Kép: West Photo. Címe: Aranykorszak
Húsz évvel ezelőtt, 1990. május 20-án választhattak először a román állampolgárok – mondjuk úgy – szabadon. A választás eredményeként az államelnök Ion Iliescu˙lett (a szavazatok 85,07 %-ával), a parlamenti választások eredménye a Képviselőházban (szavazatok száma / %-os arány): Nemzeti Megmentési Front 9 089 659 /66,31 %, RMDSZ 991 601 /7,23 %, Nemzeti Liberális Párt 879 290 /6,41 %, a Szenátusban: Nemzeti Megmentési Front 9 353 006 /67,02 %, RMDSZ 1 004 353 /7,20 %, Nemzeti Liberális Párt 985 094 /7,06 %. A parlamenti helyek megoszlása: Nemzeti Megmentési Front 355 mandátum, RMDSZ 41 mandátum, Nemzeti Liberális Párt 38 mandátum.
A (d)evolúció mutatóiként használjuk a legutóbbi eredményeket, 2008-ból [százalék/mandátum]. Képviselőház: Demokrata-Liberális Párt 32,36% / 115, Szociáldemokraták-Konzervatívok koalíciója 33,09% / 114, Nemzeti Liberális Párt 18,54% / 65, RMDSZ 6,17% / 22 (szavazatok száma: 425 008), nemzeti kisebbségek: 3,56% / 18; Szenátus: Demokrata-Liberális Párt: 33,57% / 51, Szociáldemokraták-Konzervatívok 34,16% / 49, Nemzeti Liberális Párt 18,74% / 28, RMDSZ: 6,39% / 9 (szavazatok száma: 440 449).
Az adatok összevetéséhez nem árt tudni, hogy a két legnagyobb párt tkp. a Nemzeti Megmentési Front utódpártja(i), a posztkommunisták osztódással szaporodnak, továbbá hogy 2008-ban a választók mindössze 39,26 százaléka jelent meg az urnák előtt.
A román közszolgálati adó esti híradójában készített egy gyors összefoglalót az elmúlt két évtizedről, az eredmény ritka lesújtóra sikeredett, a megszólaltatott ucca emberei sem vidámkodtak. Minden képpontból áradt a pesszimizmus.
A gazdasági válsággal súlyosbított kormányzati töketlenség, a permanens kampány (2007 – EP, 2008 – önkormányzati, parlamenti, 2009 – újra EP, valamint államfői) a csőd szélére sodorta az országot. Az IMF jött, látott, győzött, következnek az ún. megszorítások: gazdasági reformok, adóemelés, államapparátus karcsúsítása stb. helyett a fűnyíróelv alapján megvágják a fizetéseket, nyugdíjakat, társadalmi juttatásokat etc., a kisnyugdíjasok, munkanélküliek, nem is tudom, átállnak a fotoszintézisre, más esélyük nem maradt – emiatt borult ki a bili, a napokban harmincezren tüntettek Bukarestben.
Ahogyan Ilie Șerbănescu gazdasági elemző fogalmazott: fogyasztás termelés nélkül, import export nélkül, hipermarketek gyárak nélkül, autók utak nélkül, bankok reális megtakarítások nélkül – ez a valóság, nézzünk végre szembe vele.
És hogy tetézzük az élvezeteket: két évtizeddel a – fogalmazzunk így – forradalom után, 2010. május 19-én honatyáinknak sikerült elfogadniuk egy átvilágítási törvényt, amelynek fő célja az, hogy megtisztítsa a politikai és a közéletet a kommunista rendszer működtetőitől és kiszolgálóitól (jellemző: a törvény négy éve már átment a Szenátuson, a képviselőknek ellenben nem volt annyira, de annyira sürgős).
Idézzük a Krónika napilap összefoglalóját: a törvény hatálya alá esnek mindazok, akik vezetői tisztséget töltöttek be a Román Munkáspártban, a Román Kommunista Pártban (RKP), a Munkásifjak Szövetségében és a Kommunista Ifjúsági Szövetségben (KISZ), illetve azok, akik ezen szervezetek fizetett aktivistái voltak akár országos, akár regionális szinten. Szintén vonatkozik az egykori államtanácsi, minisztertanácsi tagokra, valamint a volt államtitkárokra és néptanácsi vezetőkre is, de nem feledkezik meg a kommunista diákszervezeti elnökökről és alelnökökről sem. A pártakadémia egykori vezetői sem tölthetnek be köztisztséget a jogszabály értelmében, mint ahogy azon személyek sem, akik bizonyíthatóan tagjai voltak a Szekuritáténak, vagy együttműködtek a kommunista titkosrendőrséggel. A legfelsőbb bíróság, a milícia egykori vezetőire, valamint Románia külképviseleteinek korábbi irányítóira is vonatkozik a törvény.
A jogszabály második cikkelye értelmében az érintett személyek öt évig nem tölthetnek be sem államfői, sem képviselői, sem kormány-, sem polgármesteri vagy alpolgármesteri, sem önkormányzati képviselői, sem bíró vagy ügyészi, sem egyéb állami tisztséget.
A tragikus az egészben az, hogy húsz évvel ezelőtt már megszületett a Temesvári Kiáltvány, aminek a 8. pontjában hasonlót követeltek Florian Mihalceáék, aki most a Nyugati Jelen bánsági napilapnak azt nyilatkozta: „Nem hiszem, hogy elkésett törvény az Átvilágítási törvény, hiszen az elfogadása azt igazolja, hogy Románia végleg búcsút mondott a kommunizmusnak, a totalitarizmusnak. [...] 1990-ben sokkal nagyobb feszültségeket szült volna az átvilágítási törvény alkalmazása, igaz, hogy ebben az esetben másként tekintett volna ránk Európa és nem úgy kezeltek volna továbbra is mint egy posztkommunista államot."
Florian Mihalcea jó ember, diplomatikusan fogalmaz, Cezar Preda demokrata-liberális honatya sokkal direktebb, szerinte a törvény jócskán megkésett, az átvilágítandók ellopták, amit el lehetett, most már mindegy nekik. A szocik – még a szavazás előtt – viszont vinnyogtak egyet, lemodellezték, hogy amennyiben érvénybe lép a törvény, a sáros önkormányzati képviselők 70%-a hozzájuk tartozik.
És hogy mi, erdélyi magyarok se érezzük magunkat – hm, mondjuk így – Európában a négyharmad koronaékszerének, vagy micsodának, az új tanügyi törvény vitáján a nemzeti-liberálisok (emlékszünk még a Johannis-projektre?) és a szocdemek pont olyan bunkó nacionalistának bizonyultak, mint a pirossárgakék kukákra gerjedő Funar nevű nagyromán kollégájuk.
A tanügyi törvény 37. cikkelye ugyanis kimondja, hogy a közoktatásban a nemzeti kisebbségek anyanyelvükön tanulják a történelmet és a földrajzot – húsz év demokráciagyakorlat után!
Na, lett erre felhork, Eugen Nicolăescu nemzeti libi aszonta, hogy „Ez egy nemzetellenes tett, önöket terheli a felelősség amiatt, hogy román állampolgárok nem fogják románul ismerni a történelmet és a földrajzot”. Cristian Adomniţei (dettó libi) korábbi oktatásügyi miniszter szerint „a 37. cikkely elfogadása a nemzeti oktatási törvényt nemzetellenes oktatási törvénnyé alakítja”. Adrian Solomon szoci idióta viccet gyártott, „A következő években azt fogjuk megtudni a történelem tankönyvekből, hogy Burebista (dák király – a Krónika szerkesztőjének megj.) tulajdonképpen magyar volt, és Boros Pistának hívták", haha, de politikafilozófiai nóvumokkal is szolgált: „Önök ma új meghatározását adták a nemzet fogalmának, mivel a nemzet nem azonos a néppel, kedves PDL-s kollégák. Ezért a magyar vagy más nemzetiségű nemzettársainknak is románul kell ismerniük a haza történelmét és földrajzát, mivel a román nyelvnek egyesítenie, nem szétválasztania kell bennünket." És így tovább. A törvényt végül kisebb belső morgás után a kormánykoalíció átnyomta a Képviselőházon.
A román közszolgálati adó egyébként megnyugtatásképp gyors európai körképet is mutatott, lám, máshol is rossz a helyzet.
Tudja a fene, engem vajmi kevéssé vigasztal, hogy mire odaérünk Európához, arra szétesik az egész.