Gyorsan lejött a forradalom-tripről Orbán Viktor, amit a magunk részéről üdvözölni tudunk. A Fidesz mindig is nagy tehetséget mutatott frappáns szavak felkapásához majd eldobásához, és ez nem is nagy baj. De ahogy Pharmacist kolléga is rámutatott: nem történt forradalom Magyarországon. Pontosabban: nem forradalom történt. Hátrébb a nagy szavakkal, vérkomoly történelmi események (pl. a forradalmak) demokratikus választásokra történő ráhúzásával. Ideje - mind a politikusoknak, mind az őket értelmezőknek - újra visszaszállni a józan ész talajára.

  Mennyivel egyszerűbb lett volna - vagy inkább: lenne -, ha a Fidesz annyit mond: folytatjuk a polgári Magyarország építését. A néppárt jó ideje hanyagolta azt, hogy magát jobboldaliként, konzervatívként, mi több: polgáriként definiálja önmagát. A plebejus önmeghatározás viszont előkerült. Emellett a pártelnök a választások utáni hetekben a Nemzeti Együttműködés Rendszereként fogalmazta meg homályosan új politikai elképzeléseit. A sajnos még egyfajta sajátos korporativizmus-felfogást sem nélkülöző, ráadásul felülről jövő társadalom- és rendszerátalakító elgondolások nem igazán illenek egy konzerv politikai erőhöz.

  No, de most újra eljött a változás ideje?

  Jöjjenek a modern békeidők - mondta Orbán Viktor szombaton a Kossuth téren, és lám, a forradalmi retorika gyorsan lecserélődött egy kétharmados, centrális párthoz jobban passzoló vízióhoz. Mert mi más is lehetne egy nagyra nőtt, középjobb, polgári néppárt célja, mint a békés, boldog, gyarapodó, egye fene: unalmas békeidők megteremtése?

  Az új miniszterelnök arról beszélt: a magyar élet talapzatát széttörte a huszadik század. A kormány feladata, hogy megszervezze azt a közös talapzatot, amelyről mindenki el tud rugaszkodni a céljai felé, és ami elég erős ahhoz, hogy a múlt ne tőrjön elő alóla. Orbán Viktor szerint a magyarok nyugalmat akarnak, nyugodt és békés fejlődést. „A dolgunk, hogy megteremtsük egy olyan korszak alapjait, amit majd modern békeidőknek neveznek a történelemkönyvekben”.

  Másnap, Kötcsén Orbán Viktor tovább folytatta ezt a racionális gondolatmenetet, egyúttal egy elfogadhatóbb értelmezést adott a NER-nek: arról beszélt, hogy az angolszász országok után a magyarok következnek individualizmus tekintetében. Ezért nem a nemzeti egység, hanem a nemzeti együttműködés rendszeréről beszélünk, amelynek erősítése egyénileg is mindenki érdeke. Orbána arra is figyelmeztetett: nem szabad késlekedni, mert előttünk van Görögország példája, amelyből okulni kell.

  Nos, mindezzel már inkább egyet tudunk érteni, mint a forradalmi retorikával. Valóban, sokszorosan széttört a magyar állam, a magyar nemzet talapzata, amit helyre kell állítani. Legyen törvény és rend. Ez, és ennyi a kormány feladata, hogy utána mindenki - élve az egyéni és közösségi szabadsággal, fel tudja építeni a maga világát egy gyarapodó Magyarországon. És akkor itt felébredünk a szép álomból.

  Ugyanis a fenti víziótól még nagyon messze vagyunk. Magyarország jelenleg az IMF lélegeztetőgépére van kapcsolva, az államadósság az egekben, nő a munkanélküliség, diplomás és munkás fiatalok tömegei vannak munka nélkül, a lakosság nagy része elmerült az elmúlt években nyakló nélkül fölvett hiteleiben. Nem kell tovább részleteznem.

  A modern békeidők megteremtése remek távlati cél a polgári kormányzatnak, de ha jól gondoljuk, erre már csak egy második ciklusban térhet rá az Orbán-kormány. Feltéve, ha eljut odáig. Addig viszont - az általunk egyébként üdvözölt szimbolikus törvényhozás, és a kíváncsian várt alkotmányozás mellett - marad az aprómunka, a racionális döntések sorozata, a befagyott gazdaság újraindítása - egyszóval a szakadék szélétől való visszatáncolás művészete - mielőtt kórusban zendítenek rá az ellenfelek, kritikusok, partnerek és tanácsosok az „It's the economy, you stupid” mondókára.