Tovább tart Kövér László és a magyar kormány Nyirő-ügyi vesszőfutása. Előbb Elie Wiesel magyar származású, Nobel-békedíjas író adta vissza a Magyarországtól kapott nagykeresztjét, majd Izrael vonta vissza a házelnök Wallenberg-emlékünnepségre szóló meghívását. Most aztán lehet válaszlevelet küldeni, meg vállat vonogatni, hogy Kövér amúgy sem ment volna, de ez már csak kármentés, annak is meglehetősen kilátástalan.

  Lehet magyarázni, hogy Nyirő nem volt háborús bűnös – hiszen nem volt az. Lehet magyarázni, hogy Nyirő nem volt tagja a Nyilaskeresztes Pártnak – hiszen nem volt az. „A székely származású magyar író, Nyirő József nem – bár jelentéktelen, de kétségtelenül tragikusan elhibázott – politikai tevékenysége, hanem irodalmi életműve alapján érdemel tiszteletet” – írja levelében Kövér, és akár még ebben is igaza lehetne. A házelnök azonban nem irodalmár, hanem politikus, így teljesen érthető, hogy az újratemetésben vállalt szerepének megítélésében az újratemetett politikai életműve legalább annyira érdekes, mint irodalmi munkássága (ahogy az újratemetés szervezésében sem az Írószövetség működött közre, hanem a Magyar Országgyűlés Hivatala). Ahol pedig a politika temet újra, ott elég suta azzal jönni, hogy ne csináljunk ebből politikát, így aztán csak kezdeni kell valamit azzal, hogy Nyirő a végsőkig kitartott a nyilas hatalom mellett az országgyűlésben, hogy – ha nem is műveiben, mégis íróként – lelkesen éltette a Harmadik Birodalmat.

  És fel kell tenni a kérdést, hogy a magyar érdek szempontjából milyen következményei vannak a Nyirő-ügynek? Mit nyert a nemzet vagy akár csak a magyar jobboldal Nyirő újratemetési kísérletén? Majdnem sikerült újratemetni egy, a múlt századi erdélyi irodalomnak sem feltétlenül az első vonalába tartozó írót. Az újratemetést szervező Szász Jenő majdnem polgármester lett Székelyudvarhelyen.

  És mibe került mindez? A magyarok irányában mostanában amúgy is a kevésbé szép felét mutató román kormányzat ölébe hullott egy olyan államközi konfliktus, amiben a magyar álláspont diplomáciai értelemben csak vesztes lehet, a kérdés mindössze a veszteség mértéke. Egy Nobel-békedíjas és Izrael tiltakozása messzire elhallatszik a diplomáciai életben, a Fidesz-kormány pedig egy újabb területen magyarázhatja a bizonyítványát, hiába sikerült eddig távol tartania magát a mindig rendkívül kényes antiszemita-kérdéstől.

  Megérte?