Tovább folytatódik az amerikai elnökválasztási őrület, és tovább folytatódik az amerikai talpas szavazó tömegek lázadása a politikai mainstream és annak jelöltjei ellen. A New Hampshire-i előválasztáson a republikánus oldalon a bombasztikus, populista Donald Trump nyert nagy fölénnyel, a demokratáknál pedig az iowai patthelyzet után most már tényleg a magát szocialistának tartó Bernie Sanders nyert az előzetesen sokak által biztos végső befutónak hitt, centristább és jóval nagyobb hatalmi beágyazottsággal bíró Hillary Clintonnal szemben.

A demokratáknál Bernie Sanders a voksok 59,8 százalékával győzött, vetélytársa, Hillary Clinton a választók 38,6 százalékának szerezte meg. A republikánus oldalon Donald Trump a szavazatok 35,2 százalékát szerezte meg, mögötte viszonylag nagy lemaradással következik a többi republikánus elnökjelölt-aspiráns. Iowa győztese, a fundamentalista, mélykeresztény és mélykonzervatív Ted Cruz csak a harmadik lett, míg Marco Rubio, a republikánus establishment mérsékeltebb nézeteket valló reménysége csak az ötödik.

Az, hogy az amerikai jobboldalon egy ráérő, most épp republikánus politikust játszó, szórakoztató bohóc multimilliárdos; a baloldali-liberális oldalon pedig egy ilyen doktriner, radikális balos jelölt vezet ilyen nagy fölénnyel az elnökválasztási kampány jelenlegi pillanatában, nagyon is rámutat az amerikai tömegek elégedetlenségére és a pártok talpasainak, szavazótáborainak immár nyílt lázadására saját vezető politikai rétegük ellen. E sorok írója ugyan sem Trumppal, sem Sanders-szel nem szimpatizál, de egyrészt ez ugye kit érdekel, másrészt pedig előítéletek nélkül érdemes megfejteni a jelenség okait.

Az Egyesült Államok kétségkívül a világ vezető hatalma szinte minden téren, s kihívóinak és kritikusainak álmodozásaival szemben a jövőben is az lesz, hiszen a jövő ott készül az emberiség számára az amerikai egyetemi campusok és a Szilícium-völgy technológiai boszorkánykonyháiban. De láthatóan széles tömegeknek van elegük abból, hogy a politikai elit képtelen kezelni egyes akut válságjelenségeket, képtelen pontos válaszokat és valódi víziókat megfogalmazni az emberek mindennapi problémáira. 

Sanders győzelme ugyan várható volt New Hampshire-ben, de győzelme nagysága és a körülötte kialakuló mozgalom lendülete tovább erősítheti őt a következő előválasztásokon. Amíg az elején egy futottak még-jellegű jelöltnek, egy amerikai értelemben vett szélbalos bácsinak tűnt, most már övé a pillanat, a momentum, amit nem lehet alábecsülni − különösen nem az elmúlt évtizedek politikai establishmentjét minden tekintetben szimbolizáló Hillary Clintonnak. Clinton egyre szorultabb helyzetbe kerül a politikai versengésben − és éppen amiatt, mert befolyásos támogatói és ellenségei jóval erősebbnek hitték őt annál, mint amit mostanában mutatott.

A republikánus oldalon a nagyon is a folyamatos győzelemre, az abszolút győztes imázsára hajtó Donald Trump renoméja kicsit megrogyott, amikor Iowában a második helyre szorult. Trump varázstalanítása azonban elmaradt: New Hampshire-ben nagy fölénnyel nyert, ráadásul két iowai versenytársa, Cruz és Rubio csak harmadik és ötödik lett a jenki kisállamban; miközben második és negyedik helyen futott be a szürke John Kasich, valamint a szintén szürke, csak nagyon is befolyásos barátokkal és közismert névvel rendelkező Jeb Bush. A trumpisták újra lendületet vehetnek a következő előválasztásokra, míg a republikánus establishment hálózatai tovább töprenghetnek azon, hogy az általuk kedvelt, ellenben csekély tömegtámogatással rendelkező jelöltek hogyan szálljanak szembe a Trump-féle populizmussal és Ted Cruz fundamentalista keresztény-konzervativizmusával. 

Az elnökválasztási játszma jelen pillanatban még továbbra is nyitott. A valódi, előre le nem zsírozott harc és a drámai fordulatok csak jót tesznek az amerikai demokrácia már régóta kiszámíthatóvá vált közegének, hiszen az elitnek reagálnia kell a választók adta kihívásokra. És ez a szokatlan felállás izgalmas lehet a nem amerikai megfigyelőknek is, hiszen mélységében láthatunk bele az amerikai politikai élet játszmáiba. És nem is beszéltünk még a centrista-konzervatív Michael Bloomberg sikeres üzletember és szintén sikeres volt New York-i polgármester egyre komolyabban lebegtetett elnökválasztási kampányba való beszállásáról, aki a centrum és a józan ész nevében venné fel a harcot a jobb- és baloldali populizmussal szemben.

Trump és Sanders továbbra is kitartó sikere paradigmaváltást hozhat Amerikában. Ha akár egyikük, akár másikuk − vagy éppen mindkettőjük az elnökválasztás két végső szereplője lesz, az mind a republikánus, mind a demokrata oldalon mély belső meghasonlást, s végső soron az amerikai pártélet radikális újrarendeződését hozhatja magával.