Kunhegyes döntött: az önkényuralmi rendszerekhez köthető elnevezések tilalmáról szóló törvény miatt több utcát átneveznek. A többségében a kommunizmushoz köthető nevek lecserélése után, a helyi hírességek mellett immár Wass Albert és Horthy Miklós nevét is utca fogja viselni. Nem tartjuk nettó önkényuralomnak Horthy-korszakát (Bethlen István maga nevezte irányított, ill. konzervatív demokráciának a korabeli berendezkedést, és ez pontos leírása a helyzetnek); de kérdéses, hogy valóban megérdemel-e utcanevet az öreg ellentengernagy. A Bajcsy-Zsilinszky Endre utca Wass Albertre való átnevezése viszont egyszerűen hihetetlen. Nem Wass választása, hanem Bajcsy-Zsilinszky eldobása miatt.
Az utcanév-változtatásokat szorgalmazó helyi Jobbik büszkén közölte a hírt: „Kunhegyes lakossága az érintett utcákban aláírásgyűjtő íven nyújtotta be igényét az utcanevek ez irányú változtatásához a helyi jegyzőnek. A képviselő-testület soraiban dr. Nagy Levente jobbikos önkormányzati képviselő vette fel a küzdelmet azért, hogy az érintett lakosok változtatási igénye meghallgatásra, majd támogatásra találjon. A Jobbik Kunhegyesi Alapszervezete nagy örömmel fogadta a testület döntését és úgy látja, a jelenlegi események azt bizonyítják, hogy a helyi lakosok egyre inkább kezdenek nemzeti öntudatra ébredni”.
Csakhogy az a helyzet, hogy a most az önkényuralmi elnevezések megváltoztatása kapcsán lecserélt Bajcsy-Zsilinszky Endre már kilencven éve nemzeti öntudatra ébredt. Sőt, közlemények szövegezése helyett a saját életét áldozta fel a nemzeti öntudatért.
Kedves jobbikosok, ha már így támogatjátok a cseréket, jöjjön egy rövid történelemlecke: Bajcsy-Zsilinszky Endre a ti szellemi elődötök volt, csak hát jóval magasabb színvonalon képviselte a nemzeti radikalizmus ideológiáját. Például ő használta először a nemzeti radikális jelzőt a magyar politikában. Az első világháborúban többszörös hősi teljesítménnyel kitűnt Bajcsy-Zsilinszkyt a Tanácsköztársaság idején elfogták a komcsik, majd a Horthy-korszakban élesen antikommunista és fajvédő programjával, cikkeivel, politizálásával lett országszerte ismert. A harmincas évektől viszont a lehető legvilágosabban ismerte fel az általa forrón szeretett nemzetet sújtó másik fajta bolsevizmust: a nácizmust és a nyilasokat. A nyíltan náciellenes közszereplőt 1944. március 19-én budai lakásán a Gestapo emberei keresték fel, hogy letartóztassák. Fegyverrel szállt szembe a rátörő németekkel, akik rövid tűzharcban megsebesítették, majd letartóztatták és elhurcolták. Bár később egy időre szabadon engedték, életét végül újra fogságban, a sopronkőhidai fegyházban fejezte be, ahol 1944. december 24-én felakasztották.
Bajcsy-Zsilinszky Endre rendkívül összetett egyéniség és jellem volt. Nem éppen ő a minden tekintetben legvállalhatóbb két háború közötti magyar közszereplőnk avagy államférfink. De ha a radikalizmus híveinek példakép kell, annak pont ő tudna a leginkább megfelelni nyílt sisakos, megalkuvásoktól mentes, a kétoldali veszedelmeket egységes mércével mérő nemzeti radikalizmusával. Bajcsy-Zsilinszky a vörös és a nyilas önkényuralom börtönét is megjárta, utóbbiak pedig megölték őt. Ahelyett, hogy védenék a róla elnevezett utca nevét, az alföldi kisváros jobbikosai büszkén verik a mellüket, hogy végre lecserélték az önkényuralmista elnevezéseket Kunhegyesen. Köztük az önkényuralom ellen életét áldozó Bajcsy-Zsilinszky Endréét. Ilyen ország pedig nincs.
