Az EB-szezon legfigyelemfelkeltőbb műsorát sikerült összehoznia a Viasat 6 csatornának, persze a focival kapcsolatban. Az egyes meccsek félidejében szinte meztelen lányokat mutogató Büntető című sorozat valószínűleg nem az egyetlen, de a leggyorsabb eredményt hozó módja volt annak, hogy más, a Viasat 6-nál jóval nézettebb adók közönségét átcsábítsák – a műsor azonban tényleg büntet. A főcímben bekúszó címer már önmagában sokat elárul: a korona körül pucsító, poszterizált lányalakok a night clubok neonreklámjaiból lehetnek ismerősek. A produkció indulását a szokásosnál nagyobb reklámkampány is megelőzte: az adásokból összevágott szpotokon kívül óriásplakátokon is feltűntek a stoplis cipőbe és bikinibe bújtatott formák a V logó mellett.
A félidő persze dögunalom, még aki egyedül néz meccset – ha akad ilyen –, az sem figyel a szakkomentátorok semmit ragozó okoskodására, inkább megy ki sörkorcsolyáért a konyhába, vagy fordul az asszonyhoz, értékelve kitartását, mérsékelve az állandó foci miatt egyre fokozódó duzzogást. Vagy most már inkább kapcsol a Viasatra (ez a Subba, és valószínűleg mainstream olvasói rétege szerint is kötelező), 18.45-kor és 21.30-kor ugyanis már melegítenek a lányok. A műsor szépen rárepül a sörmámorban úszó focihuligánokban minden bizonnyal aktívan élő sztereotípiákra is: a németek mind szőkék, a görögök feketék, a hollandok valamiért alacsonyak, francia típusú bikinialsójuk pedig a hagyományos bugyi formáig fel van sliccelve.
A bevezetés után felspannolt lányok megkezdik a tizenegyesek rugdosását, vagyis próbálnak a kapuba célozni. Ez általában nem megy, de nem is ez a lényeg; a háttérben tomboló csekély számú, valószínűleg alulfizetett közönség lelkesen noszogatja őket. Bár néha arcukra fagy a mosoly, az éppen pályán lévő nemzet zászlaját lengetve skandálják Timi, Kinga, vagy Merci nevét. Az este, sötétedés után felvett adások egyébként határozottan jót tesznek az összhatásnak, akkor ugyanis kevésbé látszik, hogy a sportcsarnok nézőterének 90 százaléka üres.
A focicisták mozdulatai tehát nem klasszikusak, elnémított szójátékaik annál inkább – ahogy Horti Gábor kommentátor fogalmazott, elnyomva ezzel a jól artikuláltan kiejtett bazmegeket. A SportKlubról ismert narrátorral kapcsolatban sokszor az lehet az érzése a nézőnek, jobban szenved a saját hülyeségeitől, mint akiknek hallgatniuk „kell”: csak akkor lelkesedik, amikor beszúrhat egy-egy erotikára utaló mondatot, mint például a német-holland meccsen: „Kitti izmos karjával, amennyire lehet, izgatja a közönséget”. A mondat persze adott szituációban teljesen értelmetlen, de azért minden sörmámorban úszó tévénézőből előhozza a disznót, és sanda mosolyt csal a szájszögletekbe. Horti a büntetősorozatok végén rendszerint maga is pályára lép, de csak hogy szavaival inzultálja a lányokat, kigombolt nyakú, kihajtott gallérú ingben, borostásan és unott fejjel ostoba kérdésekkel alázza őket. A kommunikációban sokszor nem túl gyakorlott szereplőkkel egyéni interjú is készül: ilyenkor tapasztalataikról mesélnek, és többnyire olyanokat mondanak, hogy „nagy nyomás volt rajtam, ez vezetett minket a győzelemhez”.
A Viasat 6 nem tett többet, kevesebbet, vagy rosszabbat, mint bármelyik kereskedelmi csatorna, amelyik – kihasználva a férfiak ösztöneit, megtalálva a piaci rést – műsort készített az igények kielégítésére. Sőt, a Viasat profi módon találta meg szinte egyetlen módját annak, hogy az erkölcs fogalmát már egyébként is rég elfelejtett kertelevíziózás világában nagyon gyorsan új nézőket vonzzon be adott célközönségből. Mégis, nyílt szoftpornó az, amit a magyar kormány által egyébként talán a kellő mértéknél is jobban támogatott és dicsőített sportba szőttek. Megalázó, és nemcsak a női nemnek, hanem a férfinak is.
A formás exhibicionisták örömmel vállalják – nem túl busás összegekért – a jópofa labdarugdosást, nem okoz bennük feszültséget, hogy apjuk haverjai a kocsmában poénból akkor isznak, amikor az ő seggüket mutatják, és nem nyomja vállukat a hagyományos női értékek (nem a lágy formákra gondolok) degradálásának súlya. Többségüket – úgy tűnik – még az sem zavarja, hogy a kommentátor és ostoba kérdései az értelem teljes hiányát feltételezik róluk. A fotelban, vagy a bár teraszán tespedő hetero pasik sem kezdenek mélyfilozófiai vitába a kerekebbnél kerekebb mellek labdák láttán, csak hátradőlnek végre, és miután kértek még egy kört, könnyedén hódolnak a fizikai örömöknek. Nem egy akad köztük, aki büszkén fogja át ilyenkor az előírt 16-os korhatártól még be nem töltött fia vállát, és a műsor által tanítja meg arra, milyen a jó nő, és hogy beszél férfi a férfival nőről. Azok a nők viszont, akik férjük, élettársuk, társuk mellett ülnek – és sokuk inkább csak elviselik a focimeccsek végeláthatatlan sorát, ahelyett, hogy tényleg érdeklődnének a passzív sport iránt –, kényszeredetten húzzák mosolyra szájukat. Egy olyan szituációba kényszerülnek, ami ha a téma könnyed kezelése miatt nem is jelenik meg a felszínen, sokukban okoz frusztrációt.
A Viasat mentségére szóljon: láthatóan kerülték az alultáplált modelleket, a szilikont önmaguknál többre értékelő lányokat (elvétve persze azért akad olyan, aki már inkább kórházi ágyon, mint edzőteremben fektetett be felső testébe), és bár a nagy ékszerek sport közbeni viselésének veszélyeire nem hívták fel a résztvevők figyelmét, a kapus műkörmeit talán leszedették ideiglenesen. A szolárium is csak egy-kettejüknek állandó lakhelye, szóval átlagos lányok ezek, nem állítják teljesíthetetlen elvárás elé a háziasszonyokat, akik maguk között mégis egyszerre hördülnek fel a főcímdal hallatán. Míg a főműsoridőben futó valóságshow-k burkoltan, részben épülnek csak a szexre (és azokat a médiahatóság fokozottan ellenőrzi), a sör, autó, és egyéb, elsősorban férfiakat célzó reklámok pedig többnyire elegánsan teszik ezt, addig a Büntető kora este korlátlanul és indokolatlanul. A Viasat 6 profiljába természetesen tökéletesen beleillik a meztelenkedés, az Éden Hotel című, szintén kizárólag a szép testeken és alkalmi aktusokon alapuló reality volt eddig talán legismertebb műsora. Itt bukkant fel először Éden Levi is, aki a Büntetőben elméletileg a játékvezető, gyakorlatilag a háttér szerepét tölti be. Mindenesetre nyilatkozata szerint Levi számára nagy kihívás ez a feladat.
Hogy a lányok hogyan és mi alapján kerülhettek be a magas presztízsű, nyilván komoly követelményeket állító produkcióba, kérdeznem sem kellett, és megtudtam: a közösségi portálokon létrehozott hamis profilok, önmagukat egy átlagos személynek álcázó hostess ügynökségek a profilképek alapján személyre szólóan, bemutatkozás nélkül tesznek munkaajánlatot, és ígérnek 100 ezer forintot a részvételért. A belevalóknak ezután már valószínűleg csak egy gyors személyes szűrésen kell átesniük: akik visszautasítják az egyébként kiváló ajánlatot, azok pedig esetleg még kipróbálhatják magukat Vágó István kvízműsorának szőke nők számára kiírt epizódjában. (Tényleg.) A bóvli cirkusz ezt követően már gurul szinte magától, dolgoznak a hormonok meg az alkohol, a lányokban buzog önbizalom, hibátlan az egész ötlet, csak az átlagos nő nyel egyet, ha belegondol, miről is szól mindez: a nők tárgyiasításáról, a férfiak állatiasításáról. Valószínűleg az NMHH sem tudna konkrét kivetnivalót találni a kora esti nemi izgatásban, hacsak azt nem, hogy mindegyik adásról lemaradt a termékmegjelenítés felirat.