Volt már néhány szavazás a parlamentben a szocializmusról. Ezek alapján világossá vált, hogy az állampárti funkcik, ügynökök, a (nép)köztársaság különböző rendű és rangú barátainak megszavazott SZDSZ-es támogatás tulajdonképpen a szocializmus elutasítása más eszközökkel. Aztán itt van az „elintézzük okosba'” liberális atyamestere, aki pártállami előjogokra emlékeztető módon ül bele, építi sajátjaként azt a 300 millióra taksált luxusvillát, ami nem is az övé.
A finom úriemberek mélyen megvetik a hruscsovi bárdolatlanságot, nyilván csak emiatt nem ütik cipőjük sarkával a parlament széksorait a KGB-s neveltetésű, mégis NATO-kompatibilis Laborc elvtárs NBH élére történő kinevezése óta. A demokratikus jogállam és a piaci verseny védelmezőinek torkán egyetlen aggódó hang sem jött ki, amikor a Putyin-fetisiszta miniszterelnök Szocsiban behajolt a Gazprom nyers egyértelműséggel megfogalmazott ajánlatának. Igor Szavolszkij orosz nagykövet szavaival szólva: megértették egymást. A liberális távolbalátásnak hála, ma orosz, magyar két jó barát ismét.
Húzzunk egyenleget: a jó elvtársak, jó helyen, jó ügyeket szolgálnak, de vannak, akik nem ismerik fel saját érdekeiket sem. Nekik le kell vezetni a dialektikus kapitalizmus történelmi szükségszerűségből fakadó folyamatát. Felnyitni az emberek szemét, ha kell, vésővel és kalapáccsal.
