Ez a kérdés: választhatok?
2010. október 27. írta: pazs

Ez a kérdés: választhatok?

  Hadd kezdjem egy személyes élménnyel. A legutóbbi romániai elnökválasztás második fordulójának másnapján ballagok a kolozsvári utcán, elhúzok egy nyugdíjasnak tűnő házaspár mellett. A bácsi románul dohog, pukkadozva a méregtől: „Miféle dolog, hogy ezek beleszólhatnak a mi ügyeinkbe, s eldönthetik, hogy ki legyen a mi elnökünk? Nem élnek itt, mit tudják ők Londonban vagy Kisinyovban, mi a jó nekünk?” A néni csitítgatja, feltételezem, arra gondolva, hogy egy „narancsszínű” városban nem tanácsos ilyesmiket mondani mindenki füle hallatára. Tudni kell, hogy a romániai kisnyugdíjas-réteg politikai opciói nem térnek el jelentősen magyarországi kortársaikétól. És azt is, hogy a román államfőválasztást rendkívül szoros eredménnyel nyerte a – fogalmazzunk így, az egyszerűség kedvéért – jobboldal jelöltje, Traian Băsescu, immár másodszorra. A döbbenetet az okozta, hogy (szó szerint) a szocdem jelölt, Mircea Geoană győzelmével feküdtünk és a Băsescuéra ébredtünk. Az éjszaka leple alatti fordulatot nem valamilyen obskurus-paranormális erők okozták, hanem az a tény, hogy a határon túli szavazókörzetek eredményei később futottak be az Országos Választási Bizottsághoz, a külföldön élő románok pedig, elsöprő többségükben, köztudottan keményvonalas antikommunista szavazók.


  A történetet azért meséltem el, mert úgy tűnik, Magyarországon könnyen úrrá lehet – ha máris nem lett úrrá – egy efféle közhangulat, a szavazati jog határon túli magyarokra való esetleges kiterjesztésének hírére. Biztos vagyok benne, hogy számos, magát erőteljesen nemzeti elkötelezettségűnek tartó ember is idegenkedik a gondolattól, és nagyjából arra az álláspontra helyezkedik, hogy jó, jó, szereti ő a hátéemeket, de otthon: Erdélyben, Felvidéken, Vajdaságban stb. – vagyis addig, amíg ez a szeretet nem jár őt érintő gyakorlati következményekkel. Ennek a közhangulatnak lényeges eleme az a közkeletű félreértés, miszerint külföldiek fognak majd beleszólni a magyar választások kimenetelébe. Még itt, a Mandineren is A határon túli szavazójogról címmel jelent meg bejegyzés; nem szeretném a kákán csomót keresés látszatát kelteni, de határon túli szavazójogról beszélni nem egészen ugyanazt jelenti, mint a határon túliak erre vonatkozó jogáról. Nem valami speciális kategóriáról van szó ugyanis, hanem pontosan arról a választójogról, amely bármely magyar állampolgárt megillet. Szinte szégyellem leírni, annyira evidens, de úgy látszik, muszáj elismételni, lassan, hogy mindenki értse: a határon túli magyarok közül természetesen csak azok szavazhatnak majd, akik felveszik a magyar állampolgárságot; hogy ez pontosan hány embert jelent majd, arról egyelőre még becslések sem léteznek, tudomásom szerint. Elviekban azonban ez nem is lehet lényeges szempont: adott állampolgári joghoz nem azért férhet hozzá az ember, mert ő még csak a tizedik a sorban; a tizenegyediktől viszont, mennyiségi okokból, megvonhatják. Azt kell eldönteni, hogy a Magyar Köztársaság akar-e azon polgárainak is szavazati jogot adni, akik életvitelszerűen nem élnek a területén vagy sem – ez pedig elvi és politikai döntés, nem konjunkturális.

  Ugyanúgy, ahogy nem lehet döntő tényező az sem, hogyan fognak majd választóként viselkedni az „újmagyar” polgárok. Persze, mindenki Mikola István szerencsétlen és ostoba kijelentését húzza elő a farzsebből, de bizonyára többen emlékszünk arra is, hogy egy azóta szerencsésen kimúlt magyar politikai párt egykori prominense kerek perec kijelentette: azért ellenzi(k) az állampolgárság szavazati joggal együtt járó kiterjesztését, mert az a jobboldalnak kedvez. Mit lehet erre mondani: tetszettek volna cseppet barátságosabban viselkedni az odaáti testvérekkel. Ez az általános feltételezés egyébként úgy hülyeség, ahogy van. A (nehezemre esik így írni, a nézőpont okán, de egye fene) határon túli magyarok korántsem alkotnak olyannyira differenciálatlan, monolit masszát politikai és világnézeti szempontból, mint azt sokan képzelik: nem tartom valószínűnek például, hogy a Fidesz támogatottsága az erdélyi magyarság körében jelentősen meghaladná a kétharmadot – akkor meg mi a probléma, hisz Magyarországon hasonló a helyzet.

  Az ellenérvek közt előkelő szerepet kap az adózás kérdése, vagyis hogy aki nem Magyarországon adózik, az ne ugasson bele abba, hogy mi történik ebben az országban. Merthogy nem viseli döntésének következményeit. A választójog azonban nem lehet adóalanyiság kérdése, hiszen így jelentős lélekszámú „őshonos” csoportok is eleshetnek a választás szabadságától. Az pedig nem igaz, hogy egy határon túl élő magyar állampolgár nem viseli döntésének következményeit: bizonyos következményeket valóban nem, másokat viszont nagyon is, a magyar Országgyűlés ugyanis számos olyan ügyben dönt, amely valamilyen formában kihat a határon túliak életére.

  A románok nem sokat szaroztak ezzel a problémával, és különösebb hajcihő nélkül megadták a határokon túlra került nemzet- és polgártársaiknak a választás jogát, a romániai választásokon szavaz a fél Moldovai Köztársaság; és a bevezetőben említett, elszórt morgolódásokat leszámítva, a döntést mai napig viszonylagos társadalmi konszenzus övezi a nyilvánosságban (nem véletlen, hogy a bukaresti kormánynak semmilyen kifogása nincs az erdélyi magyarok kettős állampolgársága ellen). A határon túli szavazókörzetes rendszernek természetesen megvannak az anomáliái, de ez eljárási, procedurális kérdés, nem olyasmi, amit ne lehetne okos szabályozással megoldani. (A morgolódásra visszatérve: gondoltam, udvariasan megkérdem a hetven körüli bácsitól, véletlenül nem tartja-e igazságtalannak, hogy közvetve az ő szavazatával döntenek majd például a feleségem gyeséről – mert ennek a következményei igazán nem őt terhelik.)
A kérdés tehát nem az, hogy milyen formában lehetne kivitelezni a választójog kiterjesztését, hanem az, hogy egyáltalán van-e szándék erre; ez pedig attól függ, milyen típusú nemzetkoncepcióban gondolkodik a magyar kormányzat. A többi – a megvalósítás formája, a szabályozás – technikai probléma. Hogy hány helyet kapnak a határon túliak, szükséges-e az Országgyűlés strukturális reformja ehhez (pl. kétkamarás parlament), figyelembe vesznek-e egyfajta korporatív szempontot a határon túliak esetében, mint – nagyon helyesen – a magyarországi kisebbségek képviseletében, az a jövő zenéje.

  Az elképzelés, akár komolyan gondolják, akár valamiféle elterelő hadműveletnek szánták, egyáltalán nem ördögtől való, nem mi találtuk ki, több országban olajozottan működik, egységes európai/nemzetközi szabályozása pedig nincsen. Azaz rajtunk áll, mit kezdünk vele, ehhez viszont nem árt higgadtan, berögzült tévképzetek nélkül nézni a dolgot. Őt magát. Ez pediglen mentalitás, nem jogi csűrcsavarás függvénye. A határon túli magyarok már a spájzban vannak. Nyugi, nem zabálják fel a készletet.

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/2401920

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

jan 2010.10.27. 09:13:09

Nekem két problémám van a határon túli magyarok szavazójogával:

1) A magyar kormány döntései jóval kevésbé érintik őket, mint a határon belüli szavazókat. Nagyon durva közelítéssel, én valahogy úgy képzelem, hogy egy kolozsvári magyar életét 90% a bukaresti és 10% a budapesti kormány döntései határozzák meg - örülnék, ha nem így lenne, de így van (Brüsszelt stb-t most hanyagolom), míg egy szolnoki magyar életét 100%-ban a budapesti kormány döntései. Vagyis igenis van itt egy különbség.

2) Picit visszásnak tartom azt, hogy valaki egyszerre két helyen is szavazhasson. Vagyis a bukaresti parlamentre is, meg a budapestire is.

Ezek persze nem kizáró okok, mert a másik serpenyőben is súlyos érvek vannak: érzelmiek főleg (összetartozás kifejezése), amik itt talán az elvi aggályoknál is fontosabbak.

ArmaGeddon Bácsi · http://ordoguzo.blogspot.com/ 2010.10.27. 09:30:35

A határon túli lengyel szavazók nagyon tájékozatlanok és félrevezethetők az anyaország ügyeiben.
Pl. annak idején a Buzek-kormány választási pártja, az AWS csak a határon túl szerepelt jól (ha jól rémlik, első helyen), míg a hazai választók egyszerűen kiejtették a szejmből az addigi kormánypártot.
Amerikában elhitték a lengyelek a hazafias retorikát, a honiak jól látták a szerencsétlenkedést.

Szömi 2010.10.27. 09:59:05

,,...érzelmiek főleg (összetartozás kifejezése), amik itt talán az elvi aggályoknál is fontosabbak.,,

Szép, megható gesztus ez a HTM szavazójog nevű mézesmadzag. Az érzelmek belekeverése detto. De hány anyaországban élő embertársunkat foglalkoztat ez érzelmi szinten? Legfőképp a hátrányok, a nemtetszés jut mindenki eszébe elsőként. Ezután talán el is gondolkodik az ember, vajon mivel is jár ez? És igaz, miért döntsön a belügyekről olyasvalaki, aki külhonban él!

A HTM-k pedig nyakig ülnek a saját országuk politikusai által hozott törvények káoszában, elég a bajuk, hogy megőrizzék identitásukat, bátran felvállalhassák a döntéseikkel járó következményeket. Persze, jól esik ez ,,elméleti,, érzelmi kötődés, de a gyakorlat teljesen mást mutat.

Téglagyári Megálló 2010.10.27. 10:09:40

Zene lenne füleimnek, ha hallanám a szoci nyuggerek ezirányú gajdolását.

Maisie MacKenzie 2010.10.27. 10:15:20

"magát erőteljesen nemzeti elkötelezettségűnek tartó ember is idegenkedik a gondolattól, és nagyjából arra az álláspontra helyezkedik, hogy jó, jó, szereti ő a hátéemeket, de otthon: Erdélyben, Felvidéken, Vajdaságban stb. – vagyis addig, amíg ez a szeretet nem jár őt érintő gyakorlati következményekkel."

Én erőteljesen nemzeti elkötelezettségű ugyan nem vagyok, de szerintem aki állampolgár, annak jár szavazati jog is.

Szerencsés lenne egy tisztán listás választási rendszer, akkor még olyan probléma sem lenne, hogy hol szavazzon.

A helyi politikai dolgait meg mindenki a helyi politizálási szinten az önkormányzatokban élje ki, az országos politizálás párt ideológiáról szól. A törvényhozás is arról szól, hogy MILYEN IRÁNYba menjen az ország, mik legyenek a pioritások.

borsikm 2010.10.27. 10:18:59

"Biztos vagyok benne, hogy számos, magát erőteljesen nemzeti elkötelezettségűnek tartó ember is idegenkedik a gondolattól, és nagyjából arra az álláspontra helyezkedik, hogy jó, jó, szereti ő a hátéemeket, de otthon"

Hollanutcista dögszag terjeng.

MagyarZizzi (törölt) 2010.10.27. 10:38:10

Egy határon túli magyarnak ugyanannyi beleszólása van a magyar politikába, mint mondjuk egy Amerikában dolgozó magyarnak, aki évente kétszer jön haza a családjához. Vagy adják meg minden állampolgárnak a szavazati jogot, vagy vegyék el mindenkitől, aki nem tölti az év legalább felét Magyarországon. Ha Romániában működik a dolog, talán nekünk sem fog fájni.

Samott 2010.10.27. 10:40:51

Sajnalom, en nem tudom maskent ertelmezni, kezelni a helyzetet, minthogy most bizony kulfoldieknek akarunk szavazati jogot adni. Nem vitatom el a magyar nemzethez tartozasukat, ok is pont annyira magyarok mint mi itt a hatarokon belul... de megiscsak kulfoldon elnek, egy masik orszag polgarai, a dontesek kovetkezmenyei csak rajtunk csapodnanak le, a jog es kotelessegbol nekik csak a jog jutna (es ide johet a "kibicnek semmi sem draga" es a "mas f.szaval a csalant" kifejezesek is). En meg az egesz kulkepviseleti szavazas rendszeret is felszamolnam, akinek nem er annyit a szavazas hogy egyuttal haza is jon (mondjuk meglatogatni a szuleit) az inkabb ne is szavazzon. Egyebkent pedig mindenkit szivesen latunk itt is, koltozzenek nyugodtan ide, eljenek itt, dolgozzanak, adozzanak mint mindenki mas... akkor kapjanak (nagyon konnyen) allampolgarsagot es szavazati jogot. De a hataron tulrol ne akarjanak beleszolni a mi dolgainkba.

Téglagyári Megálló 2010.10.27. 10:44:46

@Samott:

"mas f.szaval a csalant"

Nos, ez nekem a dicsőséges 2004-es népszavazásról jut az eszembe. A minap beszéltem egy _liberális_ erdélyi barátommal, és azt mondta, hogy azóta az erdélyieket nagyjából nem érdekli, hogy mi zajlik a magyar politikai életben. Erről kell számot adnia a nemmel szavazóknak és az azt kampányolóknak.

Samott 2010.10.27. 11:23:49

@Téglagyári Megálló: az a nepszavazas nekem is eszembe jutott, hiszen a mocskos szocik azzal kampanyoltak, hogy a fidesz szavazati jogot akar adni a hataron tuliaknak, amit persze a fidesz cafolt. Aztan most meg mit olvasunk...

Semmi tragikusat nem latok abban, hogy nem erdekli oket mi folyik itt, engem sem erdekel az rmdsz es az mpp viszonya, mindketto az adott orszagban elo magyarok belugye.

(disclaimer: a rosszemleku 2004-es nepszavazas idejen kulfoldon eltem, dolgoztam, igy ertelemszeruen nem is szavaztam)

jan 2010.10.27. 12:55:51

@Samott: azért az értelemszerűen túlzás, én külföldön éltem, tanultam, és szavaztam a követségen.

Samott 2010.10.27. 13:18:10

@jan: semmi tulzot nem erzek benne, szvsz ez lenne a normalis hozzaallas. Nem nyaralni voltam, huzamosabb idot toltottem tavol... mire fol szolhattam volna bele az otthoniak dolgaba? Ok, az interneten egy csomo minden kovetheto (mar ha van erre ideje az embernek), de felelos dontest a tavolbol nem lehet hozni.

jan 2010.10.27. 13:44:52

@Samott: na jó, ez tényleg más helyzet, mint az enyém, én csak fél évet voltam kinn.

elfelejtette 2010.10.27. 16:46:36

Hehe, ezt a kepernyot a munkatarsam rajzolta anno, en a szoftver masik reszet irtam. :)

bádogos 2010.10.28. 22:44:39

Nem, nem és nem.

Tudjátok, mi lesz a vége ennek a baromságnak? Azt a közelharcot, ami itthon pártpolitika néven fut, exportálni fogjuk a környező országokba. Az itthoni magyarokat, bár egyik részük utálja a másikat, abroncsként összetartja az államhatár, ezért az átrendeződések (ha lassúak is) mindig a nemzeten belül történnek. Odakint, akik nem masszív jobboldali szimpatizánsok, azok már az állampolgárságért sem fognak folyamodni, ha pedig megtapasztalják, mennyi utálat hullik a nyakukba, vagy örömmel asszimilálódnak a többségbe, vagy világgá mennek, hogy minél távolabb kerüljenek Kelet-Európától.

Azt hiszitek, fantazmagória? Menjetek be bármelyik jobboldali fórumra - tömegesen vannak hozzászólások, hogy akik Bugárék Híd pártjára szavaztak, azok nem is igazi magyarok. Akartok 100.000 fős szlovákiai magyarságot, meg 500.000-es erdélyit ? Akkor csak előre ! A Fidesz már dolgozik rajta.

Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal

süti beállítások módosítása