatok nem válnak egyértelműen szét: úgy is mondhatnánk, hogy egyik a másikból következik, ill. kiegészíti egymást:-)

ü
bbjnick

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2012.09.05. 09:51:24

@tistedur:

"te meg mavo tökéletesen példázzátok a szekértáborok elfogultságát. ez van, nem muszáj szeretned." --- írod.

Fordítva tetszel ülni a lovon:-) Hármónk közül leginkább terád jellemző egyfajta szekértáborhoztartozás-mentalitás:-) Ugyan a szekértábort, amihez tartozol, erősen jellemzi egyfajta függetlenségmítosz (de ebben a mítoszban hinni, maga is a szekértáborlakók egyik legkarakteresebb jellemzője):-)

Ugyan milyen szekértáborhoz tartozna szegény @mavo? Az elmeroggyantak szekértáborához? Vagy én, aki rendre mindenkivel konfrontál((ód)ik), akivel csak kapcsolatba kerül és leginkább a különféle szekértáborok lakóit ingerli?

ü
bbjnick

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2012.09.05. 09:54:06

@Alfőmérnök:

:-D (...) :-D (...) :-D ...

ü
bbjnick

Diocles 2012.09.05. 10:02:26

@Alfőmérnök:

"A legviccesebb ebben a Salát-Földes meccsben (amiből egyértelműen Salát került ki győztesen), hogy egyikük sem írt a másik posztjához kommentet.
Mellesleg Földes "válaszának" már a második mondata aljas, mivel egy leleplezést tartalmaz."

Igen, és ha jól tudom, ez konkrétan BŰNCSELEKMÉNY, amely nagy nyilvánosság előtt lett elkövetve. Névvel, index-címlapon.

Persze Jo Tunder jóvoltából már lassan az egész ország tudja az összes mandi-szerző kilétét, felmenőit, munkahelyeit, de ő ezt legalább nem index-címlapon tette.

tistedur 2012.09.05. 10:14:10

@Lavrentyij Pavlovics Berija: mármint kk&tt stílusát?
de, ezt érdemelte.

tauglich · http://tauglich.blog.hu/ 2012.09.05. 10:50:17

@tistedur: ó, az amiktól és az ami közízléstől egyáltalán nem áll messze a szocreál kifejezésmódja és érzelemvilága. És akkor most tegyük zárójelbe ennek pandantját, az absztrakt expresszionizmust, vagy a pop artot. Elég csak bizonyos történelmi filmjeikre gondolni, ahol egy-egy hős simán behelyettesíthető a német géppuskafészek nyílását betakaró Oleg Kosevojjal. Ha jutok még ma erre és igény is van rá, szívesen linkelek festészeti analógiákat is.

Lavrentyij Pavlovics Berija (elhunyt) (törölt) 2012.09.05. 14:09:23

@bbjnick: A párt és kisz funkcikat megúsztam, bár az a néhány vérkomcsi tanár, akiket el kellett viselni, épp elég volt.
Földes az a típus, mint TWA. Kurva nagy arc, de nincs igazán ideológia mögötte (az hogy tetszik neki az Atlasz vállat von, az nem ideológia).

@tistedur: Én erre a stílusra gondoltam:
"gondolod, te takony, ha radnótit húzod a fedetlen szemérmed fölé takarónak, akkor nem látszik, hogy nyálcsorgatva matyizol?
tahó kritikát/lófaszt kritika/ írtál és kész, inkább kussolj!"

Kínai még a tüntetésfikázó cikkeiben is emelkedettebben ír, mint Földes.

Kovácsné · http://kovacsne.blog.hu 2012.09.05. 14:54:46

@Sárga Király: Ez azért így nem egészen korrekt, mert semmilyen művészeti alkotás nem értékelhető önmagában, kulturális és történelmi háttérinformációk nélkül (pl. a barlangrajzra is mondhatom azt, hogy vazze, ilyet az óvodás lányom két perc alatt összehoz). A "tetszik" - "nem tetszik" az nem a művészet, hanem a lakberendezés tárgykörébe tartozik. Minél messzebb áll tőlünk egy adott kultúra, annál többet kell róla tudnunk, hogy véleményt formálhassunk valamelyik termékéről. (Pl. az óvodás lányom is elénekelte a "Mennyből az angyalt" a kriptában, mert kulturálisan csak annyi volt meg neki, hogy égnek a gyertyák, tehát karácsony van)
Volt pl. a Műcsarnokban egy thai művészetet bemutató kiállítás, amiről képtelen voltam bármit is gondolni (azon kívül, hogy valami iszonyúan idegen, teljesen rejtélyes dolgot látok) mert semmiféle információt nem nyújtottak az értelmezéshez (lehet, hogy volt hozzá valami könyv vagy útmutató, de a falon csak a művek címeit találtuk meg). Ha írtam volna erről a kiállításról egy cikket, hogy "Szerintem ez egy baromság", ugyanazt a szellemi szintet képviseltem volna, mint akik pl. "erkölcstelen idegbeteg alkotásnak" titulálják a nagyfaszú afrikai szobrot (:

Carlos> · http://banana-daiquiri.blog.hu 2012.09.05. 16:12:40

1.
Földes eredeti cikke szokás szerint hanyag, felületes, sok ponton támadható, de azért alapvető képzőművészeti (és nem Kína-történeti) igazságtartalma van.

2.
Salát Gergely beveti saját szakterületét (Kína-kutató), hogy ahol csak tudja meghazudtolja, komolytalanná tegye Földest (ezt sikeresen teszi), azonban a képzőművészethez, ami egy egészen más szakterület, még Földesnél is jóval kisebb szakértelemmel bír. Persze ez az írásával szimpatizálókat nem zavarja, hiszen az általános közvélekedésnek megfelelően úgy képzelik, hogy ilyen szakterület nincs is, az csak humbuk.

Salát egyébként maga is érzi, hogy a saját érvelése is fél lábon áll, és a másik szakterület (ami jelen esetben ráadásul a mértékadó, a téma szempontjából) - a képzőművészet - oldaláról bárki ugyanúgy nevetségessé teheti őt tájékozatlansága miatt, mint ahogy tette ő Földessel történeti alapon, ezért a végén "hátrább húzza az agarakat", a következő bekezdéssel:
"A fentiekben esztétikai kérdésekkel egyáltalán nem foglalkoztam, fogalmam sincs..."

Itt lényegében ki is derül, hogy a kiállítás képzőművészeti súlyáról még ő sem mondott egy szót sem érdemben, csupán Földes hozzáállásának fogyatékait sikerült bizonyítania hosszú elemzésével.

3.
Földes válasz cikke továbbra is felületes, azonban tartalmaz néhány praktikus ellenérvet is Salát állításaival szemben, de efölött már az időközben felhevült szurkolói olvasói attitűd észrevétlenül siklik át.

Javaslom mindenkinek Radnóti korrekt összefoglalóját, ha unjuk már az ostoba okoskodást:

www.revizoronline.com/hu/cikk/4121/hagyomany-es-megujulas-kinai-muveszet-az-ezredfordulon-a-kinai-nemzeti-muveszeti-muzeum-valogatasaban-szepmuveszeti-muzeum/?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201209

Alfőmérnök 2012.09.05. 16:57:28

@tauglich: Csak jelzem, hogy engem érdelnének a festészeti analógiák (mert én nem ismerek ilyeneket).

tistedur 2012.09.05. 17:27:05

@Lavrentyij Pavlovics Berija: grift stílusa olyan, amilyen. nekem ez egy kicsit sok.

Alfőmérnök 2012.09.05. 18:35:12

@tauglich: Kösz. A nevét nem ismertem (vagy igen, csak nem tudtam volna megmondani, hogy kicsoda), de a képi világát igen.
Találtam egy érdekességet:
thepseudonewsproject.files.wordpress.com/2012/01/nrockwell_russian_schoolroom_1976.jpg%3Fw%3D594%26h%3D239

AbsolutGeist 2012.09.05. 19:14:00

@salát gergely: Jó ez a cikk, nagyon jó, éppúgy mint az oktatásos Kínai Kálmán-féle.
Az index összekaphatná magát az üres szellemeskedések, a mindenen fintorgás helyett.

A baloldaliságról KK-TT írt cikk viszont hányadék volt, meg általában a többi balos fikázó is, hacsak nem torz paródiának szánod.

Lavrentyij Pavlovics Berija (elhunyt) (törölt) 2012.09.05. 19:42:56

@tistedur: Az első mondatot tudjuk be fixációjának (biztos már csak a lámpást tudja tartani, azért ír így), a második mondata viszont telitalálat.

tistedur 2012.09.05. 20:10:53

@Lavrentyij Pavlovics Berija: ha grift itt ír hasonló stílusban, vagy odaát a jósdán olyasvalakinek, aki "netes" ismerős, akkor semmi bajom ezzel. ha ismerik egymást földessel, akkor sincs semmi bajom. :)
így beköszönni viszont valahová, nekem kicsit erős, még akkor is, ha igaz :)
(de nekem nem volt gyerekszobám, nem tudom, hogy van ez polgári körökben :P)

tistedur 2012.09.05. 20:12:14

@tauglich: ezek plakátok :) és nem tudsz meggyőzni az ellenkezőjéről :)

Lavrentyij Pavlovics Berija (elhunyt) (törölt) 2012.09.05. 21:04:13

@tistedur: Földes elég agresszíven reagált SG cikkére, ráadásul irlezett a faszszopó. Ezután simán megérdemel egy ilyen beszólást. (A jósda beépített doktorától már megkapta az aberrát jelzőt)
Ön szerint az őrmi polgár?

@tauglich: Nem tudom megmagyarázni, de nem igazán érzem az analógiát a szocreállal.

tistedur 2012.09.05. 21:11:53

@Lavrentyij Pavlovics Berija: szerintem grift és alteregói elmejátékok :) néha szórakozatóak és érdemes olvasni a hozzászólásaikat, néha meg unalmasak és kicsit önismétlőek :)
ami földes irl-ezését illeti, nem tudom mire gondol.
ez az egész - a második földes cikktől kezdve - engem az ovisokra emlékeztet, amikor elkezdik egymás homoksütijeit széttaposni.

Lavrentyij Pavlovics Berija (elhunyt) (törölt) 2012.09.05. 21:23:18

@tistedur: Szerintem se olyan nagy fasiszta az őrmi, mint ahogy mutatja. A polgár/libi-pukkasztásai néha egész viccesek.

Azzal indít, hogy SG=KKTT. Az egy dolog, hogy ezt kb. minden mandarin kommentelő tudja, de ettől függetlenül nem lenne szabad beleordítani a világba: elég kicsi az esélye, hogy úgy jár mint tölgy, de ettől függetlenül patkányság.

A legszebb az, hogy ez a fasz Földes azt hiszi, hogya törzskommentelők SG kérésére szóltak be neki.

tistedur 2012.09.05. 21:40:18

@Lavrentyij Pavlovics Berija: az őrmi falangista, nem duceja, caudillőja van :) az is biztos, hogy más vérét szívesen adná a hazáért :)
az az igazság, hogy nekem mint"patkányblogosnak", ahogy így kedvesen nevezett itt valaki, fel sem tűnt ez az irl-ezés, de valószínűleg csak amiatt amit mondott: itt a mandin majd mindenki tudja ezt :)
legyünk őszinték, a törzskommentelőket nem kellett kérni, mentek azok maguktól, mint (libsi)vérszagra gyűlő éji vadak, főleg miután kikerült a blogketrecbe az a második cikk :)

Lavrentyij Pavlovics Berija (elhunyt) (törölt) 2012.09.05. 21:47:18

@tistedur: Igaz, nem is lehetne fasiszta, azok nem voltak antiszemiták. Azonban nem ég akkora lánggal a faláng sem :)
Tényleg kommentel a patkányblogon? Én olvasni sem vagyok hajlandó.
A magas labdát lecsapni élvezetes, nem gondolja?

tistedur 2012.09.05. 21:55:16

@Lavrentyij Pavlovics Berija: jujj, ne tegye ezt velem :)
én sok mindent olvasok, és ha olyasvalamit látok, akkor kommentelek is. itt nem lehetett olvasni arról, hogy "A Millenáris Tudományos Kulturális Közhasznú Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság (be kell valljam, nekem ebből főleg a "kulturális nonprofit" jelzős szerkezet ragadta meg fantáziámat) pár napja értesítette az Eötvös Loránd Fizikai Társulat elnökségét, hogy a nevezett társulattal (pontosabban: ennek a múzeumot üzemeltető kft.-jével) kötött, a Csodák Palotája kiállítóhely üzemeltetését lehetővé tevő szerződését nem kívánja meghosszabbítani."
kommenteltem is ezzel kapcsolatban :)
a magas labdákat persze, hogy lecsapja az ember, de van amikor nem érdemes. :)

Lavrentyij Pavlovics Berija (elhunyt) (törölt) 2012.09.05. 22:02:46

@tistedur: Pedig lehet, hogy a végén belekerül az ilyen ország nincs szériába.
Van még pár ballibi blog a blog.hu-n, olyan is, aminek nem az a fő profilja, hogy kiszerkeszti az ellent.

Racionálisan nézve tényleg nincs értelme, de elhiszem, hogy jólesik belerúgni abba a faszba.

Alfőmérnök 2012.09.05. 22:10:03

@tistedur: A plakátok a szocreálra is jellemzőek.

jan 2012.09.05. 22:17:08

@Carlos>: Derek kiserlet, hogy dontetlenre hozd ki a Foldes-Salat meccset, de attol tartok, nem fog menni.

Foldes irt egy megalapozatlan kiallitas-kritikat: 0 pont. Salat irt egy megalapozott kiallitaskritika-kritikat: 1 pont. Vagyis Foldes-Salat 0:1, merkozes lefujva.

Az, hogy Salat nem ert a kepek esztetikai ertekehez, teljesen irrelevans, ugyanis o nem a kepek esztetikai ertekerol irt, hanem Foldes kritikajanak megalapozatlansagarol.

tistedur 2012.09.05. 22:29:18

@Lavrentyij Pavlovics Berija: mivel nem olvassa azt a blogot, most így négyszemközt, elárulom magának hogy ritkán szerkesztenek ki ellent. de komolyan. viszont vannak jó írások rajta. létezik az ország újjászervezésének arcai sorozat, az egész jól összevethető pl. az ilyen ország nincs is-sel ( mondjuk, amikor tündér szakmázni kezd, az nekem általában kínai, de valahogy túlélem)
ahol jönnek az érzelmek, ott nincs helye az értelemnek :)

tauglich · http://tauglich.blog.hu/ 2012.09.05. 22:30:11

@Alfőmérnök: érdekes, már-már olyan, mint egy hiperrealista festmény. Csak amíg a hiperreál kritikai cállal nyomja, ez inkább idealizál. Vagyafenetudja.

@tistedur: ó, jámbor ember vagyok, nem feltétlenül akarlak én meggyőzni. :) Mindazonáltal ezek propagandisztikus célokat szolgáló olaj-vászon képek, amik nyilván azzal a jól megfontolt szándékkal készültek, hogy ne pusztán egymagukban a falakon, hanem akár különféle nyomdatermékeken sokszorosítva továbbítsák a képek nyilvánvaló, illetve közérthető üzenetét. A plakátszerűség pedig általában jellemző arra a "klasszicista" iskolára, amit mind a szovjet, mind a göbbelsi német propaganda nyomatot a maga hivatalos festészetében. A festészeti eszközök pedig időnként meglepő rokonságot mutatnak a roosevelti, majd a hidegháborús amerikai propaganda festményekkel. Lásd fentebb, de hozok majd más példát is. És ezzel @Lavrentyij Pavlovics Berija: -nak is kívántam válaszolni. Persze igény szerint folytathatom részletesebben, de most rohadt fáradt vagyok. :)

tistedur 2012.09.05. 22:32:37

@Alfőmérnök: a kereskedelemre pedig még inkább :)
amit mondani akartam, hogy ezek a képek sokkal "plakátosabbak", mint egy sima, szocreálban megszokott, hasonló témájú kép.
(mondjuk valahányszor meglátom david horatiusok esküje c. képét, azonnal eszembe jut, hogy innen ered a szocreál :) )

tauglich · http://tauglich.blog.hu/ 2012.09.05. 22:39:33

@tistedur: ezt így tök jól látod. Viszont a szocreálnak elég sok fokozata van. A brezsnyevi időkre például zsánerszerű, impresszionisztikus szarok váltják fel a sztálinista klasszicizáló merevséget.

tistedur 2012.09.05. 22:40:49

@tauglich: akkor menj pihenni, és majd később még beszélhetünk erről :)
(bevallom őszintén én szeretem a plakátokat)

tauglich · http://tauglich.blog.hu/ 2012.09.05. 22:54:15

@tistedur: ó köszönöm, élek az engedélyeddel! :)

De azért ezt még idelinkelem nektek. Találtam az elte esztétika tanszékének a honlapján ezt az anyagot Regionalizmus kontra szocialista realizmus címen. Mondjuk van itt egy kis kavarodás, mert a social realism és a socialist realism rohadtul két különböző dolog, mindenesetre találtok jónéhány olyan festményt, ami ilyen-olyan módon, de megfeleltethető, vagy legalábbis rokonítható a kelet-európai szocreállal.

docs.google.com/viewer?a=v&q=cache:4l9Na2TvX00J:esztetika.elte.hu/doc/segedanyagok/kovacs_agnes/Regionalizmus_kontra_szocialista_realizmus.ppt+regionalizmus+kontra+szocialista+realizmus&hl=hu&gl=hu&pid=bl&srcid=ADGEESicp6i8_JXAD3WMH15hT0sDmsJQ-y8CmmIlptZXm_0IoMhmbuXmYTa5ndnY2m8YAABIUgrwY5GP_EaBMBqFkHqMtyhf8Xe4snkcwi4jYDRJ_0wh5wQk-nQOg4dPy18lpIvyzTv7&sig=AHIEtbRyeXq97FH-tq2fHo7kXJ1ynQK1SA

folyt.köv és jóéjt!

tomtyi 2012.09.06. 06:15:29

@Alfőmérnök:
"Fizessen elő az ÉS-re a jóédes kurvaanyjuk!"
Csak azért nem is éri meg, hogy folyamatosan ellenpéldákat hozzon az ember. :DDD

tomtyi 2012.09.06. 06:32:11

@Carlos>:

"Persze ez az írásával szimpatizálókat nem zavarja, hiszen az általános közvélekedésnek megfelelően úgy képzelik, hogy ilyen szakterület nincs is, az csak humbuk."
Ez a mondat meg teljesen felesleges, mert a hsz-ekben megközelítőleg sincs szó hasonlóról sem.
Azzal pedig, hogy Salát Földesi "értelmezésének" alapjait zúzza porrá, Földesi teljes "teljesítménye" kukázható. Olyan szinten nem volt köze a képekhez, mintha akvarell-kiállításon a freskófestészet technikáját kérné számon. Végül is mindkettőnek van köze vízhez.

tomtyi 2012.09.06. 06:32:59

@tomtyi:
Természetesen Földes, elnézést.

Carlos> · http://banana-daiquiri.blog.hu 2012.09.06. 11:31:46

@tomtyi: látod? Csak megerősítetted az állításomat.

tomtyi 2012.09.06. 14:29:49

@Carlos>:
Melyiket is?

Lavrentyij Pavlovics Berija (elhunyt) (törölt) 2012.09.06. 14:35:45

@tistedur: Lehet, hogy nem minden nap teszik, de tölgy biztos ki lett szerkesztve, és azt hiszem kínai is. Hartland kollega pedig talált jó pár irl-ezést a kommentek között, amiket erre szempontpuska törölt (azzal az ócska szöveggel, hogy eddig nem vette észre).
Továbbá Kettes tényleg a típus, aki megérdemelné, hogy "naponta vernék véresre katonai ruházatot mímelően öltözött, zord arcú fiatalemberek."
Az országot pedig ne akarják újraszervezni a pápai futóbolond egykori (?) lelkes hívei.

@tauglich: "Viszont a szocreálnak elég sok fokozata van. A brezsnyevi időkre például zsánerszerű, impresszionisztikus szarok váltják fel a sztálinista klasszicizáló merevséget. "
Lehet, hogy ezért éreztem nem szocreál jellegűnek a linkelt képeket?

Carlos> · http://banana-daiquiri.blog.hu 2012.09.06. 15:27:30

@tomtyi: ...hogy azt a tényt, hogy Salát sikeresen bizonyította (Kína-történeti ismereteivel) Földes milyen trehány cikket írt , arra nézve is bizonyítéknak véled, hogy ez a kiállítás rendben van.

Pedig a kiállítás képzőművészeti értéke valóban ahhoz áll közel, amit Földes vél. Mert ugyan Kína-történeti fogyatéka egyértelmű, a kiállítás képzőművészeti minőségének megítélésében még így is sokkal több rutinja van, mint Salátnak.

Ezért érdemes elolvasni a mindkét területen megfelelően magas tájékozottsággal bíró Radnóti írását. (ezt belinkeltem)

Továbbra is van tehát egy olyan "kortárs kínai képzőművészet" kiállításunk, amilyet komoly intézmény nem engedne ilyen címmel a falai közé. Mert az önmaguk (a szakma) és a közönség arcul köpésével egyenlő.

Ettől függetlenül, az erőltetett csúsztatásokat leszámítva, érdekes és informatív írás volt Saláté, csak ne keverjük össze a dolgokat!

Alfőmérnök 2012.09.06. 16:02:31

"Továbbra is van tehát egy olyan "kortárs kínai képzőművészet" kiállításunk, amilyet komoly intézmény nem engedne ilyen címmel a falai közé."

vö.

"Valójában ez egy kimondottan történeti jellegű összeállítás, amely azt mutatja be, hogy – a befogadó Szépművészeti Múzeum profiljához illő – hagyományos képzőművészeti ágak (olajfestészet, tusfestészet, szobrászat) milyen fejlődésen mentek keresztül 1978 óta. Ezért a kiállítás magyar alcíméből (Kínai művészet az ezredfordulón a Kínai Nemzeti Művészeti Múzeum válogatásában) ki is került a „kortárs” szó, hiszen azt mifelénk más irányzatok már lefoglalták (Kínában mások a nyelvhasználati szokások, de ebbe ne menjünk bele)."

Carlos> · http://banana-daiquiri.blog.hu 2012.09.06. 17:28:24

@Alfőmérnök:
olvastam ezt az érvelést, de sajnos hamis.

1. Ezt a kiállítást alapvetően nem történetiként hirdetik - Contemporary Chinese Art Exhibition. Még ha magyarul kicsit át is fogalmazták. És a hagyományos műfajokra vonatkozó kritériumot sem látjuk a koncepcióban.

2. Ezredfordulósnak sem nevezhető (ezt a fogalmat sehol nem értelmeznék ilyen tágan 2012-ben, majd talán 100-200 év múlva). A kiállítás 1/3-a még a szocreál körül forog.

3. és arra sem utal a cím, vagy a koncepció, hogy ez egy olyan speciális válogatás, ami nagyon minimálisra korlátozott társadalomkritikai kereteivel a mai Kínai Kommunista Párt igényeit reprezentáló művészetkép közvetítésére szolgál. Mert ugye ez lenne a korrekt hívószó, mit láthatunk majd itt, miért nézzük meg.

Valamint sehol nem magyarázza meg senki, hogy miért hiányzik a legtöbb mai, nemzetközileg elismert kínai kortárs képzőművész a válogatásból.

stb.

tomtyi 2012.09.06. 19:18:12

@Carlos>:
Bocs, de szerintem ha én csinálok valamit, és te azt úgy magyarázod a saját előítéleted alapján, hogy engem egyáltalán nem kérdezel meg, akkor a kritikád nem az általam létrehozott valamiről, nem rólam, hanem egyedül rólad fog szólni. És ha ezt valaki megjegyzi, attól neki még nem kell tudni megítélni az én tevékenységemet. Mert ő sem arról beszélt, hanem szintén rólad. Ha viszont ő megkérdezett engem, akkor már a valamiről és rólam is. De te még akkor sem rólam fogsz nyilatkozni.

tomtyi 2012.09.06. 19:35:26

@Carlos>:
De a véleményed a szélsőségekig elvíve azt is mondhatnád, hogy gyakorlatilag tök felesleges bármilyen művésznél, műnél a konkrét körülmények ismerete, bőven elég, ha valahonnan van valami homályunk, a többit meg magunk is odahugyozhatjuk. És a mi hugyunk érvényesebb lesz még annál is, amit esetleg a művek valójában közölni akarnának, ha nem ittunk volna olyan sok sört, hogy a feszítő érzés miatt türelmetlené váltunk a megismerésre.
Ilyet is lehet.

Carlos> · http://banana-daiquiri.blog.hu 2012.09.06. 19:36:23

@tomtyi: most már csak azt áruld el, mi az a "valami" (amit, ha én úgy magyarázok, akkor, ha valaki megjegyzi, az nem rólad, hanem rólam fog szólni, mert ő sem arról beszélt...)!

tomtyi 2012.09.06. 20:09:43

@Carlos>:
Tetszőleges művészeti alkotást helyettesíthetsz be ide, akármilyen, általad nem ismert, viszont számodra lényegtelen, figyelmet nem is érdemlő körülményekkel.

Alfőmérnök 2012.09.06. 20:13:24

@Carlos>: Nem láttam a kiállítást, így nem tudom cáfolni a címmel kapcsolatos kifogásait.
Annyit azonban megjegyeznék, hogy mondjuk én mielőtt elmegyek egy kiállításra, általában el szoktam olvasni a neten, vagy ahol elérhető, az ajánlókat. Pl.
www.szepmuveszeti.hu/web/guest/articleview?mi_layout_id=29.30&mi_article_id=1016

Carlos> · http://banana-daiquiri.blog.hu 2012.09.06. 21:05:00

@Alfőmérnök:
és ott megírták (én nem találom), hogy ez egy olyan speciális válogatás, ami nagyon minimálisra korlátozott társadalomkritikai kereteivel a mai Kínai Kommunista Párt igényeit reprezentáló művészetkép közvetítésére szolgál?
És hogy pl. ezért ne is keressük a legtöbb mai, nemzetközileg elismert kínai kortárs képzőművész munkáit?

Mert hogy ez a lényeg!

Ha ezt így csinálták volna, az egy szakmailag vállalható és érdekes kultúrtörténeti program lett volna.

2 éve láttam a bécsi MAK-ban egy Észak-koreai kiállítást, ahol lényegében ez volt a koncepció. Nagyon rendben volt.

Alfőmérnök 2012.09.06. 21:47:33

@Carlos>: "egy olyan speciális válogatás, ami nagyon minimálisra korlátozott társadalomkritikai kereteivel a mai Kínai Kommunista Párt igényeit reprezentáló művészetkép közvetítésére szolgál"

Na, ez az, amivel nem tudok vitatkozni, mivel nem láttam a kiállítást.
Az mindenesetre a szépművészeti honlapján található leírásból kiderül, hogy történeti jellegű (nem "kortárs"), valamint, hogy a művészek szocreállal való viaskodását is hivatva van reprezentálni ("Az alkotók IGYEKEZTEK szakítani a szocialista realizmus sablonos ábrázolásmódjával, s új irányzatok sokasága jelent meg. (...) A történelmi-politikai témák ábrázolása MELLETT az alkotók IGYEKEZNEK pontosan megörökíteni a villámgyorsan változó kínai valóságot" (kiemelés tőlem))

tistedur 2012.09.06. 21:56:06

@Carlos>: mondjuk ezt a kínai kurátortól kellene megkérdezned. a műveket nem a szépmű válogatta ki.
bőven lehet, hogy radnótinak igaza van abban, hogy ennyire taksálnak minket. mondjuk földes kritikáját olvasva, azt hiszem, hogy kicsit túl is becsültek minket a kínaiak.

tistedur 2012.09.06. 22:01:22

@Lavrentyij Pavlovics Berija: tudja, az ország újjászervezésének arcai sorozatban azok szerepelnek, akik a fidesz nem túl jól sikerült káderpolitikájának zászlóshajói, karavellái, esetleg ladikjai. :)
egyébként ott azt hiszem, sokan annyira utálják gyurcsányt, mint maga. és nem amiatt, mert annyira csalódtak benne.

Carlos> · http://banana-daiquiri.blog.hu 2012.09.07. 01:22:34

@tistedur: "mondjuk ezt a kínai kurátortól kellene megkérdezned. a műveket nem a szépmű válogatta ki."

Ja, hogy a kínai tehet róla? Lófaszt. Az, hogy a magyar fél letérdel a kínai nadrágjához, nyilván a dilettáns minisztérium kultúrpolitikai vircsaftja. Így kell egy szakmát kinyírni, hogy a politika bohócai silányítsák le a művészeti eseményt a repi fogadások és udvariaskodó gesztusok színvonalára (ahová ők egyébként helyén valónak is gondolják), mintegy belépőként valami "fontosabbhoz", amihez ugyanúgy nem értenek, tehát azt is elcseszik. Ez ma a tendencia.

Nézd meg mihez kezdett ugyanezzel a kínai kurátorral a MUMOK, a természetesen mellé állított saját kurátorával (Edelbert Köb). Salát is példálózik vele, pedig neki éppen hogy nem kéne.

Az, hogy ők ennyire taksálnak minket a kínaiak, egy dolog, de itt most éppen mi taksáljuk magunkat ennyire.

Azt hiszitek rajtatok kívül bárkit is érdekel ebben a történetben Földes? Azt hiszitek, hogy Földesre egy cseppet is tényezőként tekint a képzőművész-kurátor-művtörténész szakma? Földes, akivel itt azonosítani próbáltok valami kultúr-liberál embertípust, hogy aztán már kiterjesztve, az egész ellen győzedelmeskedjetek ideológiai alapon? Ez a frusztrált mellékszál lett itt a mandineren ennek a témának a vezérfonala. Persze erre van igény, és nem csak olvasói, de szerzői oldalon is.

tistedur 2012.09.07. 01:26:44

@Carlos>: ezt te most nagyon benézted kicsicsillag :)

Carlos> · http://banana-daiquiri.blog.hu 2012.09.07. 01:44:22

@tistedur: amelyik rész nem vonatkozik rád, azt ne vedd fel, kiscsillag!

tistedur 2012.09.07. 02:28:23

@Carlos>: akkor ne általánosíts :) és döntsd el, hogy mivel és miről vitatkozol.
földes cikkének egyetlen releváns, képzőművészethez kapcsolódó megjegyzése volt: a bécsi kiállítás színvonalasabb és "kortársabb" volt.
a többiért pedig azt kapta, ami kijárt neki.
az, hogy a kiállítás anyaga mennyire jó avagy nem, azt a kínai kurátoron kérd számon, azt meg el kellene fogadni, hogy kínának egyszerűen kicsik vagyunk. nem, hozzánk nem fogják elhozni azt az anyagot, amit bécsbe vittek. lehet rajta megsértődni. meg dolgozni azon, hogy egyszer ne így legyen. ez politika is, meg kultúra is.
tudod, engem ebből az egészből csak földes attitűdje érdekelt. ez az egész sértett "képzőművész-kurátor-művtörténész" hozzáállás viszont egyszerűen fájdalmasan mucsai.

mavo · http://polmavo.blog.hu 2012.09.07. 05:42:53

@tistedur:

na, mert ausztria olyan nagy. :)

mavo · http://polmavo.blog.hu 2012.09.07. 05:47:38

@tauglich:

no. tehát földesnek leges-leginkább igaza volt, és radnótit kicsit nehezebb lesz leindexezni. na, akkor ugorgyunk és őszinte gratulációm a mandiner falkájának. tényleg, őszintén. ahogy kórusban visítoztak a gyönyörtől, le a kalappal.

mavo · http://polmavo.blog.hu 2012.09.07. 05:53:21

tényleg, egyébként mi van saláttal, hogy miután korábban lehazudta, hogy ő kínai/trágár egyszer csak huss, a saját nevén ír ide?

mavo · http://polmavo.blog.hu 2012.09.07. 05:55:08

@mavo:

baszki, kifelejtettem azt a lehetőséget, hogy akad a mandinernél másik übertahó sinológus is. kicsit állok fél lábon, másik fruzsikájuk is lesz bazmeg.

tistedur 2012.09.07. 07:48:38

@mavo: ebből a szempontból, ausztria nagy :)

tauglich · http://tauglich.blog.hu/ 2012.09.07. 10:24:19

@Carlos>: "Az, hogy a magyar fél letérdel a kínai nadrágjához, nyilván a dilettáns minisztérium kultúrpolitikai vircsaftja. Így kell egy szakmát kinyírni, hogy a politika bohócai silányítsák le a művészeti eseményt a repi fogadások és udvariaskodó gesztusok színvonalára (ahová ők egyébként helyén valónak is gondolják), mintegy belépőként valami "fontosabbhoz", amihez ugyanúgy nem értenek, tehát azt is elcseszik. Ez ma a tendencia."

Az megvan, hogy a szintén közpénzből működtetett, a balfasz Földes szerint Kósa Lajos köpönyegéből kibujt Gulyás Gábor által igazgatott Műcsarnok intézményében, az Ernst Múzeumban milyen kiállítás tekinthető meg éppen ezekben a hetekben? Na, megvan, hogy azért nem minden fekete-fehér az amúgy tényleg necces honi hivatalos kiállítási gyakorlatban?

Amennyiben nem vagy képben, íme egy kis segítség az egykor tűrt, ma házi őrizetben dekkoló kínai fószer budapesti kiállításáról.

"Aj Vej-vej (1957, Peking/Beijing) sokoldalú, konceptuális beállítottságú, a társadalmi viszonyokat kritikusan szemlélő művész, aki a legutóbbi években vált a kortárs képzőművészet világszerte legismertebb alkotójává. Építészként, konceptuális művészként, szobrászként, fényképészként, bloggerként, twitterező, interjúkat készítő, kultúrkritikát gyakorló művészként a kortárs témák és társadalmi problémák érzékeny megfigyelője; nagyszerű kommunikátor és kapcsolatépítő, aki élettel tölti meg a művészet szerepéről vallott elképzeléseinket. "

mucsarnok.hu/new_site/index.php?lang=hu&t=680&curmenu=202

Más. Tudom hogy a szomszéd fűje mindig zöldebb, de az általad is emlegetett észak-koreai kiállításra ilyen-olyan okokból többnyire nyálcsorgatva özönlöttek a népek a bécsi MAK-ba. Hogy mennyire nem volt ott sem egyértelmű az észak-koreaiakkal közösen lebonyolított kiállítás fogadtatása, itt egy interjú a MAK igazgatójával.

derstandard.at/1271376865449/Blumen-fuer-Kim-Il-Sung-Es-war-ein-staendiges-Ringen-um-Vertrauen

Itt meg egy egészen kellemesen nyalifalizós ismertetőt olvashatsz, ami alapján az derül ki, hogy nem volt olyan egyértelmű a kiállítás kritikai jellege, sőt.

www.undo.net/it/mostra/106616

tauglich · http://tauglich.blog.hu/ 2012.09.07. 10:33:00

@Lavrentyij Pavlovics Berija: nyilván, hiszen általában a sztálinista időszak festményeivel azonosítja az ember a szocreál jellemző stílusjegyeit. Persze az is volt a szocreál aranykora, az észak-koreaiak például a mai napig ezt nyomják, lásd a fentebbi kommentemben idézett bécsi kiállítás anyagát.

Carlos> · http://banana-daiquiri.blog.hu 2012.09.07. 11:06:22

@tistedur:
1. "földes cikkének egyetlen releváns, képzőművészethez kapcsolódó megjegyzése volt: a bécsi kiállítás színvonalasabb és "kortársabb" volt. "

Ezt semmiképp nem mondanám. Földesnek a kiállítás megítélésében nagy vonalakban igaza volt, részleteiben sok ostobasággal és igénytelenséggel - ezekért kapott is részletes fejmosást.

Azonban nekiállhatnánk végigvenni ugyanilyen részletesen képzőművészeti(!) oldalról Salát cikkét is, pontról pontra bemutatni, hogyan igyekszik kína-történetei ismeretei mögé bújni, a rosszabbnál rosszabb képzőművészeti munkákat, vagy a repi érdekeket képviselő válogatást igazolni.

Megnézhetnénk pl. hogy az arató munkáslány képén képzőművészeti értelemben ugyan mit emel az, hogy őt a deportálás kényszerítette a földekre, nem az, hogy oda született, hogy az "1978. november 24." c. képen éppen nem a termelést ünneplik, hanem egy forradalmi kommunista reform kiindulópontját (92-es a kép, te jó ég), arról már nem is beszélve, hogy a kopott bögre a társadalomkritikai koncepció bizonyítéka, vagy hogy a tibeti család mosolyán el lehet gondolkodni kelet-ázsiai mosoly értelmezés szempontjából is, stb., stb.
A végeredmény ugyanolyan nevetségessé tenné Salátot, mint Földest.

2. Már elmondtam, nem a kínai kurátoron kell számon kérni a kiállítás minőségét.
A fidesz előtti 2-3 évben már eljutott addig a szakma, hogy így, ebben a formában nem engedte volna be ezt a kiállítást. És ez nem az mszp dicsérete, hacsak nem annyiban, hogy képesek voltak felfogni, hogy itt már nincs semmi keresnivalójuk. Nem kényszerített Kína minket, hogy repi utazókiállítás befogadásával kedveskedjünk.
Mint ahogy arra sem kényszerített minket senki, hogy a kínai tárgyalásokkor vegzáljuk és megalázzuk a magyarországi tibetieket.
Ezt önként csináljuk.

3. a mucsait itt most nem tudom értelmezni.

Carlos> · http://banana-daiquiri.blog.hu 2012.09.07. 11:46:27

@tauglich:
1. Ugyan világosíts már fel, hogy ha Gulyás Gábor nem Kósa Lajos köpönyegéből bujt ki, akkor mégis honnan! Annyi köze van a szakmához, hogy alig találkozott vele. A Műcsarnokban landolva is az volt az első dolga, hogy a szakma valódi képviselőjét/-it kihajítsa, a már MODEM-ben is rendszeresített technikájával, titoktartásra kényszerítő szerződés aláíratása mellett.

Szóval: láthatunk itt egy legitimációs kísérletezést a politikai-haveri ejtőernyős Gulyás részéről, ahogy próbálkozik a kultúrpolitikai és a szakmai oldalon is egy időben jó pontokat szerezni.
Ennek kifejezetten szánalmas kísérlete a "Mi a magyar" c. Műcsarnokos kiállítás

(erről olvashatsz kritikát itt:
magyarnarancs.hu/publicisztika/ki-kerdezi-miert-kerdezi-mi-a-magyar-tgm-kurti-tamas-gaspar-miklos-81394
)
...és egy sikeresebb, az Ernstes Aj Vej-vej néhány korai fotóját bemutató tárlat, aminek ugyan nagyobb a füstje, mint a lángja, de azért örülök neki.

2. Az Észak-koreai kiállítást természetesen társadalmi párbeszéd, szakmai viták, erkölcsi kérdés felvetése, stb. övezte Bécsben, úgy, ahogy kell egy kultúrára fogékony környezetben.

Te (ti?) komolyan azt hiszitek, hogy a vita hiánya a kívánatos, az együtt felállva vastapsolás?

Észak-koreai kiállítást máshogy nem lehet csinálni, csak állami-politikai reprezentációsat. Ez egy kultúrtörténeti kuriózum volt, bevállalták. Aztán vitáztak róla.
Kínait lehet máshogy is, naponta csinálják.

Lavrentyij Pavlovics Berija (elhunyt) (törölt) 2012.09.07. 12:41:46

@tistedur: Én csak azt tudom mondani, amit Kettes itteni irományaiból le tudok szűrni (a többi vincentes itt nem nagyon nyilvánul meg gazdpol. kérdésekben), az pedig a Bokrosi/Kóka/Bajnai-féle reformdüh.

@tauglich: Életkori okokból én inkább a brezsnyevi szarokkal találkoztam, a fent linkelt Norman Rockwell pedig ennél sokkal kidolgozattabbak.

tauglich · http://tauglich.blog.hu/ 2012.09.07. 14:11:54

@Carlos>: nézd, Gulyásról alapvetően az a véleményem, hogy filoszként nem igazán alkalmas a kurátori feladatra, bár a Messiásokat például láttam a MODEM-ben és az egy nemzetközi mércével mérve is jó anyag volt. A Mi a magyar? pedig egy kifejezetten gyenge kiállítás, bár látva azt az anyagot is, szerintem fele-fele arányban vannak a kritikai hangvételű cuccok, szóval a jelenlegi establishment felé történő benyalással egyáltalán nem vádolható a kiállítás. Ettől persze még gyengus az egész, tervezem is mindezt kifejteni egy posztban. De most nem ez a lényeg, nem ezért hoztam fel Gulyás nevét, hanem azért, mert a mostani hivatalos kultúrpolitika egyik végrehajtójaként a Szépműben látható repi kiállítással szemben és azzal egy időben bemutatja egy kínai ellenzéki fószer, szerintem egyébként rendesen túlspilázott munkásságát. Illetve annak egy részét. Pusztán ennek a kiállításnak a létével kivántam megcáfolni azon állításodat, miszerint "Az, hogy a magyar fél letérdel a kínai nadrágjához, nyilván a dilettáns minisztérium kultúrpolitikai vircsaftja." Dilettantizmus persze akad bőven, de nem minden fekete-fehér, még ha direkt úgy is akarod látni.

"A Műcsarnokban landolva is az volt az első dolga, hogy a szakma valódi képviselőjét/-it kihajítsa, a már MODEM-ben is rendszeresített technikájával, titoktartásra kényszerítő szerződés aláíratása mellett."

Erről van valami konkrét infód? Őszintén érdekelnének a részletek.

"Te (ti?) komolyan azt hiszitek, hogy a vita hiánya a kívánatos, az együtt felállva vastapsolás?"

Az ki az a ti?
Hónapok óta azt mantrázom, hogy totálgáz, amit a jelenlegi kultúrpolitika művel, többek között a képzőművészet területén. De ettől még nem fogok helyeselni a dilettáns Földes-féléknek, akik harcos Szabad Nép stílusban, majdhogynem teljes ismerethiánnyal, kis ölebként próbálnak bokára támadni. Faszom fog beállni közétek bármely oldalon is a ballibant-pszeudokonzerv lövészárok háborúba.

"Észak-koreai kiállítást máshogy nem lehet csinálni, csak állami-politikai reprezentációsat. Ez egy kultúrtörténeti kuriózum volt, bevállalták. Aztán vitáztak róla."

Érdekes. Korábbi kommentedben még úgy jellemezted azt az észak-koreai anyagot, hogy az egy "szakmailag vállalható és érdekes kultúrtörténeti program" volt. Amennyiben így gondolod és mint említetted, láttad is a kiállítást, meséld már el, hogy a MAK kiállítótereiben járkálva a festmények és építészeti makettek nyilvánvaló üzenetén túl milyen nyugati mércével mérhető kritikai magyarázat utalt arra a tényre, hogy egy máig létező, tetves sztálinista diktatúra művészetét bemutató kiállításon jársz? És gondold át, hogy ehhez képest vajon mitől vállalhatatlanabb a Szépműben látható anyag. Továbbá cáfolnám azon állításodat, hogy az inkriminált kiállításról ne folyna vita. Többek között itt is az zajlik, egy-két harcos és karcos libbant és jobber kommentelőt leszámítva, egészen szoft stílusban.

tauglich · http://tauglich.blog.hu/ 2012.09.07. 14:14:55

@Lavrentyij Pavlovics Berija: egyébként a bő másfél évszázados orosz festészeti hagyományokból kiindulva, brutálisan jó festőik voltak az oroszoknak a szocreál idején is, szóval egy kicsit lekicsinylő voltam ezzel a szarozással. :)

Lavrentyij Pavlovics Berija (elhunyt) (törölt) 2012.09.07. 14:19:08

@tauglich: :)

Egyébként ne reménykedjen abban, hogy Carlos-szal (a Sakállal) értelmesen lehet vitatkozni, igazi pirosbögrés seggfejről van szó.

tauglich · http://tauglich.blog.hu/ 2012.09.07. 14:55:20

@Carlos>: "Az Észak-koreai kiállítást természetesen társadalmi párbeszéd, szakmai viták, erkölcsi kérdés felvetése, stb. övezte Bécsben, úgy, ahogy kell egy kultúrára fogékony környezetben."

A vita többek között most házhoz megy, méghozzá vasárnap 18:15-kor.

"Élő MúzeumCafé -Hány kínai művészet van? Két kortárs kínai kiállítás Budapesten (résztvevők: Salát Gergely, sinológus, az ELTE BTK adjunktusa, Fajcsák Györgyi, a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum vezetője, Topor Tünde művészettörténész, az ArtMagazin főszerkesztője, a beszélgetést vezeti: Martos Gábor, a MúzeumCafé főszerkesztője)"

www.szepmuveszeti.hu/web/guest/aktualitasok/programok?p_p_id=63_INSTANCE_4ClS&p_p_action=0&p_p_state=normal&p_p_mode=view&p_p_col_order=w1&p_p_col_pos=1&p_p_col_count=2&_63_INSTANCE_4ClS_struts_action=%2Fjournal_articles%2Fview&

Mondjuk a Radnótit beültethetnék közéjük. :)

tistedur 2012.09.07. 16:16:09

@tauglich: :) mondjuk be is férne.

Carlos> · http://banana-daiquiri.blog.hu 2012.09.07. 16:16:20

@tauglich:
1. nem olvastad el a belinkelt "Mi a magyar" kritikát. Szerintem ne is írj róla, ha csak ennyire jutottál vele!

2. A magyar fél, politikai vezényszóra letérdelt a kínai nadrágjához. Semmit nem cáfolsz azzal, hogy egy másik helyen van egy korai Aj Vej-vej fotókat bemutató kiállítás.
Ez kb. olyan, mint amikor a magyar jogállam szétverését azzal próbálja cáfolni valaki, hogy de hiszen Észak-koreában sokkal durvább. Na ez a fekete-fehér.

3. Vannak konkrét infóim, igen. Amit írtam az is konkrét, nem találgatás.

4. azért írtam a "ti" szót zárójelbe és kérdőjellel a "te" után, mert nem ismerlek, nem tudom rád vonatkozik-e - ha nem ne vedd figyelembe. Ha egy másik olvasóra meg vonatkozik, az meg vegye figyelembe (pl. itt van Lavrentyij Pavlovics Berija, akit szintén nem ismerek, de mivel piros bögrézik, rá biztosan vonatkozik.)

5. Nem értem, mit nem értesz az Észek-koreai kiállítással kapcsolatban.
Amikor azt írom, hogy az egy "szakmailag vállalható és érdekes kultúrtörténeti program" volt, az az én véleményem. Nem véletlenül írtam a "kultúrtörténeti program" kifejezést, ugyanis ez a lényeg. Az nem kortárs képzőművészeti, de még csak nem is képzőművészeti élmény volt. Viszont dermesztően erős hatása volt.
De nagyon helyesen, erről megoszlanak a vélemények és vitáznak róla.
Észak-koreában ez a "képzőművészet", a múzeum nem lőtt mellé azzal, hogy nem pozicionálta jobban. Nem hiszem, hogy volt néző, akit megtévesztett volna, amit lát, maximum nem volt rá hatással.

Ezzel szemben a kínai kiállítás a megtévesztésről szól. A Kínai Kommunista Párt megtévesztéséhez asszisztál a magyar múzeumi-képzőművészeti szakma, a politika kényszernyomására.

6. ...hát ez a beszélgetés a résztvevők alapján elég light-osnak ígérkezik, de lehet, hogy megnézem, jó, hogy szóltál.

bpe 2012.09.08. 08:15:00

radnóti írja a revizoron: "Liu Kongxi (Ifjúkori krónika, No. 9. – Nyár az Usszuri folyónál) képén kaszát tartó fiatal nő iszik kulacsából (a fotorealisztikus képen ügyetlenségből a figura nem áll a talajon, hanem lebeg előtte)."

vegyük most ehhez hozzá az itt leírtakat: "E kép és a blokk további alkotásai (He Duoling: Ifjúkor, Chen Yiming: Nemzedékünk, Zhao Qi: Amikor fiatalok voltunk, No. 6. stb.) azonban valójában nem vidáman dolgozó parasztokat ábrázolnak, hanem tíz évre vidéki kényszermunkára küldött középiskolásokat és egyetemistákat – ők Kína úgynevezett „elveszett nemzedéke”, akiknek tíz év kimaradt az életéből, akiknek egy része soha nem térhetett haza a városba, akiktől a kulturális forradalom elvette a lehetőséget, hogy tanulhassanak és mondjuk kulturális- és extrémsport-újságírók legyenek (már ha túlélték az egészet). A kiállítás festőinek többsége közülük kerül ki. Amit tehát a szerző bukolikus idillnek lát, az valójában kényszermunkatábor."

ügyetlenségből. aha. hát, engem sokkal inkább emlékeztet, a kontextus ismeretében, egy halálraítéltre.. a felszegett fej, a tágra nyitott szem.. ki iszik így kulacsból? körülötte egyetlen árva, levágott kalász se láccik.. vagyis vmi tök idegen közegben kell lennie, amihez semmi köze. a kulacs lógó pántja simán egy kötélnek láccik így, a szabadon hagyott nyakkal és a talajon nem állással is az akasztás képzete dereng fel. ijesztő kép.

szimpla ügyetlenségből.. pff.. :\

salát gergely 2012.09.08. 09:11:36

@bpe: Nekem is feltűnt Radnóti megjegyzése. Nekem az volt az érzésem a képpel kapcsolatban, hogy a figura valóban lebeg, árnyéka nincs, és összességében olyan hatást kelt, mintha máshonnan vágták volna ki és ragasztották volna az idegen környezetbe - ezzel hangsúlyozva, hogy a lány nem oda való, semmi köze ahhoz, ahol van, máshol kéne lennie... Az, hogy nem ügyetlenségről van szó, teljesen egyértelmű, nem is értem, Radnóti hogy nézhette be.

elGabor · http://doom-doom-doom.tumblr.com/ 2012.09.08. 09:21:14

@tauglich: Az oroszoknak már csak az ország méretéből adódóan is nagyon jókat sikerült megfogni a csúcson, még a legostobább sztálini szocreálban is. A Novij Tretyakov modern orosz festészetet bemutató tárlatát végigjárva (fél-egynapos túra remekművekkel megtöltött termekben) az emberben óhatatlanul felébred a tekintélytisztelet. Még a művészeti bullshit csúcsteljesítménye, a Malevics-féle Fekete négyzet is majdnem úgy tűnt, mintha valódi műalkotás lenne. .)

mavo · http://polmavo.blog.hu 2012.09.08. 09:45:32

@Carlos>:

"Azonban nekiállhatnánk végigvenni ugyanilyen részletesen képzőművészeti(!) oldalról Salát cikkét is, pontról pontra bemutatni, hogyan igyekszik kína-történetei ismeretei mögé bújni, a rosszabbnál rosszabb képzőművészeti munkákat, vagy a repi érdekeket képviselő válogatást igazolni. "

pontosan ez a legdühítőbb az egészben. földes kritikája ugyan valóban eléggé tárgyi ismeretek nélküli (nem tudjuk, miért), ugyanakkor igen jó érzékkel nyúlt a témához.

kínaifaszom meg a kurva nagy tárgyi ismereteit csak és kizárólag arra használta, hogy
a) földest alázza
b) a komcsi kínát mossa szép tisztára.

dengzijajó ping a gyönyörű példa rá. főleg az, ahol külön erénye, hogy hát nem szerette a személyi kultuszt.

na, kádár meg hokkedliről zabálta a kibaszott krumplilevest, mert ő meg akkora demokrata volt.

és az úri közönség lelkesen hörög a kéjtől, mert az elképesztő komcsimosdatásból ők csak azt látják, hogy lám, itt egy büdös libsit aláznak.

már váron salát elvtárs írását, amiből kiderül, hogy kína a demokrácia mintaképe, ÉS fodor gábor buzi.

azt a kéjt, ami itt átsöpörne a törzsközönségem ...

emlékszik még valaki a zajos sikert arató ballibsi-filozófus gyalázó posztra salát elvtárs tollából? és a sűrű bocsánatkérésre utána? ja, utóbbi valahogy elkerülte a figyelmemet. hogy lehetséges? nem verte ki a szememet? de szerencsére akkora erkölcsi piedesztálról írogat, hogy épp csak nem a holdra ér a teteje.

tistedur 2012.09.08. 10:24:45

@mavo: egyre jobban hasonlítasz bbjnickre, vazze. salát hol mentegeti a kommunista kínát?!
tastelikecrazy.com/wp-content/uploads/2012/05/ariel-facepalm.gif

mavo · http://polmavo.blog.hu 2012.09.08. 11:00:18

@tistedur:

bazmeg, ha neked valaki leírná, hogy egy kádár-festmény azért nem "olyan", mert kádárt is kínozták az ávéhások, és amikor ez szóba kerülne, azt válaszolná a kedves szerző,, hogy nézzek már utána kádárnak, mielőtt lekomcsizom, mi a faszt gondolnál? ha dengzijajóping nem komcsi, akkor kínában ma nincs egy rohadt komcsi diktatúra. nincs mit ezen tovább ragozni.

jose maria padilla · http://gozdom.blogspot.com/ 2012.09.08. 11:03:22

@salát gergely:
úgy nézte be, hogy radnóti sem egy akkora nagy fej ám! :)

mavo · http://polmavo.blog.hu 2012.09.08. 11:17:18

@tistedur:

és nézd már meg, ahogy ez a libsifaló milyen szépen beleszövi, hogy igazából ez mennyivel értékesebb kiállítás egy kínainak, mint a szarfos bécsi volt. mert a kínaiak azok nem kérnek a libsi hogyishívjákból, a modernizéből. ahogyan rendes magyar ember sem szereti a pikasszót meg a malevicset, meg a többi szart, hanem igenis a miskakancsó tetszik neki, meg a betyárszobor, és igenis, a legelésző kicsiny birkák, és fulladjon meg ady endre máma még. és a pollokot meg a brákot meg a fanhöhöt a zsidók veszik, mert buzik.

és bazmeg leírja, teljesen komolyan, hogy a kínaiaknak ez az értékes művészet, nem pedig a "világon körbehurcolt biciklivázakból, radírgumiból és emberi testnedvekből összehegesztett installációk".

még szerencse, hogy salát elvársnak egy cseppnyi előítélete sem volt, amikor megírta ezt az izét. és amikor a szánkba rágja, hogy egy kínainak aztán mi innen a halál faszáról ne mondjuk meg, neki mi érték művészetileg, még véletlenül sem rágja a szánkba, hogy a "világon körbehurcolt biciklivázakból, radírgumiból és emberi testnedvekből összehegesztett installációk" szarok, nincs művészi értékük.

én itt adom fel ezt a beszélgetést. nincs értelme. földes elbaszott kritikájára ott van radnótié, ezt meg leszarom innen kezdve, mert nem ér ennyit. megyek is a bótba, oszt hozok kaját, az többet ér, mint azon rágódni, hogy a libsiekézés megér-e annyi dühödt energiát, mint amennyit salát elvtárs belefektetett. mint annó a rohadt libsifilozófusokba, és hogy valami libsi filozófus megkörnyékezte-e ezt a salát elvtársat análisan, vagy mi nála ez a libsifaló hév?

Carlos> · http://banana-daiquiri.blog.hu 2012.09.08. 11:37:46

@salát gergely:
miért kell még további öngólokat lőni a képzőművészeti térfélen? Azt hiszed ez ennyi, ad-hoc bemondásra megy? Radnóti benézte, mi? - ezt gyorsan elintézted.

Ha Liu Kongxi-t egy cseppet is érdekelné az ilyen fajta szimbolika, ha része lenne ez az ő művészeti gondolkodásának, azt onnan tudnánk, hogy más képein is megjelenne valamilyen formában nyoma lenne, legalább időnként.

Művészünket ezzel szemben a klisé-szerűen romantikus realista emberábrázolás érdekli, az amatőrök lelkesedésével, különösen a fotó-realisztikus részletek irányába.

Klasszikus ábrázolási bakija ez, az amatőr, részletekben elvesző rajzolónak, festőnek, amikor nem tud mit kezdeni a nagyobb tömegekkel, a nem felszíni jelenségekkel.

Ha megnézzünk Liu Kongxi további munkáit, láthatjuk, hogy ha művészeti kvalitása nem is, ábrázolási ügyessége idővel azért fejlődött.

Épp annyit ér a képzőművészeti kommentárod, mint Földes sinológiai szakértelme.

Ja, és elő ne keresd nekem, hogy valahol egy galéria mennyiért adott el tőle képet - ha kérhetlek!

salát gergely 2012.09.08. 12:14:26

@Carlos>: Látod, csak sikerült előrelépni, végre a művekről van szó, nem az előítéletekről - épp ez volt a célom. Lehet, hogy Liu Kongxi gagyi, és hogy Radnóti ítélete helyes, ezen hozzáértő emberek hosszan elvitatkozhatnak. Ahhoz azonban, hogy egy ilyen vitának értelme legyen, azt a minimális információt tudni kell, hogy nem vidáman kaszáló parasztról, hanem a szovjet-kínai határra száműzött kényszermunkásról van szó. Ha ez megvan, lehet értékelni. Én ebbe nem szállok bele, maximum azt mondom el, hogy belőlem, nem hozzáértőből mit vált ki a kép.

Egyébként a posztban egyértelműen jeleztem, hogy magukat a képeket nem értékelem, csak a kontextusukat tisztázom: "A fentiekben esztétikai kérdésekkel egyáltalán nem foglalkoztam, fogalmam sincs, hogy egyes művek jók vagy rosszak, és azt sem tudom megítélni, hogy maga a kiállítás jó-e vagy rossz... Minderről nyugodtan lehet vitatkozni, és az ellen sincs kifogásom, ha valaki azt mondja, hogy az egész kiállítás, úgy ahogy van, semmit nem ér. Az az állítás is vitaalap lehet, hogy a tekintélyelvű kínai pártállamban rendszeren belül egyáltalán nem születhet jó művészet. Bármit lehet mondani – ha vesszük a minimális fáradságot, hogy megértsük, amit látunk."

Ennyi.

mavo · http://polmavo.blog.hu 2012.09.08. 12:31:36

@salát gergely:

"magukat a képeket nem értékelem"

vs.

"világon körbehurcolt biciklivázakból, radírgumiból és emberi testnedvekből összehegesztett installációk"

nem, nem értékeled, csak igyekszel igen kifinomultan érzékeltetni, hogy a kínaiaknak ez a művészet, amit ez a kiállítás mutat be, és a "világon körbehurcolt biciklivázakból, radírgumiból és emberi testnedvekből összehegesztett installációk"meg nem.

és persze olyan szeglete is van a világnak, ahol deng xiaoping elvtárs nem is volt komcsi. valami kínai kommunista párt nevű képződmény vezetője volt egy meglehetősen hosszú ideig (előtte meg nagyon régen a tibeti mosolyokért volt egy picikét felelős), de hát az kit is érdekel, szegényt korábban bántották a komcsik.

salát gergely 2012.09.08. 13:10:16

@mavo: Egyrészt nyilvánvalóan bolond vagy, másrészt továbbra is szövegértelmezési problémáid vannak. Na nézzük csak: 1. Sehol nem írtam, hogy bajom lenne a "világon körbehurcolt biciklivázakból, radírgumiból és emberi testnedvekből összehegesztett installációkkal". Van, ami tetszik ezekből, van, ami nem, ez műtárgyfüggő, nem technikafüggő. Nem oszt, nem szoroz, de ha már személyeskedsz, minimális utánajárással tudhatnád, hogy egyszer magam is vettem részt ilyennek a létrehozásában, amit egyébként maga a nagy Földes András is nagyra értékelt: index.hu/kultur/klassz/biennale0812; index.hu/kultur/klassz/kinabiennale/. (Természetesen a projektben nem volt alkotó szerepem, ahogy a mostani kiállításban sem.) A posztban csupán azt jeleztem szerényen, hogy a mai kínai kánont nem kizárólag az ilyenek jelentik. Ez tény.
2. Deng Xiaoping egy véreskezű komcsi diktátor volt, ezt nyilván mindenki tudja. Annyit írtam róla, hogy a '70-es években még meglehetősen népszerű volt. Ha leírom, hogy '35-ben Hitler népszerű volt Németországban, azzal egy tényt közlök (amiből egy csomó minden következik, akár a korabeli német művészetre nézve is), nem pedig azt bizonyítom, hogy náci vagyok. Szerintem agyadra ment a kultúrharc.

Carlos> · http://banana-daiquiri.blog.hu 2012.09.08. 15:06:40

@salát gergely:
1. bármilyen furcsa, de ahhoz hogy pl. ezt a képet képzőművészetileg megítéljük (vagy több másikat, amiket még a cikkben említettél), nem feltétlenül fontos tudni, hogy a szovjet-kínai határra száműzött kényszermunkásról van szó (vagy a többi képnél arról, amiről).
Jó, ha tudjuk, mindenképpen (és annak örülök is, hogy ezeket leírtad a cikkedben), de anélkül is a saját fajsúlya szerint értékelhető. Attól még, hogy valaki többet szenvedett, vagy másképp szenvedett, vagy kritikai szemléletet is ötvözött a munkájába, még választhatja az alkotás során ugyanazokat a banális kliséket, dilettáns és közhelyes képzőművészeti megoldásokat, rendszer-konform vizuális sablonokat.
Természetesen van olyan típusú képzőművészet is, ahol az ilyen háttér-információ nélkülözhetetlen, de ezek a zsánerképek pont nem olyanok.

2. "Ha ez megvan (mármint a történeti háttér), lehet értékelni. Én ebbe nem szállok bele...) írod most.

Az előző kommentedben pedig:
"Az, hogy nem ügyetlenségről van szó, teljesen egyértelmű, nem is értem, Radnóti hogy nézhette be. "

Érted ugye, mi a probléma?

mavo · http://polmavo.blog.hu 2012.09.08. 16:07:32

@salát gergely:

"valójában ezek a művek a kínaiak számára fontosabbak és értékesebbek, mint a világon körbehurcolt biciklivázakból, radírgumiból és emberi testnedvekből összehegesztett installációk"

1. ennyi. nem, nem azt írtad, hogy nem FELTÉLENÜL ezek a kínai kánon részei, hanem azt, hogy KURVÁRA nem ezek. a nem ott, hanem emitt levő alkotások fontosabbak és értékesebbek számukra. PONT. és ha ez nem tükrözi az ízlésedet, hát hmm ... ügyesen titkolod, óvatlan olvasó simán érezheti úgy, hogy mindvégig a nyugat által rájuk erőltetni kívánt dologként emlegeted ezeket a biciklivázból és geciből tákolt izéket (mert mi más is lehetne a modern művészet?), és úgy mellékesen demagóg módon gúnyolódsz a kínaiaknak annyira nem tetsző modernista szarokon. lásd még a testnedvek és a körbehurcolás szavak finom, pejoratív báját, ami persze csak a véletlenek egészen elképesztően borzalmas együttállásának produktuma, mert te igazából élsz-halsz a modernista dolgokért, csak valahogy most nem sikerült igazán jól kifejezned.

és ezen kurvára nem segít akármilyen kiállítás megszervezésén ügyködtél is. csurka meg zsidó nőkbe volt szerelmes, na bumm. neki a zsidó volt a mániája, neked meg a liberális tök mindegy, hogy ki, csak rugdalni lehessen, és táncolni a tetemén.

2. ha nem volt gondod, azzal, hogy ping bácsi komcsi lett volna, akkor áruld már el, mi volt a fontos abban, hogy ő nem volt a személyi kultusz része, és mi a kurva életért nem egy büdös kommunista diktátor megfestése egy büdös kommunista diktátor megfestése. komolyan érdekel, mert óriási rejtély számomra.

meg az is érdekel, hogy amikor kádárral állítottam párhuzamba, aki egy véres kezű komcsi diktátor volt, miért kikérted magadnak, hogy nem, nem is lehet hozzá hasonlítani, mesélj már hogy van az, hogy mégis egy véres kezű komcsi diktátor?

szerinted mi egyéb párhuzam lehetett kádár és ping bácsi között, azon felül, hogy mindketten véres kezű diktátorok voltak, és mindkettő egy ideig maga is a kommunista diktatúra áldozata volt, mesélj már nekem? akkor meg mi ellen ágáltál? hogy azt állítottam, mindketten ferde szeműek voltak, és áramszedőjük volt, kivéve kádár és kovács béla? vagy mi? meséld el, és elhiszem neked, ha hihető.

és itt most két bekezdést töröltem, mert nem akarok tovább baszkódni ezen.

Lavrentyij Pavlovics Berija (elhunyt) (törölt) 2012.09.08. 21:24:39

@salát gergely: Nem tudom mit erőlködik. A "biciklivázakból, radírgumiból és emberi testnedvekből összehegesztett installációk" csak a haladár, ajrópai értelmisik között népszerűk, mucsán hánynak tőle. Kína pedig mucsa, amit mi az is bizonyít, hogy a Cigányhitler az ő seggüket nyalja, és nem Brüsszelét.

@mavo: Teng Hsziao Ping nem ruszki páncélosok által került hatalomra és nem azzal kezdte uralkodását, hogy százakat köttetett fel.

Alfőmérnök 2012.09.12. 15:12:03

mandiner.hu/cikk/20120911_nincs_ket_kinai_muveszet

"Az eseményen megjelent a témában kritikát megjelentető Radnóti Sándor is, aki azonban a beszélgetés közben távozott."

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2012.09.12. 15:36:55

@Alfőmérnök:

Látom a jelenetet magam előtt:-D (...) :-D (...) :-D (...) :-D ...

ü
bbjnick

laaosi 2012.09.27. 12:47:26

@Carlos&gt: mikor "a képzőművészeti alkotások megítélésének rutinja" elégtelennek bizonyul, még mindig lehet próbálkozni a "festészeti alkotások megítélésének rutinjával". Számomra legalábbis megrázó élmény volt azt látni, ahogy az európai (olaj)festészet egészéhez (teljes hatszáz éves történetéhez) viszonyulnak Kínában, bejárva ennek a varázslatos útvesztőnek szinte minden zegét-zugát. Hogy a Minotauruszhoz bejutott-e bármelyikük is, azt nem tudom megítélni, de az biztos, hogy átsétálva a Szépművészetibe összehasonlíthatatlanul gazdagabb, összetettebb és elmélyültebb felhozatalt láttam, mint a Műcsarnok "tavaszi tárlatán" (bocs, őszi), ahol (ha kizárólag a FESTÉSZETI anyagot nézem) az éterien kívülálló Keserü Ilona mellett talán csak Gerhes Gábor munkáit éreztem igazán őszintének.
süti beállítások módosítása