Nem is olyan régen még úgy nézett ki, hogy a Ringier lesz a Népszabadság kiadójának egyedüli tulajdonosa, kivásárolva az MSZP-s Szabad Sajtó Alapítvány 27%-os részesedését – még azt is tudni lehetett, hogy a nyár folyamán a napilap összeköltözik a többi Ringier-érdekeltséggel. Aztán mindebből semmi nem lett, feltételezhetően azért, mert az NMHH – egyesek szerint politikai, mások szerint piaci okokból – nem járult hozzá az Axel Springer–Ringier fúzió magyarországi megvalósulásához. Az összeolvadás (egyik) akadálya a Népszabadság lehet, így most úgy néz ki, hogy új gazdára vár az elmúlt években egyébként nem egy kiadóval hírbe hozott baloldali napilap.
A kiadóban egészen a közelmúltig fontos jogköröket gyakorló, kisebbségi tulajdonos Szabad Sajtó Alapítvány mellett Csintalan Sándor is bejelentkezett a Népszabadságért. Az egykori MSZP-alelnök – aki később belépett a Fideszbe, és a Hír TV, illetve a Lánchíd Rádió műsorvezetője lett – baloldali elkötelezettségével magyarázza vásárlási szándékát, sokan azonban arra gyanakszanak, hogy Simicska Lajos embereként (és pénzéből) pályázik a lapra.
A Népszabadság ma a legjobban szerkesztett, legtartalmasabb és legnagyobb példányszámú politikai napilap a hazai piacon (hogy ez inkább a lap érdeme, vagy a nyomtatott sajtó kritikája-e, az más kérdés). Ennek ellenére erősen kérdéses, hogy – a kétségtelen politikai befolyásán túl – képvisel-e bármiféle üzleti értéket. Hogy miért? Ennek megértéséhez elég egy gyors pillantást vetni a következő táblázatra:
Év | Terjesztett példány (db) | Árbevétel (millió Ft) | Eredmény (millió Ft) |
2006 | 147 068 | 6 746 | 377 |
2007 | 121 359 | 6 556 | 238 |
2008 | 105 460 | 6 591 | -460 |
2009 | 88 570 | 5 330 | -1 257 |
2010 | 71 351 | 4 465 | -690 |
2011 | 62 792 | 3 797 | -863 |
Forrás: MATESZ, illetve Céginformációs Szolgálat
Ilyen mutatók mellett a lap piaci értéke a nullához közelít, így akár az sem elképzelhetetlen, hogy valóban egy euróért – no meg az adósságállomány átvállalásáért – cseréljen gazdát. És mennyi az esélye annak, hogy ha a Ringier izmos kiadói hátterével, hirdetői bázisával is százmilliós veszteséget termelt az újság, akkor majd Csintalan vagy Kránicz László lapmenedzseri zsenialitása fogja életképessé tenni?
A Népszabadság nagyon nehéz helyzetben van, három különböző válság hat rá egyszerre: a magyar gazdaság 2008 óta tartó stagnálása/recessziója, a nyomtatott sajtó globális zuhanása és a magyar baloldal (valamint annak gazdasági hátországának) válsága egyaránt sújtja. A brutális veszteség és a gyorsan csökkenő példányszám miatti folyamatos elbocsátások, a lap jövője körüli bizonytalanság, a közvetlen(ebb) pártirányítás réme a szerkesztőségben is depressziót okoz. Ez a hangulat egyébként is jellemző a korábban sikeres és megkerülhetetlen sajtótermékekre, nagyon nyomasztó, ahogy évről évre kisebb a bevétel, kevesebb a munkatárs, csökken a fizetés.
Ráadásul menekülési lehetőség sem nagyon látszik. Pedig a hazai napilapok közül még a Népszabadság ismerte fel legkorábban az online média jelentőségét, és már a kilencvenes évek vége óta rengeteg pénzt ölt az internetes fejlesztéseibe (emlékszik még valaki a Népszabadság Plázára?) – más kérdés, hogy milyen eredménnyel. A Nol átlagosan 5-600 ezer embert ér el havonta, annyit, mint a Mandiner-hálózat. Ennek jelentős része valószínűleg vásárolt forgalom, mivel a Nolé az egyik kiemelt doboz a Hírkereső egyik kiemelt doboza, ami milliókba kerülhet havonta.
A kisebbik, még MSZP-közelibb (gondoljunk csak Gréczy Zsolt kiradírozására) baloldali napilapnál, a Népszavánál sem sokkal vidámabb a helyzet, a munkatársak nyílt levélben kérik a tulajdonostól, hogy adja át nekik a kiadói jogokat, abban bízva, hogy saját maguk megmenthetik a több mint százéves napilapot (a próbálkozás egyelőre annyi eredménnyel járt, hogy a felhívást jegyző szakszervezeti titkárnak, Zsebesi Zsoltnak távoznia kellett). A Népszava elmúlt hat éve így néz ki számokban:
Év | Terjesztett példány (db) | Árbevétel (millió Ft) | Eredmény (millió Ft) |
2006 | 26 465 | 629 | 14 |
2007 | 24 192 | 301 | 0 |
2008 | 21 991 | 262 | -3 |
2009 | 19 010 | 1 129 | -171 |
2010 | 19 723 | 934 | -116 |
2011 | 19 290 | 777 | -15 |
Forrás: MATESZ, illetve Céginformációs Szolgálat
A Népszava példányszáma jóval stabilabb, mint a Népszabadságé, amiben az MSZP-tagsággal járó Népszava-előfizetés is szerepet játszhat. Ennek ellenére a bevételei nagyon ingadoznak (a politikai széljárástól aligha függetlenül), a két MSZP-s alapítvány, a Szabad Sajtó és a Táncsics Alapítvány is rendszeresen támogatja a kiadót, a gazdasági helyzete tehát egyáltalán nem mondható megnyugtatónak.
Így előbb-utóbb felmerülhet a kérdés: elbír-e a magyar piac két baloldali nyomtatott napilapot? (Ugyanez a kérdés a jobboldali lapok esetében is releváns, az évi több százmilliós veszteséget termelő Magyar Hírlap működése is kizárólag Széles Gábor személyes jóindulatán múlik.) A két lap olvasótábora és hirdetői köre együtt talán elég lenne arra, hogy eltartson egy napilapot.
Egy ilyen lépésnek sajnos áldozatául esne valamelyik lap, és a hazai (print) sajtópiac sokszínűsége is csökkenne. A nyomtatott sajtó gyermekeiként átérezzük, mekkora veszteség minden megszűnő kiadvány – mi is nehéz szívvel engedtük el a nyomtatott Reakciót. És bármilyen véleménnyel is legyünk a Népszava XXI. századi tartalmáról, úgy érzem, ezért a XIX. század óta folyamatosan megjelenő címért lenne a nagyobb kár.