Nem lehet két év után módosítani vagy felülvizsgálni az új polgári törvénykönyvet, ez hibás és jogbiztonságot veszélyeztető felfogás – mondja Vékás Lajos professzor, a Ptk-t előkészítő kodifikációs bizottság elnöke a Mandinernek. A jogtudós akadémikus, az ELTE volt rektora szűk csoportok érdekeit sejti a mostani Ptk-módosítási szándékok mögött. Szerinte mondvacsinált problémákra is hivatkoznak a Ptk kritikusai, az Igazságügyi Minisztérium felé pedig így fogalmaz: „A helyettes államtitkár úr – nekem egykori tanítványom – ne üzengessen nekem. Én se üzengetek neki”. Nagyinterjúnk.
„Meglepődött, amikor a Jogászegylet elhívta egy vitára arról, hogy az igazságügyi minisztérium a Ptk. átfogó módosítása készül?
Nagyon meglepődtem. Egy polgári törvénykönyvet nem egészen két esztendő után nem szoktak módosítani. Különösen nem, ha ennek nincs is igazán jogos oka.
A vitán azt mondta az Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára, hogy már egy éve működik egy munkacsoport a minisztériumban, ami a módosítás lehetőségein dolgozik. Ön akkor semmit nem tudott arról, hogy valami készül az Igazságügyi Minisztériumban?
Hogy valami készül, arról tudtam, mert Budapesten mindenki mindenről tud. De hogy ez ilyen horderejű és átfogó módosítás lesz, arra még az előzmények futólagos ismerete után sem gondoltam. Az meg végképp meglep, hogy az igazságügyi minisztériumban már egy évvel a polgári törvénykönyv hatályba lépése után egy revízión gondolkodtak. A Ptk. kétezerhatszáz paragrafusból áll és közel húszezer normatételt tartalmaz. Az életviszonyok legszélesebb körét szabályozza: úgy szoktam mondani a hallgatóknak, hogy a bölcsőtől a sírig elkíséri az állampolgárokat. Mert a polgári törvénykönyv mondja meg, hogy mikortól jogképes a személy, mikortól cselekvőképes a személy, és sok-sok fázison keresztül a polgári törvénykönyv mondja meg azt is, hogy ki mit örököl a vagyon tulajdonosának a halála után.
Egy ilyen bonyolult kódexet, amely tizenkét évig készült, amelynek elfogadását a kormány és az Országgyűlés részéről széleskörű szakmai viták előzték meg, nem lehet két év után vagy pláne egy év után módosítani, vagy akár csak a felülvizsgálatát megkezdeni. Kivéve, ha valami olyan óriási hibát követett volna el az Országgyűlés, a kormány – ami mellesleg azonos a jelenlegivel – és az előkészítő szerkesztő bizottság, hogy mondjuk nem lehetne házasságot kötni, vagy felbontani, nem lehetne kft-t alapítani, vagy nem lehetne végrendelkezni. De ilyenekről nem ad hírt a minisztériumi anyag.
Nem, a minisztérium arra hivatkozik főleg a zálogjog és a hitelezés kapcsán, hogy a gyakorlat nem alkalmazza ezeket az új szabályokat. Úgy tűnt, mintha Bodzási Balázs, az IM helyettes államtitkára önnek üzent volna, amikor azzal érvelt: nem a gazdasági viszonyok fognak egy elvont törvénykönyvhöz alkalmazkodni, hanem a jogszabályokat kell a gazdasági élet viszonyaihoz igazítani. Mit gondol erről?
Azt gondolom, hogy a helyettes államtitkár úr – nekem egykori tanítványom – ne üzengessen nekem. Én se üzengetek neki. Ezeket a szabályokat – egész konkrétan például a zálogjogi szabályokat – nem egy lombikban találtuk ki, és nem is egy egyetemi kutatószobában. Ezt igenis olyan emberek közreműködésével alkottuk meg, akik benne vannak az üzleti életben. És megvitattuk olyanokkal, akiknek ez a mindennapi kenyerük: tehát a Bankszövetséggel, a jelzálogbankok képviselőivel – akik különösen érdekeltek a zálogjogi témakörben –, és ők is azt mondták, hogy ez elfogadható. Nyilvánvaló, hogy nekik volt egy számukra kedvezőbb opciójuk is, amit mi a kompromisszumkeresés közepette nem fogadtunk el; és úgy gondolják, hogy ha a minisztérium erre hajlandó, akkor ők most miért ne vigyék keresztül, amit annak idején nem tudtak. De emögött gazdasági érdek, netalán társadalmi érdek nincs. Meggyőződésem, hogy a módosítás mögött – és ez a javaslat többi részére is vonatkozik – tulajdonképpen egy viszonylag szűk érdekcsoport érdeke húzódik meg.”
Bakó Bea interjúját Jog.mandiner oldalunkon olvashatják.
