A miniszterelnök tegnap újabb adóemeléseket jelentett be. A tervek szerint három, távolról prosperálónak látszó iparágat akarnak „adóprésbe” vonni: a telekommunikációs szektort, az energetikai cégeket és a kereskedelmi láncokat. Ezeken túl ideiglenesen, de befagyasztják a magyarországi magánnyugdíjpénztárakat és felfüggesztik a PPP alapú fejlesztéseket is. Most csak rövid értékelésre vállalkozunk, hangsúlyozva, hogy a nagy leleplezésre még néhány napot várni kell, a most bejelentett intézkedések csak apró morzsái a második akciótervnek.

  Először is tegyük fel magunknak a kérdést, hogy vajon miért kell a kormánynak sebtében összeszedni 161 milliárd forintot még az idén, amikor az előző kormány illetékesei úton-útfélen azzal házaltak, hogy ha szűk mezsgyén is, de tartható az idei hiánycél. A történtek fényében ez utóbbi nem tűnik megalapozott állításnak (de most nem az előző kormányt jöttünk ekézni).

  A kormányváltás óta a kormány lényegében mást sem tesz, mint az állami bevételeket szaporítja: 200 milliárd forint értékben bankadót vetett ki, most pedig újabb 161 milliárddal erősítené az állami büdzsé bevételi oldalát, míg a kiadási oldalon 120 milliárd forintos költségvetési zárolás és a költségvetési szféra bértömegének maximalizálása áll (emlékeztetőül: az első akcióterv 29 pontjának hangsúlyosabb elemei jövőre vagy azt követően lépnek életbe).

  Vagyis a költségvetés bevételi oldalán egyértelmű bajok mutatkoznak. Tömködni kell a lukakat. És mit tesz ilyenkor az egyszeri kormány? Adót emel, csak nem úgy mint Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon. Az új éra emberei olyan potenciális adózókat szemelnek ki, akikről azt gondolják, hogy jó sok profitot termelnek, ezért ahol van, onnan lecsípni is lehet alapon készülnek megfejni a legnagyobb pénzeszsáknak tartott szektorokat (némi malíciával teszem hozzá, hogy akkor ott van a gyógyszeripar is).

  De azon túl, hogy kétségtelenül népszerű hangokon játszik a kormány és az állami adóbevételek így lényegében egyszerűen növelhetők, számos hátulütője is van az adóterveknek, amelyek hosszú távon éppen a kormány munkahelyteremtő, gazdaságélénkítő, beruházásösztönző szándékait gyengítik.

  A telekommunikációs szektor különböző aspektusait figyelembe véve komoly lemaradással küszködünk uniós versenytársainkhoz képest, amelyen a „válságadó” csak tovább ront (halkan jegyezzük meg, hogy az NHH-n keresztül a költségvetés 8,6 milliárd forint bevételt már betervezett 2010-re). A szükséges fejlesztések elmaradása komolyan veszélyeztetheti az Európai Unió Digitális Menetrendjében megfogalmazott célok teljesülését, miközben az is jól látszik, hogy a hazai cégek egy része méreténél fogva képtelen nagyobb fejlesztések végrehajtására, egy másik részük pedig különböző egyéb okokból halogatja beruházási döntéseinek meghozatalát.

  Semmivel sem jobb a helyzet az energetikai szektorban. Magyarországnak ezen a téren is iszonyú elmaradásai vannak. Környezetszennyező technológiákkal előállított energia és hő, a modern technológiákat igénylő megújuló energiaforrások használatának szinte teljes ignorálása, földgázfüggőség és súlyos - elsősorban orosz - energiafüggőség jellemzi a hazai piacot, amelyen csak szisztematikus építkezés, kiszámítható jogszabályi és beruházási környezet segíthetne. Na ez egy ideig megint nem lesz.

  Érthetetlen lépés a magánnyugdíj-pénztárak pénzeinek büdzsébe történő visszaáramoltatása is. Az öngondoskodás fontosságát korábban annyira hangsúlyozó Fidesz ma azt várja el, hogy személyes jövedelmünk egy részéről egy feneketlen bendőjűnek tűnő állami alap javára mondjunk le, miközben a cél éppen az volna, hogy mindenki saját magát lássa el és ne az államtól várja problémái megoldását. Abból a szempontból persze ügyes lépés, hogy az emberek ezt nem élik meg közvetlen bevételcsökkenésként (ahogy értelemszerűen bevétel-növekedésként sem, feltéve hogy nem nyugdíjasok), de ezt bizony nálunk szerencsétlenebb helyeken megszorításnak hívják.

  A csomag fontos pozitívuma egyébként a PPP alapú torzszülött kipiszkálásának terve a költségvetésből. Félreértés ne essék, önmagában nem az állami és piaci szféra együttműködésével van gond, hanem annak speciális magyar mutációjával. De erről elég megkérdezni a Corvinus Egyetemet vagy a Magyar Televíziót.

  Tudjuk, hogy gazdasági válság van. Azt is tudjuk, hogy a válság rosszul érintette a költségvetés bevételi oldalát és bizony növelte annak kötelezettségeit. De akkor legyünk annyira empatikusak, hogy belássuk: a válság a fenn említett cégeket legalább ugyanolyan mértékben érintette, így az ő profitabilitásuk is jelentős mértékben csökkent. Adót kivetni persze lehet, de a mértéke jelentősen eltúlzottnak látszik.