A régi szabályozás eredményeként mintegy 150-en irányíthatják hamarosan a közszolgálati médiumokat; az MTI-t nem megszüntetni kell, hanem szabadon hozzáférhetővé tenni; bár igény volna rá, nem számít új kultúrharcra - derül ki Szalai Annamáriának a Mandiner blognak adott rövid interjújából. Az ORTT fideszes delegáltját Balogh Ákos Gergely és Novák Tamás kérdezte.
Mandiner: Milyen érvek szólnak az Országos Rádió és Televízió Testület és a Nemzeti Hírközlési Hatóság tervezett egyesítése mellett?
Szalai Annamária: Az intézmények összevonásának ötlete nem újkeletű, az elmúlt években elkészült szakmai tervezetekben gyakorlatilag konszenzus övezte. A legfontosabb érvek, hogy mind a fogyasztók, mind a szolgáltatók számára egyszerűbb lesz, ha egy hivatalnál intézhetik az ügyeiket, emellett a gazdasági hatékonyság is indokolja a felesleges párhuzamosságok felszámolását. Erre több jó uniós példa is van.
Milyen típusú lehet az összevont szervezet irányítása, inkább az ORTT vagy az NHH modellje fog érvényesülni? Kellő önállósággal fog-e rendelkezni az így létrejövő szervezet?
Hogy jól fog-e működni, az nem azon múlik, hogy kik jelölik és nevezik ki a tagokat, egy ilyen testület működésénél a demokratikus kultúra megléte vagy hiánya a fő kérdés. Azt gondolom, a demokráciafejlődés amőba korszakában vagyunk még. Egy pártok által delegált testületben más értékrendet képviselnek az emberek, ami szerintem rendben van. Akiknek azzal van bajuk, hogy egy területet pártok által jelölt, de nem általuk irányított személyek irányítanak, azok szerint jobb az, ha egy intézmény közvetlenül kormányzati irányítás alatt működik? Hiszen míg az ORTT-t többször támadták, hogy pártcsatározások színhelye, addig a kormány felügyelete alatt álló NHH független hatóságnak tűnt.
Igaz-e, hogy tervezik az online média szabályozását is? Mi szükség van erre?
December 19-éig kellett volna átvenni az audiovizuális média szabályozás európai irányelveit, de ez nem történt meg. Az irányelv az internetes tartalmak bizonyos körét is szabályozhatóvá teszi. Szó sincs azonban arról, hogy a Mandiner vagy más blogok tartalmába szeretnénk beleszólni, esetleg az emberek magánlevelezése érdekelné az államot, elsősorban a lekérhető műsorszolgáltatásokra vonatkozik a szándék. Jelenleg az a helyzet, hogy ha megy egy műsor a televízióban, azt tudjuk szabályozni, viszont ha ugyanazt az interneten terjesztik, azt már nem. Ez semmiképpen sem szerencsés állapot.
Várható-e, hogy a Magyar Távirati Iroda megszűnik vagy szűkebben vett kormányzati hírügynökséggé alakul?
Felvetődtek ugyanezek a lehetőségek a sajtóban a kampány során, de a találgatás helyett érdemesebb lett volna megkérdezni magukat az érintetteket. Mivel jogalkalmazó vagyok és nem jogalkotó, úgy gondolom, várjuk ki türelemmel, hogy mik a kormány szándékai. A személyes véleményem az, hogy az MTI működésén bőven van mit javítani: a 130 éves intézmény sokat vesztett presztízséből, erősen megkérdőjelezhető hírszerkesztésének függetlensége, hitelessége, tárgyszerűsége és nem kéne, hogy bulvár-forrásokkal versenyezzen. A lényeg azonban nem az intézményi keret, hanem a tartalom, aminek a minőségével komoly problémák vannak. Ráadásul hiába adófizetői pénzekből tartjuk fenn az MTI-t, a híreihez csak nagyon nehezen lehet hozzáférni. Hogy van az, hogy akiknek a pénzéből készül, azok nem juthatnak hozzá szabadon a hírekhez? Mindezek mellett a tájékozódáshoz való jog alkotmányos alapjog, aminek sokkal hatékonyabban kell eleget tenni.
Ez azt jelenti, hogy ingyenes lesz a távirati iroda tartalomszolgáltatása?
A saját álláspontom az, hogyha egyszer már megfizettük a közszolgálati tartalom előállítását, akkor tegyük is lehetővé a minél szélesebb körű hozzáférést. Ez nem csak az MTI-re vonatkozik, hanem a többi közmédiumra is.
Az MTI hírszolgáltatásáért jelenleg fizetnek a különféle orgánumok. Mi lesz az így kieső bevétellel? Nem fog-e az így kieső bevétel gondokat okozni a hírügynökség működésében?
A tájékoztatás közfeladat, amit az állam az intézményein keresztül ellátni, tehát nem a megtakarítás a cél. Úgy gondolom, hogy ha egyszer már pénzt fordítunk rá, akkor jusson is el az állampolgárokhoz. A fő kérdés Magyarországon ma az, hogy tudunk-e és hogyan tudunk tájékozódni? Évente közel 50 milliárd forintot fordít az állam ilyen célra, de ezt nagyon alacsony hatékonysággal használják fel az intézmények.
A közmédiumok összevonása javítana-e a források felhasználásának hatékonyságán? Sor kerül-e ilyen lépésre?
Sok lehetséges megoldás van, sőt, ezek között nem egy jó megoldás is. Az állam most is szán pénzt a tájékoztatásra, azonban hogy ez sok vagy kevés, azt nem tudjuk. Az állam egy nagy, átláthatatlan zsákba önti a pénzt, aminek a felhasználása jelenleg nem ellenőrizhető. Senki sem azt teszi, ami a feladata lenne. Jelenleg 125 ember feladata a közmédiumok vezetése, az új pártok parlamentbe kerülésével az eddigi szabályok alapján ez akár 150 főre is bővülhet. Egy nem hatékony, túlburjánzott szervezetet tartunk fenn, ami ráadásul nem is végzi el a munkát. Nagy az intézmények elnökeinek szabadsága, gyakorlatilag nem kontrollálhatók sem a tulajdonos delegáltjai, sem a civilek által. Nincs felelősségi pont, az elnökök tetszésük szerint alakíthatják a műsorstruktúrát, a finanszírozásban is szabad kezük van, akár korlátlanul eladósíthatják a rájuk bízott médiumot.
Ezeket a szabályokat akkor alakították ki a pártok egymástól való félelmükben, amikor még jóval kevesebb szereplővel működött a médiapiac. Ma már sokkal sokszínűbb a média, a közmédiumok elvesztették közönségük nagy részét, elkezdtek súlytalanná válni. Bízom benne, hogy ez nem egy visszafordíthatatlan folyamat, megerősödhetnek még a közszolgálati tartalmak.
Ön szerint a kétharmados többséggel rendelkező kormánypártokon túl a többi, esetleg a jelenlegi szabályozás fenntartásában érdekelt politikai erő is támogatna egy ilyen átalakítást?
A médiatörvény kétharmados, de bízom benne, hogy nem kétharmaddal, hanem nagyobb egyetértéssel lehet majd változtatni rajta.
Ha mégsem lesz nagyobb egyetértés, akkor kiújul a kultúrharc, jön a médiaháború újabb ütközete?
Remélem, hogy nem kerül sor hasonlóra.
Úgy látja, hogy nincs rá igény?
De, igény az volna rá. Sok olyan félreállított, megalázott ember van, akik úgy érzik, most eljött az ő idejük, és szorítsuk háttérbe a másik felet. Teret kell adni a kultúrában, a médiában az onnan kiszorult hangoknak. Nem szerencsés, hogy egy szűk mainstream döntötte el, mi való oda és mi nem. Kell-e öncélú színházi kísérletezgetés? Kellenek-e az írótársaknak, a baráti kritikusoknak szánt írásművek? Kellenek-e olyan „alkotói” filmek, amelyeket párszázan néznek meg? Legyenek, de az őket megillető helyen és mértékben. Ennél színesebb a mi kultúránk, ami szerintem jó. Lehetőséget kell teremteni a különféle értékek megjelenésére – persze kérdés, ki dönti el, mi az érték.
Ez egy meglehetősen optimista elképzelés. A magyar médiaszabályozás és -finanszírozás eddigi gyakorlata alapján lát esélyt arra, hogy többé-kevésbé konszenzus alakuljon ki erről?
Igen, például az ORTT ebből a szempontból az elmúlt időszakban kivétel volt. Míg a filmes világban a mai napig jellemző, hogy egy szűk kör kiszorítja a fiatalokat, az újakat, a körön kívülieket, az ORTT támogatási politikája jóval nyitottabb volt. Ez az előnye annak, ha egy intézmény demokratikus testületként működik, mert így többféle szemlélet, többféle érték is megjelenik a döntésekben.
Meddig tart a mostani ORTT megbizatása? Ha a régi szabályok szerint működik tovább, akkor hogyan alakulnak a testületen belüli szavazatarányok?
Ma (május 5-én - a szerk.) volt az utolsó ülésünk a régi összeállításban. Bár 2012-ben jár le a testület megbizatása, az összetétele megváltozik, mivel az ORTT-tagság frakcióhoz kötött. Távoznak ketten (egy MSZP-s és egy SZDSZ-es) és újak jönnek. Ha feláll az új kormány, akkor 3/14-et fog érni a szavazatom, akárcsak a KDNP delegáltjáé, míg az MSZP, az LMP és a Jobbik képviselője 2/14-es szavazati súllyal bír majd. Kérdés, hogy ez így jó-e, leképezi-e a társadalmi akaratot, felhatalmazást.
A médiakuratóriumokban még rosszabb a helyzet, mert ott nem szűnik meg a delegáltak megbizatása, ha kiesik a pártjuk a parlamentből, csak onnantól semlegesnek számítanak a kormány-ellenzék arány vizsgálatakor. Például a televízió kuratóriumának most 21 civil és 15 pártdelegált tagja van, ebből 7 MSZP-s. A jelenlegi szabályozás értelmében az új Országgyűlés megalakulása után hat új tagja lesz a kuratóriumnak. Csődbe ment a magyar televízió, s kap még hat kurátort. Agyrém! Így születnek az igazi, értelmetlen mamut-testületek... Szeretném látni, ki mondja erre azt, hogy ez egy jól kitalált rendszer – még ha '96-ban esetleg annak is tűnt.