Valószínűleg a Mandiner olvasói között is sokan felbontanak karácsonykor egy-két palack tokaji bort, és biztos akadnak, akik szilveszterkor is inkább egy aszúval koccintanak, mint egy pezsgővel. Természetesen a pezsgő sem utolsó: kezdenek remek magyar pezsgők felbukkanni a piacon, nézzenek csak utána. Mivel a két ünnep közötti időszak a családé, a magunkon és a világon történő elgondolkodásé és a hosszú, nem közéletről szóló cikkeké, ezért most azt mutatjuk meg, milyen egy tokaj-hegyaljai falu télen. Tállyára megyünk.

  Tállya egykori mezőváros, a Rákóczi-féle szabadságharc idején a kurucok egyik fő bázisa volt. Bár nem nagy település, rengeteg látnivalóval büszkélkedhet: három templomát már messziről látni, a falu elején ott a Maillott-kastély, és állítólag itt található Európa mértani közepe is. Az alig kétezer fős település nagyon szép épített örökséggel rendelkezik, és ma is fontosnak tartják, hogy ezt óvják és őrizzék: lépésről lépésre újulnak meg az utcák, terek, épületek és a pincék, melyek már több mint ötszáz éve ott vannak a felszín alatt. 

  Tállyáról a boron és a Rákóczi-örökségen kívül legtöbben talán a jelenlegi polgármester, Osika József különböző ügyeire asszociálnak: a település első emberét a Célpont is megtalálta már, ő maga pedig Barack Obamát találta meg egy tállyai barackpálinkával és lekvárral. Bár Osika tevékenységét Tállyán is sok vita övezi, kétségtelen, hogy sokat hozzátett a falu fejlődéséhez: az elmúlt években egy sor dolgot újítottak fel és építettek a településen. A legtöbbet természetesen a tállyai borászok tehetnék a falu jó hírnevéért, és egyébként tesznek is: minden év tavaszán megrendezik a Szalonna és szamorodni fesztivált, ahol különböző szalonnákhoz lehet tállyai borokat kóstolni. 

  A pincék természetesen egész évben nyitva vannak, a jól ismert tokaji borokért ide bármikor lehet jönni. Borászatilag Tállya szomszédtelepülése és egyben örök riválisa, Mád jóval előrébb tart – gondoljunk csak Szepsy Istvánra és ifj. Szepsy Istvánra, Demeter Endrére vagy a Royalra –, ott ugyanis lehet tudni, milyen az úgymond mádi bor, amely a termőhely jellegzetességeit is megmutatja. Érdekes és jó játék például Szepsy István különböző mádi dűlőkről származó furmintjait összevetni egymással, aztán hozzákóstolni egy tolcsvait, egy tarcalit, egy tokajit és egy tállyait. És akkor évjáratokról még nem is volt szó. Ahogyan arra a napokban a tokaj-hegyaljai borvidék egyik nagy ismerője, Alkonyi László újságíró is célzott, Tállyán ez a folyamat még csak most kezdődik:

[Tállya] Sárospatak mellett talán a legszebb építészeti háttérrel rendelkező település. Csodálatos, kibontatlan építészeti értékei hatalmas tartalékot és lehetőségeket rejtegetnek az egykor legbüszkébb hegyaljai mezővárosnak. Borászati értékei felfedezetlenek, és különleges adottságokat rejtegetnek. (...)

Tállya egyedülálló építészeti és természeti adottságokkal rendelkezik és még mindig élő és összetartó közösséggel büszkélkedhet. Bár kétségtelen, hogy amíg a mádi dűlők neveit ma már kívülről fújják a borrajongók, addig a tállyaiak közül jó, ha egyet-kettőt fel tud idézni, az idők gyorsan változhatnak. Tállya a jövő hegyaljai települése. Az összetartó közösségek valóban nehezen engednek a változásnak, de ha a felismerés bekövetkezik és a közösség is megmarad, nagyon nagy eredményeket lehet elérni.

  Ne felejtsék el szilveszterre behűteni a pezsgő mellé az aszút is!