Nem tehetünk róla: Vona Gáboron egyre inkább elhatalmasodnak a torgyánizmus tünetei, ezért másodszor is neki kell átnyújtanunk a Svéd Modell-díjat, amit eredeti kiírásunknak megfelelően a kampány zsibbasztóan hülye vagy éppen meghökkentő kijelentéseit jutalmazzuk.

  Vona pár napja még csak a Gárda országkormányzását vizionálta, de tegnap már arról beszélt: a Fidesz veszélyezteti a Jobbik kétharmados győzelmét! Nem tudjuk, milyen anyagot tolnak a Jobbiknál, de erős cucc lehet.

  Értelmes Jobbik-szimpatizáns, Jobbik-aktivista olvasóinkat megkérjük: a párt érdekében figyelmeztessék már az elnökséget, hogy maguk alatt vágják a fát, ha a komolyan vehető üzenetektől az egykor szebb napokat megélt, bőbeszédű kisgazda ügyvéd nyomdokaiba lépnek.

  Tegnap azonban voltak ennél veszélyesebb üzenetei is a gyöngyösi gyöngyszemnek: a komplett politikai elitet fenyegetve arról beszélt, a politikusok azért reszketnek ennyire, mert tudják jól, hogy a radikális változás rajtuk fog kezdődni. A parlamenten kívüli Jobbik elnökeként pedig szájára vette „a társadalom ellenségei” szókapcsolatot is. Nem vitatva azt, hogy van mint számon kérni (természetesen jogállami keretek között!) a politikai elit bizonyos tagjain, a fenti kijelentés bizony a legdurvább jakobinus-bolsevik duma.

  Egy kívülről a hatalomra törő, homályos hátterű, radikális politikai erő önmagát a társadalom egészével azonosítja, és kijelöli a komplett társadalom ellenséges rétegét, akiket ki kell iktatni. Ugye nem kell erre példákat hoznom a történelemből? A Jobbik szavazótáborának és hangadóinak egyre nagyobb hányadát alkotó exszoci, munkásőr-típusok nyilván kéjjel hallgatják a fiatalkorukra emlékeztető osztályharcos, élcsapatos propagandát, de mink inkább maradnánk a polgári politizálásnál. Erre lettünk nevelve, evvan.

  A politikusokat fenyegető Vona ugyanakkor nem rest rettegni sem: szerinte a Fidesz meg akarja semmisíteni a Jobbikot, és hatalomra kerülve bárkit el tud majd tüntetni. Kérdés, hogy ez már a politikai paranoia kezdete-e a radikális pártnál.

  Vona tegnapi kijelentéseit - a március 15-ei beszéd zavaros kitételeihez hasonlóan persze úgy is meg lehet magyarázni, hogy a pártelnök úr viccelt: tehát ami vitatható, azt igazából nem is kell komolyan venni. De akkor mi marad azon kívül?

  Stand up komédiásból ugyanis már van elég az országban - és az ország házában.