Palócföld 2011 márciusában

  Hollókőtől nincs több mint harminc kilométer az alig felfedezett Szandavár környéke; a Cserhát agresszívnak nem mondható felszíni formái, Szanda kanyargós utcái, Terény község ódon temploma – az út Palócföld közepe felé.

  Teljesen véletlen, hogy nemrég – kisebb időt szakítva György Péter és Paul Lendvai új könyvei között – elolvastam Németh Gyulának, a XX. század egyik legnagyobb turkológusának A honfoglaló magyarság kialakulása c. könyvét, melyben pont megtaláltam Terény község nevének megfejtését. Németh szerint Terény egyenes leszármazója a Tarján törzs nevének. A falut 1802-ben Lipszky, 1846-ban Schedius térképe Terjénnek nevezi. A változás nagyjából így néz ki: Tarján > Tër(j)án > Ter(j)én > Terény. A hangfejlődés sajátosságai alapján Németh szerint idevonhatók még Tarány és talán Darány tulajdonneveink is. A Tarján törzsnév a török tarxan (tarhan, tarqan) méltóságnévből származik, mely a régi törökségben 'alkirály'-t jelentett; kimutatható az avaroknál, később, a mongol korban már 'nemes ember'-t jelölt. (Proli kitérő. Emlékszik valaki az Age of Empires II. c. számítógépes játék kiegészítőjére? Abban volt a hunoknak olyan elitegységük, hogy elit tarkan. Na az is innen jön. Bocs.) Ugyanakkor valószínűleg Tárkány helynevünk más török nyelvjárásra és más helynévadási törvényekre megy vissza, mint Tarján-Terény helynevünk.

  Érdekes, hogy helytörténészek szerint a Terényhez tartozó Kiskér puszta a honfoglalás korban a Kér nemzettség szálláshelye volt. (A Kér nevet Németh amúgy ismeretlennek mondja.)

Ez a Palóc út turistavonal abszolút vállalható. 2000 óta csomó régi házat rendbe tettek a környéken, nagyon szép.

A képek Terényben készültek, hajnalban.

Terényben hivatalosan 500-nál kevesebb állandó lakos él. A lakosság 21 százaléka szlovák, legalábbis a 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora szerint.

Palóc út.

  „Patkós csizmái alatt megcsördültek a kavicsok, a jó, agyagos palóc föld szép, színes kövei. Hát biz ezeket nemigen szokták gyűrűbe foglaltatni, hanem azért mégis nagyon szépek. Az emberek a hibásak, nem a föld. Az csak olyan jó szívvel adja ezeket is, mint az aranyat, ezüstöt, csakhogy mi nem becsüljük meg, mert nem tudjuk kitalálni a hasznukat.

  Pedig már az is milyen nagy jóság a földtől, hogy míg odafönn a tótok között nagy szürke kövekkel béleli meg magát, amikkel azoknak annyi bajuk van, itt, mintha kedvezni akarna, apró, tetszetős kavicsokat hány ki.”

Mikszáth Kálmán: A királyné szoknyája

  Párkányi-Raab Péter szobrászművész Szent-Györgyi Albert-mellszobra. Ez már a második öntvény, mert az eredetit 2003-ban ellopták, alaktalanra ütögették és eladták a MÉH-be. A szobor újraállítása érdekében jótékonysági koncertet szervezett a falu.

  Ez itt Szandavár, a völgyből nézve. Sosem hallottam ezelőtt erről a várról. A túra előtt sem néztem utána, mert arra számítottam, hogy majd fent úgyis kitesznek valami táblát, amin el lehet olvasni a frankót.

  Utóbbi óriási tévedés volt, ugyanis nemhogy tábla nem volt kitéve, de egy idő után a felfelé vezető turistaút is eltűnt (vagy csak a hó vitt félre, nem tudom), így toronyiránt nyomtuk. Így is megérte; ez a Szandavár felfedezetlen jó hely.

  A Révai Lexikon szerint Szanda „magas hegyén fekvő régi vára romokban hever” – ez a megállapítás ma is igaz. A vár építésének ideje ismeretlen; 1329-ben Széchy Péteré volt, 1424-40-ig királyi birtok volt, majd Rozgonyi-, később a Báthory-családok kezére került. 1460-ban Zechen (Szécsény) László a csehek ellen hadakozván azokat – a leírások szerint – Szanda alatt verte meg. 1548-ban a törökök elfoglalták, de 1551-ben Horváth Bertalan, Balassagyarmat kapitánya visszafoglalta, majd felgyújtotta. Kár.

*

  Végül egy rövidebb feladvány. Mélyen tisztelt kommentelőinktől tippeket kérünk, vajon mennyibe kerülhetett az alább látható fél lityós Fokos Kalóz szeszesital a terényi ABC-ben. (Disclaimer: nem vettem meg.) A legjobban tippelők között cuki állatos youtube-videókat sorsolok ki.